A házasság első látásra koncepciója valóban izgalmas kísérlet, de a mögötte álló tudományos alapok kérdésesek.

A műsor, amit "az ország kedvenc párkereső realityje-ként hirdetnek, azért mégsem olyan nagy truváj ott, ahol a mezőny olyan "klasszikusokból" áll, mint a "Házasodna a gazda", a "Nagy ő" és a már címében is riasztó "Szingli vagy svindli".

A Házasság első látásra programja egykor az RTL csatornán mutatkozott be, de a második évad már a TV2 képernyőjén indult el. Az efféle műsorcserék az utóbbi időben már megszokottá váltak; például a Sztárbox korábban a TV2 formátuma volt, most viszont már évek óta az RTL nézőinek szórakozását szolgálja. Persze, ha éppen kedvük tartja.

A műsor lényege, hogy hölgyek és urak egy különleges találkozás keretében mondanak igent egymásra, hiszen először az oltár előtt néznek egymás szemébe. A résztvevő férfiak és nők párosítását a szakértők különféle tudományos, vagy legalábbis annak látszó szempontok alapján végzik. Ezt a folyamatot mindenki „kísérletként” emlegeti, ami izgalmas feszültséget teremt. Azonban a tudományos megközelítést idén egy színes új elem is gazdagítja: a három pszichológus - Tóth Melinda, Rozs Erika és Gaál Viktor - mellett Liszkay Judit asztrológus is csatlakozott a csapathoz, így a párok kiválasztása egy különös, misztikus dimenziót is kap.

A pszichológia és a segítő szakmák tudományos alapokon nyugszanak, amelyeket hiteles bizonyítékok és megismételhető kutatási eredmények támasztanak alá. Ezzel szemben az asztrológia és hasonló rendszerek nem rendelkeznek ilyenfajta igazoltsággal. Ha megengedőbb szeretnék lenni, talán azt is mondhatnám, hogy csak néhány szerencsés ember számára kínálnak valós lehetőségeket. Én személy szerint nem bíznám egy asztrológus véleményére az emberek sorsát meghatározó döntéseket; legfeljebb javasolnám a pároknak, hogy ha érdeklik ilyen lehetőségek, fontolják meg őket. A döntést pedig mindenki hozza meg a saját meggyőződése és hite alapján.

Eddig csak az első évad első epizódját volt lehetőségem megnézni, amikor cikket kellett írnom róla. Most viszont lehetőségem nyílt végig követni az első hét adását. Az idei évadban összesen 12 jelentkezőt válogattak be a műsorba, így 6 pár érzelmi összecsapását figyelhetjük meg. A szakértők feladata, hogy kiválasszák a párokat, és így megismerhetjük a jelentkezőket. Ez a folyamat azonban nem igazán izgalmas; általában tökéletes harmónia jellemzi a párokat, ami miatt némi gyanú merül fel: talán a párosítások már előre el lettek döntve.

Természetesen elképzelhető, hogy ez csupán az összevágás következménye volt.

Miután a jelentkezők hazaérkeznek, elmesélik családtagjaiknak, hogy mibe is vágták a fejszéjüket. Elég szokatlan szituáció, amikor a család izgatottan várja a lányuk vagy fiúk érkezését, miközben találgatják, mit is mondhat. Közben pedig senkinek sem tűnik fel, hogy ott van egy egész tévéstáb a kertben vagy a nappaliban. Persze, Miló Viki mondhatta barátainak, hogy valamilyen tévéműsort forgatnak vele, de a többiek esetében nagyon kíváncsi lennék, mi volt a kamu sztori, ami mögé bújtak.

Most következik az esküvő, ahol a két násznép először találkozik - természetesen, ha van egyáltalán násznép. Péter, a fiatal cégtulajdonos, különös helyzetben érkezett, mivel a családja - valami homályos indok miatt - távol maradt. Csak egy tanú kísérte, aki nem más, mint a legjobb barátja, Szandi. Az, hogy a tanú egy lány, igencsak megmozgatta a leendő felesége családjának fantáziáját. Szerencsére Anna, a rendkívül bájos és ártatlan menyasszony, nem tulajdonított különösebb jelentőséget ennek a helyzetnek.

Amennyiben a pár kimondja az igent, jöhet a lagzi, majd másnap nászútra utaznak. A műsor több hétig követi a párok életét, a végén pedig dönteniük kell: együtt maradnak, vagy sem. Az eddigi évadokban a párok többsége a műsor végén elvált és amennyire tudni lehet, jelenleg nincsen olyan, a műsor valamelyik évadjában összehozott páros, amely még mindig házas lenne.

Az egész olyan, mint egy tehetségkutató műsor és egy szappanopera izgalmas keveréke. A selejtezők helyett itt az esküvő a középpontban – akárcsak az X-Faktor válogatói során, itt is több epizód arra szolgál, hogy megismerjük a "versenyzőket". A középdöntő az igazi nászút, ami szintén jó néhány részt igénybe vesz. Végül elérkezik az összeköltözés, a nászút utáni zűrzavar. Az egyetlen különbség, hogy itt senki sem esik ki menet közben, viszont bőven van lehetőségünk megcsodálni a latin-amerikai szappanoperákra emlékeztető, drámai helyzeteket.

Az ilyen produkcióknál mindig kétséges, mi az, ami spontán, és mi az, amiről a műsorkészítők gondoskodtak. Például én gyanítom, hogy a násznép egyes tagjaival elbeszélgettek arról, miként viselkedjenek, és akár apró szerepeket is osztottak neki, mint a csapatépítő tréningek csoportfeladatainál. Te legyél a kekec, te legyél az elfogadó, te flörtölj a vőlegénnyel, stb...

