A baloldali New York-i polgármesternek egy brit megfelelője is létezik, aki még grandiózusabb tervekkel rendelkezik.
Zohran Mamdanival szemben azonban neki országos szinten igazán kiemelkedőt kellene mutatnia.
Amióta a jobboldali populisták és hasonló "erős emberek" elárasztották a politikai színteret, egyre gyakrabban merül fel a kérdés: milyen stratégiákkal lehet hatékonyan szembeszállni velük? Nyilvánvaló, hogy nincs univerzális megoldás, hiszen minden országnak megvan a saját politikai kultúrája és választási rendszere. Ezt jól mutatja, hogy míg Európa-szerte sok középutas politikai szereplő küzdött a népszerűségvesztéssel, addig Hollandiában egy centrista politikus éppen egy pozitív, összefogásra építő programmal tudta legyőzni Geert Wilders pártját.
Másutt azonban megjelentek a populista hangvételű politikai szereplők, akik gyakran a Trump, Farage és hasonló alakok által alkalmazott stratégiákat követik. Ezek a politikai figurák sikerrel érvényesítik magukat, az elit ellenében pozicionálva magukat, és a lakosság, illetve a nép hangjaként mutatkoznak be. Ez a jelenség klasszikus populizmusnak számít, még akkor is, ha progresszív és egyenlőségi tartalommal igyekeznek megtölteni mondanivalójukat. New Yorkban kedden választották meg polgármesternek a szocialistának valló Zohran Mamdanit, míg a brit politikai színtéren az új Zöld Párt vezetője, Zack Polanski, aki nyíltan "öko-populistának" tartja magát, gyorsan a baloldali diskurzus középpontjába került, túllépve a környezetvédelmi kérdéseken.
Továbbá mindketten bevándorló hátterűek, és mindkettőt támadják is a származásuk miatt: a muszlim Mamdanit iszlamistának bélyegzik, a kelet-európai zsidó gyökerekkel rendelkező Polanskit pedig antiszemita támadások érték a szélsőjobb részéről. A palesztin ügy következetes támogatása szintén közös bennük, akárcsak az, hogy mindketten művészi ambícióikat dobták félre a politika kedvéért: Mamdani rappernek, Polanski pedig színésznek készült eredetileg. Persze sok különbség is van: Polanski például nyíltan meleg - de ami politikai szempontból sokkal fontosabb: jóval nehezebb feladatra is vállalkozott, hiszen nem egy kozmopolita, sokszínű városi környezetben politizál, hanem egy egész országban, ahol a konzervatív kisvárosi és vidéki körzetek határozzák meg a politikai realitást.
Normális körülmények között nem lenne különösebb jelentősége annak, hogy ki irányítja a Zöld Pártot Nagy-Britanniában. A párt a "győztes mindent visz" elven működő választási rendszerben eddig csupán korlátozott helyi befolyásra és néhány önkormányzati mandátumra számíthatott, hiszen a parlamenti képviselet elnyeréséhez elengedhetetlen a széleskörű országos támogatás. Az utóbbi időszakban azonban megingani látszik a hagyományos kétpárti struktúra: először a Konzervatív Párt szenvedett el jelentős visszaesést, majd a tavaly kormányra került Munkáspárt népszerűsége is drámaian csökkent. Ennek következményeként Nigel Farage Reform UK nevű pártja elcsábította a Tory-szavazók jelentős hányadát, és jelenleg dominál a közvélemény-kutatásokban. A konzervatívok már évek óta történelmi mélyponton állnak, és minden jel arra utal, hogy Keir Starmer is hasonló nehézségekkel néz szembe a Munkáspárt élén, amely manapság már alig mutatkozik baloldalinak.
Utóbbi miatt egy pillanatra úgy tűnhetett, a Labour egykori balszárnyát képviselő Jeremy Corbyn és Zarah Sultana új pártja töltheti be a baloldalon kialakult vákuumot, ám a Your Party (A Te Pártod) névre keresztelt formáció esélyeit csaknem lenullázta, hogy indulását belső viták, vezetői nézeteltérések és kommunikációs problémák kísérték, amelyek megosztottságot és bizalmatlanságot szítottak a támogatóik között.
Rendkívül lényeges, hogy a párttagság száma szinte megduplázódott, elérve a 150 ezer fős létszámot, így egyes források szerint már a Konzervatívok támogatóit is megelőzik. Ezen kívül Polanski, aki a pártelnökké választása után mindössze két nap alatt 61 (!) interjút adott, messze felülmúlja elődjeit a médiában való megjelenések számát: azóta a zöldek médiás jelenléte 44 százalékkal nőtt.
