A klímaváltozás hatásai egyre inkább megjelennek a biztosítási piacon, ahol a biztosítók új módszerekkel kezdik el értékelni a kockázatokat. Az időjárási szélsőségek, mint például a hőhullámok és az árvízek, nem csupán a környezetünkre, hanem a gazdaságra
A szerző a HOLD Alapkezelő vezető portfóliókezelőjeként irányítja a részvények világát.
2024 szeptemberében bekövetkezett Közép-Európában, amire az éghajlatkutatók figyelmeztetnek: a globális felmelegedés hatására egyre extrémebb esőzések alakulhatnak ki. A Boris-ciklon olyan mértékű csapadékot hozott rövid idő alatt, amivel nem bírtak a folyók, hirtelen áradásokat okozva régió-szerte, leginkább Ausztriában, Csehországban és Lengyelországban. Az okozott anyagi kár jelentős, ami komoly kihívás elé állította a biztosítókat. A harmadik negyedéves jelentések beérkeztével azonban az látszik, hogy meglehetősen jól vették ezt az akadályt.
Pedig eleinte volt pánik bőven. A hétvégét követő első kereskedési napon a piacvezető lengyel biztosító, a PZU részvényei közel 10 százalékot estek (korrigálva az éppen aznap leeső osztalék hatásával). Az eladási hullámhoz hozzátett a média ilyenkor szokott megállás nélküli hírárama, amely a valósnál nagyobbnak képes lefesteni az eseményeket. Számukra nincs izgalmasabb hír egy katasztrófánál. Ugyanakkor a múltbeli árvizek (az 1997-es és 2010-es lengyel áradások) alapján messze túlzónak tűnt ez a piaci reakció (a várható kár többszörösét beárazva). Ennek egyik fő oka, hogy a biztosítók a természetes katasztrófák kockázatából sokat átadnak a viszontbiztosítóknak, limitálva a saját kitettségüket.
Az utóbbi napokban napvilágot láttak a régiós fő biztosítók harmadik negyedéves gyorsjelentései, amelyekből kiderült, hogy a PZU tényleges bruttó vesztesége körülbelül 500 millió zloty-ra rúgott, ami az árfolyam szempontjából csupán 1,4 százalékot jelent. Érdekes módon ennek a kárnak csaknem a felét a viszontbiztosítók magukkal vitték, így a megmaradó nettó kár szinte észrevétlen marad, mindössze 0,7 százalékos mértékével alig észlelhető a napi piaci ingadozások zajszintjéhez képest.
A PZU kockázatának megértése szempontjából fontos információ volt, ami a jelentést követő konferenciahívásban hangzott el. A menedzsment ugyanis elmondta, hogy idén még erősítettek is a fedezettségükön, aminek a hatása végül azért nem látszott, mert nem lett nagyon magas a természeti kár. Ha jóval nagyobb katasztrófa következett volna be, akkor a kár sokkal nagyobb hányadát vitték volna el a viszontbiztosítók.
A régió másik jelentős biztosítójának, a VIG-nek az esete még izgalmasabb. Míg a PZU esetében a katasztrófa csak Lengyelország déli részét sújtotta, addig a VIG számára kulcsfontosságú Ausztria, Csehország és Szlovákia mindegyikét érintette. A biztosító bruttó kára ezekben az országokban körülbelül 600 millió euróra rúgott, ám a viszontbiztosítás révén ez az összeg 70 millió euróra csökkent – szinte a tizedére! Ennek következményeként a VIG a Boris-ciklon által okozott károk ellenére sem könyvelhetett el magasabb kárhányadot az idei év első kilenc hónapjában, mint az előző évben, és megerősítette az idei pénzügyi terveit. Egyfajta „business as usual” helyzetet teremtve.
Ez a téma különösen figyelemfelkeltő, mivel a biztosítók a tőzsde legkevésbé értékelt vállalatai közé tartoznak, ami arra enged következtetni, hogy a befektetők komoly aggályokat táplálnak a profitok hosszú távú fenntarthatóságával kapcsolatban. Az egyik legnagyobb aggodalom a globális felmelegedés kedvezőtlen következményei. A szeptemberi események világosan jelzik, hogy a biztosítók nem ülnek tétlenül a globális felmelegedés által előidézett természeti kockázatokkal szemben, hanem igyekeznek azokat előre kalkulálni és beépíteni a működési modelljükbe - eddig sikeresen.
JOGI NYILATKOZAT