Ugyanakkor, itt mégiscsak olyan teljesen kezdő szereplőkről van szó, akiknek a teljesítménye hetekig tartó színjátéka igencsak kihívásos lenne, főleg ha az nem tükrözné a valóságot. A valóságshowk egyik leglényegesebb aspektusa éppen az, hogy amikor hosszú időt töltesz a kamerák kereszttüzében, elkerülhetetlenül elérkezik az a pillanat, amikor a figyelmetlenség miatt előtör a valódi éned.

A párok között persze sokféle lehet a dinamika. Vannak, akik az első pillanattól nagyon stimmelnek. Idén ilyen a fiatal Zsolt és Rebeka, akik nagyon bejöttek egymásnak, és a dinamika is jó közöttük. Egyértelmű, hogy a külső vonzalom mellett emberi szinten is tudnak kapcsolódni. Rebekát egyéként a húga nevezte be a műsorba, és az alábbi mondat tudta elhagyni a száját amikor arról kérdezték, mit szól Rebeka döntéséhez, hogy részt vesz a "kísérletben": "Én annyira nem lepődtem meg. Furcsa, hogy elfogadta, mert nem gondoltam volna".

A kapcsolat Dániel és Kármen között szinte zökkenőmentesen bontakozott ki, mintha azonnal belemerültek volna a párkapcsolat adta lehetőségek tengerébe. Olyan harmóniában éltek, hogy ők voltak az egyetlen pár, akik valóban a nászéjszaka lényegét élték meg. Amíg figyelemmel kísértem az eseményeket, nem tapasztaltam közöttük semmiféle feszültséget vagy törést.

Egy másik kedves páros, akiket érdemes megemlíteni, Péter és Anna. Anna első ránézésre egy ártatlan és naiv lélek benyomását kelti, azonban Péter egy igazi úriember, aki maximálisan tiszteletben tartja a határokat. Nem sieti el a dolgokat, és nem törekszik arra, hogy dominálja friss házastársát. Az ő kapcsolatukban a kölcsönös tisztelet és megértés a legfontosabb alapelv.

A skála másik szélén található Ricsi és Réka. Ricsi eleinte respektálja, hogy a lány még nem áll készen az intimitásra. Azzal együtt, hogy már amikor meglátta a szexi menyasszonyát, közölte a kamerával: "Alig várom a nászéjszakát".

A legnagyobb csalódás Miló Viki és Attila duójában rejlik, akiknek barcelonai nászútja kezdetben ígéretesen indult, de az események gyorsan lefelé íveltek. Viki már az elején világossá tette, hogy számára idő szükséges ahhoz, hogy testileg közel kerüljön valakihez. Attila viszont ezt nehezen viselte, és hamarosan elindította a durcás üzemmódot. Nagyon büszke volt arra, hogy "a" Miló Vikit feleségül vette, ám láthatóan sürgette, hogy minél előbb megtörténjen a testi kapcsolat is, ami sértette a hiúságát, hiszen Viki nem omlott azonnal a karjaiba. Attila mindezt úgy próbálta tálalni, hogy ő egy érzékeny lélek, de számomra inkább egy passzív-agresszív férfi benyomását keltette.

Miló Vikivel kapcsolatban sokan azt mondhatják, hogy túlzottan irányítani próbál, de véleményem szerint ezt a helyzetet remekül lehet kezelni. Egy új párkapcsolat rengeteg türelmet és empátiát követel, és ez fokozottan igaz egy olyan mesterségesen kialakult szituációra, mint amilyen a miénk. Persze, ha éppen nem történik valami varázslatos, mint az első pillantásra fellángoló szerelem.

A két véglet között ott található a már nem fiatal, de mégis macsó Sanya és Rita különös párosa. Sanya már az első találkozáskor világossá tette, hogy más elképzelései voltak, és ezt egyenesen Ritának is elmondta. Közöttük egyfajta macska-egér játék alakult ki, de míg Rita ezt a dinamikát szívesen használta volna a kapcsolatuk építésére, Sanya egyértelművé tette, hogy nem keres semmiféle közeledést a nő irányába. Így aztán a "kísérletük" már az elején kudarcra volt ítélve. Érdekes megfigyelni, mert miközben néztem őket, folyamatosan az járt a fejemben, hogy ha egy kicsit más szemszögből közelítenének egymáshoz, akár nagyon jól is kijöhetnének együtt.

Persze fontos különbség, hogy itt a választás nem szól örökre, bármikor lehet nemet mondani. De azért van az egésznek némi falanszter jellege.

Mindenképp izgalmas például, hogy hogyan reagál valaki arra, ha olyan valakivel kell összeházasodnia, aki nem jön be neki. Mondjak nemet, amivel nyilván nagyon megbántom a másikat? Vágjak jó képet a dologhoz? Adjak neki egy esélyt?

A nászéjszaka megközelítése igencsak kényes téma. Manapság, amikor a párok gyakran már hosszú ideje együtt élnek, a házasság és a nászéjszaka pillanata néha elveszíti varázsát. Sokan úgy érzik, hogy a közös életük során már minden fontos dolgot átéltek, amiért a nászéjszaka különlegesnek számítana. Így hát kissé furcsa lehet belépni egy nászutas lakosztályba, ahol a jövőbeni együttlét határai még bizonytalanok, és úgy érezni, mintha nem tudnánk, mi vár ránk.

A tapasztalataim alapján úgy tűnik, hogy ezekben a helyzetekben mindig is a nő döntése határozza meg, milyen messzire jut a kapcsolat. Szerencsére a férfiak többsége kellő intelligenciával és tisztelettel közelíti meg a határokat, de mégis érdekes, hogy milyen könnyen hajlanak arra, hogy közeledjenek valakihez, akit csupán aznap ismertek meg.