Polanski látványosan átalakította a Zöld Párt környezetvédelmi prioritásait, amely most már a baloldali szavazók széles spektrumát célozza meg. A politikai agenda középpontjában nem a klímaváltozás, hanem a gazdasági egyenlőtlenség áll. A politikus vagyonadó bevezetését tervezi, emellett a vízművek államosításával kívánja csökkenteni a rezsiköltségeket. Továbbá a magánvállalatok szigorúbb szabályozásáért is lobbizik, hogy megakadályozza, hogy a cégvezetők jövedelme tízszeresen meghaladja a legrosszabbul kereső munkavállalókét. Külpolitikai elképzelései pedig még inkább megosztják a közvéleményt: Gázában népirtásnak minősíti a brit kormány álláspontját, sőt, már arról is beszélt, hogy hosszú távon Nagy-Britanniát kiléptetné a NATO-ból.
A 43 éves pártvezetőt kifejezetten karizmatikus egyéniségként jellemzik, aki sokkal jobban el tudja adni a balos programját, mint mondjuk a nyolcvan felé közelítő, a régivágású moszkovita baloldalt képviselő Corbyn. "Ami az elmúlt hónap brit politikájában világossá vált számomra, az az, hogy a Zöld Párt a baloldal otthona. Egyre nagyobb a lelkesedés a Zöld Párt iránt, mint a baloldali szavazók számára vonzó választási lehetőség" - mondta Polanski a Washington Postnak.
Kritikusai között többen rámutatnak, hogy Polanski nyilvánvalóan Nigel Farage stratégiáit alkalmazza: a szélsőjobbos politikus folyamatosan hangoztatja, hogy a Reform párthoz átigazoló konzervatívok száma folyamatosan nő, míg Polanski is néhány munkáspárti önkormányzati képviselő átpártolását emeli ki, hogy alátámassza pártja vonzerejét a konkurenciával szemben. Emellett hasonló stílusú videós monológokkal is előrukkol, ám míg Farage a csónakokon érkező menedékkérőket célozza meg, Polanski a jachton pöffeszkedő szupergazdagokat teszi felelőssé a felmerülő problémákért. A bevándorlás kérdésétől sem riad vissza, ám azzal, hogy nem erőszakkal kívánja megakadályozni a csónakok érkezését, hanem biztonságos és legális alternatívákat kínál, nem éppen a közvélemény többségi nézőpontját képviseli.
Szerinte az őszinte hozzáállása miatt a választók hajlamosabbak elnézően tekinteni arra is, ha bizonyos kérdésekben eltér a véleményük a politikai nézeteitől – nyilatkozta a Politicónak. Valószínűleg nem is téved e tekintetben:
Farage-hoz hasonlóan Polanski különlegessége abban rejlik, hogy beszédmódja hiteles és közvetlen, mintha csak egy átlagos ember lenne, míg Starmer inkább egy mesterséges intelligencia chatbot stílusát idézi, ami sokkal kevésbé vonzó és személyes.
A Telegraph egy konzervatív kormányzati tanácsadóra hivatkozva osztotta meg véleményét.
Sokan úgy vélik, hogy a Zöldek kampányának fókuszálása Polanski személyére visszaüthet, hiszen ehelyett a zöldpolitika lényegi elemeit és a közösségi értékeket kellene hangsúlyozniuk. Polanskit már azzal is megvádolták, hogy személyi kultuszt épít, mivel a párt aktivistáit "zacktivistáknak" titulálják. Bár Polanski hangja friss és új színfolt a politikai palettán, egyesek kétségeiket fejezik ki a hangzatos ígéreteinek megvalósíthatóságával kapcsolatban. Rosa Prince, a Bloomberg News publicistája például nemrég "Britannia saját Zohran Mamdanijához" hasonlította Polanskit. Figyelmeztetése szerint a politikai retorikája "nem kínál koherens programot vagy világos víziót a jelszavakon túl", és ez "kárára van annak, ami minden Zöld Párt alapvető pillére kellene, hogy legyen: a környezetvédelem."
A Mamdani-párhuzamra egyébként többen is felfigyeltek, és maga Polanski is beszélt arról a múlt hónapban egy podcastban, hogy az újdonsült New York-i polgármester hatalmas inspirációt jelent a számára, és van is kapcsolat már a két csapat között. A Telegraph idézi is Michael Chessumot, az egykori Corbyn-aktivistát, aki júniusban kilépett a Munkáspártból, hogy csatlakozzon Polanski Zöld Pártjához: szerinte Polanski és Mamdani egyaránt része "egy sokkal szélesebb körű új baloldali hullámnak, amely Bernie Sandersszel és Corbynnel kezdődött, és most egy új generációra terjed át".
A kérdés már csak az, hogy megreked-e ez a hullám is a Sanders-Corbyn szinten, vagy tényleg országos szinten is meghatározókká válik. A Zöld Párt esetében erre már jövőre is választ kaphatunk: míg a brit parlamenti választásokig rengeteg idő van hátra, 2026 májusában önkormányzati választások lesznek az országban, és a párt szerepléséből már le lehet majd vonni következményeket Zack Polanski valódi jelentőségére vonatkozóan.
