57 éves korában távozott az élők sorából a kivételes tehetségű magyar színész, akinek lenyűgöző alakításaival sokak szívét megérintette.
57 éves korában távozott az élők sorából a kivételes tehetségű magyar színész, Szendrő József, akinek neve örökre összefonódik a magyar színház- és filmtörténet fénykorával. Bár ifjúkorában a költészet bűvöletében élt, végül a színpad varázsa ragadta magával, ahol páratlan karriert futott be. Pályafutása alatt nem csupán emlékezetes szerepeket alakított, hanem mások számára is világosságot hozott, segítve őket a művészi úton.
Szendrő József fiatalon verseskötetet adott ki, Bravó Ézsau címmel, az ajánlást Tersánszky Józsi Jenő írta. A színház világa azonban magával ragadta, és a Színművészeti Akadémiára harmadik próbálkozásra sikerült bejutnia. Saját szavaival élve: "Azóta megtanultam komolyan, logikusan szeretni a pályámat..."
A II. világháború maradandó nyomokat hagyott benne. Két év frontszolgálat és három év hadifogság egy grúz lágerszörnyetegben mély sebeket ejtett a lelkén. Mégis, a legnagyobb szenvedés közepette is megragadta a művészet gyógyító erejét, és megalapította a lágerszínházat, ahol a kreativitás segítségével próbálta helyreállítani a megcsonkított lélek egyensúlyát. Gobbi Hilda szavaival élve: "A fronttól szétesett kiskatona... küzdött, hogy újra felfedezze emberi mivoltát."
Hazatérve a Nemzeti Színházhoz csatlakozott, ahol pályafutását kezdte. Később Pécsett színházigazgatóként fontos szerepet játszott új tehetségek felfedezésében és támogatásában. Az ő kezdeményezésére indult el többek között Kálmán György, Gordon Zsuzsa és Máthé Erzsi pályája – utóbbit nemcsak mentorálta, hanem feleségül is vette. Sajnos házasságuk nem tartott sokáig, hiszen egy tragikus esemény árnyékolta be életüket: elvesztették kisfiukat, ami végül válásukhoz vezetett.
Szendrő nem csupán kiváló színészként, hanem elhivatott mentoraként is maradandó hatást gyakorolt a színház világára. Ő volt az, aki Latinovits Zoltán művészi pályafutását elindította, és neki köszönhetjük Hofi Géza népszerű nevét is. Szenvedélye és a színház iránti mély szeretete sokakat ösztönzött, új generációkat inspirálva a művészet útján.
A komikusnak tartott Szendrő nem csupán a nevetés mestere volt, hanem drámai mélységeket is képes volt megjeleníteni. Filmszerepei máig legendásak: emlékezetes alakításaival olyan filmekben tűnt fel, mint A tizedes meg a többiek, Két félidő a pokolban, Dollárpapa, Egri csillagok és a Kőszívű ember fiai. Ezek a művek nemcsak a magyar filmtörténet gyöngyszemei, hanem Szendrő művészi sokoldalúságának élő bizonyítékai is.
Búcsú egy kivételes tehetségtől Ma egy olyan különleges pillanatot élünk meg, amely tele van érzelmekkel és emlékekkel. Azok számára, akik ismerték és szerették, egy tehetség távozása nem csupán egy személy hiányát jelenti, hanem egy csodát, amely a mindennapjainkat gazdagította. Az az egyedi fény, amit ez a tehetség hozott az életünkbe, örökre megmarad a szívünkben. Munkássága, kreativitása és szenvedélye inspirációt nyújtott sokak számára. Most, hogy búcsút intünk, nemcsak a tehetségét, hanem a mögötte álló álmokat és vágyakat is elengedjük. Köszönetet mondunk a pillanatokért, amelyekben megmutatta, mi a valóságos szépség és az önkifejezés ereje. Bár fizikailag távolodik, szelleme és üzenete tovább él bennünk, és arra ösztönöz, hogy kövessük a saját szenvedélyeinket. Búcsúzunk, de nem felejtjük el, hogy az igazi tehetségek sosem tűnnek el teljesen – mindig velünk maradnak az emlékek és a tanulságok formájában.
Szendrő József, a tehetséges művész, mindössze 57 esztendős korában távozott az élők sorából, de öröksége még ma is élénken pulzál. Pontosan 110 évvel ezelőtt jött világra, és bár az idő múlásával sok minden megváltozott, szerepei, gesztusai és szenvedélye továbbra is hatással van mindazokra, akiknek volt szerencséje színpadi jelenlétét megélni. Nyugodj békében, Szendrő József!
