Ma 192 éve látta meg a napvilágot Alexandre Gustave Eiffel, a híres francia mérnök, aki nemcsak a párizsi Eiffel-torony megalkotásával, hanem a modern építészet és mérnöki tudomány fejlődésével is maradandó nyomot hagyott a világban.
Alexandre Gustave Eiffel, a francia mérnök, 1832. december 15-én látta meg a napvilágot. Ő volt a vasszerkezetek építésének igazi mestere, aki az aerodinamika terén is úttörő munkát végzett. Legismertebb alkotása az 1889-es párizsi világkiállításra készült Eiffel-torony, amely mára Párizs ikonikus szimbólumává vált.
Gustave Eiffel német eredetű, jómódú dijoni családból származott. A műegyetemre nem vették fel, ezért a párizsi mérnökképzőt végezte el. Diplomájának megszerzése után vasszerkezetekre, főleg hidakra szakosodott, s az elsők egyikeként dolgozott a nehéz és kevéssé rugalmas öntöttvas elemek helyett jóval teherbíróbb, hengerelt acélból készült, szegecselt térbeli rácsos szerkezetekkel, alkalmazott a hídépítésben sűrített levegős keszonokat.
Ő volt az, aki megálmodta az 1867-es párizsi világkiállításon bemutatott hatalmas, boltíves csarnokot, amely a gépek csodálatos világát tárta a látogatók elé. Ezt követően, 1868-ban megalapította saját cégét, amely hamarosan világszerte elismertté vált. 1877-ben az ő tervei alapján épült meg a Douro folyó felett, a portugál Portó közelében található impozáns, 160 méter hosszú acél híd. Irodája készítette a dél-franciaországi Truyère folyó felett áthaladó, 162 méteres acélívvel rendelkező Garabit-viadukt tervét, amely sokáig a világ legmagasabb hídjaként tündökölt. Nemcsak Franciaországban, hanem világszerte is kapott megbízásokat; ő tervezte a New York-i Szabadság-szobor tartószerkezetét, a Panama-csatorna számos hídját és zsilipjét is. Magyarországon a budapesti Nyugati pályaudvar vasszerkezeti tervei származnak az Eiffel-irodából, amelynek jelentősége nem csupán építészeti, hanem kulturális örökségünk szempontjából is kiemelkedő.
A "vas varázslójaként" ismert mérnök legkiemelkedőbb alkotása az 1889-es párizsi világkiállításra két év alatt megvalósított Eiffel-torony. Érdekes módon, noha a köztudat gyakran az ő nevéhez köti, a tervezést valójában cégének egyik építésze, a svájci Maurice Koechlin végezte. Párizs városa hétszáz pályázat közül választotta az ő ötletüket, amely a korabeli építészeti innovációk csúcsát képviselte. A torony, amely kétszer magasabb a római Szent Péter-bazilikánál és a gízai piramisoknál, 300 méteres magasságával (ezer láb angol mértékegységben) az akkori világ legmagasabb építményévé vált, egészen 1930-ig, amikor is a New York-i Chrysler Building átvette ezt a címet.
A projekt, amely 7,5 millió frankba került, két év, két hónap és öt nap alatt valósult meg. A torony magassága havonta 12 méterrel gyarapodott, és ez volt az első építkezés, amelynek minden egyes szakaszát folyamatosan dokumentálták fényképekkel. A munkálatok során háromezer dolgozó összesen 2,5 millió szegeccsel rögzítette a 18 ezer darab, egyenként tíz méter hosszú, előre gyártott elemet, amelyek összesen 7300 tonna súlyt képviselnek. A torony csúcsára 1665 lépcsőfok vezet. Az építmény négy erős pilonra támaszkodik, amelyek mindegyike saját alapjában van rögzítve, míg a lábak között húzódó 76 méter fesztávú boltívek csupán esztétikai funkciót töltenek be.
A különleges konstrukció a maga idejében komoly ellenérzéseket váltott ki, Párizs látképét elcsúfító monstrumnak tartották.
Egy anekdota szerint a leghevesebben az író Maupassant tiltakozott, aki elkészülte után mégis minden nap a torony vendéglőjében ebédelt - szavai szerint azért, mert ez az egyetlen hely Párizsban, ahonnan nem látszik az építmény. A tornyot eredetileg csak húsz évre engedélyezték, jövőjét csak az garantálta, hogy 1906-ban rádióadót szereltek a tetejére, később tévéműsorokat is sugároztak innen.
Eiffel, a híres torony megalkotója, a konstrukciós munkálatok során súlyos vesztegetési botrányba keveredett, amely a Panama-csatorna építésével kapcsolatos korrupciós ügyek körül forgott. Ennek következtében kénytelen volt lemondani cége irányításáról. Élete hátralévő részét a tudományos kutatásnak szentelte, különös figyelmet fordítva az aerodinamikára, amely a levegő áramlásának és a levegőben mozgó testekre ható erők vizsgálatával foglalkozik. Munkásságát a torony harmadik emeletén, 280 méter magasságban kialakított dolgozószobájában folytatta. A torony egyik lábában szélcsatornát alakított ki, ahol repülőmodellek kísérleti tesztelésére nyílt lehetőség, ezzel ő lett a kísérleti aerodinamika egyik úttörője. A Párizs közelében található Auteuil-ben aerodinamikai laboratóriumot alapított, amelyet 1921-ben a francia állam részére adományozott. A torony csúcsára meteorológiai mérőállomást telepített, és idővel Franciaország 25 különböző helyszínén gyűjtött és rögzített időjárási adatokat.
A világhírű francia mérnök, aki 91 éves korában, 1923. december 27-én távozott az élők sorából Párizs szívében, örök nyomot hagyott a világban. Képmása és a nevét viselő ikonikus torony 1996-tól egészen az euró bevezetéséig díszítette a 200 frankos francia bankjegyet, így emléke szorosan összefonódott a francia kultúrával. 2021-ben pedig életéről egy francia-belga-német koprodukcióban készült film, amely az "Eiffel" címet viseli, bemutatva e nagyszerű ember történetét és munkásságát.
A párizsiak idővel szívükbe zárták a tornyot, és esztétikai értékeit is méltányolták, így mára az "öreg hölgy" a város ikonikus szimbólumává vált. Évente körülbelül hétmillió látogató keresi fel, ezzel pedig a világ leglátogatottabb fizetős műemlékének számít. A 2018-ban megkezdett átfogó felújítás 2032-ig tart, és ennek keretében golyóálló üvegfallal veszik körül. A tervek szerint a munkálatok jelentős része 2024-re, a párizsi nyári olimpiai játékok idejére befejeződik.