A készülő legnagyobb múzeum a kommunizmus történetét tárja elénk, felfedezve a múlt e meghatározó ideológiai rendszerének komplexitását és hatásait. Itt nem csupán a politikai események és vezetők életútjait ismerhetjük meg, hanem a mindennapi emberek küz

Sepsiszentgyörgy városában hamarosan megnyílik az ország legnagyobb múzeuma, amely a kommunizmus sötét és tanulságos időszakát hivatott bemutatni. A hajdani dohánygyár egyik, az 1960-as években emelt négyszintes raktárépületében helyet kapó intézmény célja, hogy kronológiai sorrendben tárja a látogatók elé a múlt rendszer borzalmait és visszaéléseit, egészen az 1948-as hatalomátvételtől a 1990-es marosvásárhelyi Fekete márciusig. A múzeum nemcsak a politikai eseményekre, hanem a hétköznapi élet olyan elfeledett aspektusaira is fókuszál, amelyek a mai fiatalok számára talán ismeretlenek és felfoghatatlanok. Az élmények és emlékek révén a látogatók mélyebb megértést nyerhetnek a körülöttük zajló történelemről, és talán új perspektívákat is felfedezhetnek a múlt és jelen kapcsolatában.

A múzeum ötlete közel hét évre nyúlik vissza, tényleges megalapítására 2022-ben kerülhetett sor, miután a helyi önkormányzat az Országos Helyreállítási Alaptól (PNRR) támogatást kapott a projektre. Tavaly óta zajlanak az épület átalakítási munkálatai, de már jóval korábban kezdetét vette az adománygyűjtési folyamat - hiszen nincsen múzeum berendezés nélkül. Ez a fejezet az intézmény létesülésének egyik legaprólékosabb folyamata, de egyben a legizgalmasabb is. Ebben veszek részt jómagam is immár néhány éve.

A kommunizmus mélyreható ismeretei bőségesen rendelkezésre állnak számomra, hiszen a történelem az én szakterületem, és a jelenkor eseményei különösen közel állnak hozzám. Bár nem voltam kénytelen ebben a rendszerben élni, alaposan megismertem a korszak sokféle aspektusát, beleértve a nehézségeit és a rejtett szépségeit is. Azonban az adományozási folyamat ennél sokkal többről szól: nem csupán az érdekes tárgyak felfedezéséről és összegyűjtéséről van szó. Minden egyes tárgynak megvan a saját története, és ezzel együtt egyfajta lelke is, amelyről a korábbi gazdáik szívesen mesélnek. Ezek a beszélgetések lehetőséget adnak arra, hogy kiváló embereket és különleges élettörténeteket ismerjek meg, ami számomra folyamatos gazdagodást jelent.

Kolozsvár számára sem ismeretlen már a leendő múzeum, és nem csupán az erdélyi sajtóból, hiszen egyetemi éveim alatt jártomban-keltemben mindenfelé elhintettem a hírét. Tucatnyi kolozsvári adományozó ajánlott már fel nippeket, kerámiákat, kristályüvegeket, kitűzőket és olyan háztartási cikkeket, amelyek a múlt rendszerből öröklődtek át. Ugyanakkor érkezett már falitükör és Casnica varrógép, Albatros rádió és régi vasaló, szovjet ventilátor és Diana hajszárító, Pluto teniszütő és gázmaszk is Kolozsvárról.

De a gyűjtési folyamat még nem ért véget, számos elengedhetetlen tárgy még hiányzik. Gyermekjátékokra, egyenruhákra (sólyom, pionír, hazafias gárda, munkásőrség, katonaság), piperecikkekre (szappanra, fogkrémre, mosdószerre, vagy a hírhedt Amerikában nyomtatott Bibliák bezúzásából készített WC-papírra) még nagy szükség van. Hiánycikkek továbbá a mikronyomtatványok (ételjegyek, "loz în plic", tömegközlekedési jegyek), a kilakoltatásról, kényszerlakhelyről, elkobzásról szóló dokumentumok, "szekus" dossziék, fényképek (sorban állásról, tömegeseményekről, felvonulásokról). Az eredeti iratok, fotók esetében megoldható azok digitalizálása, majd visszajuttatása a tulajdonoshoz, amennyiben nem válna meg tőlük véglegesen. Ugyanakkor a "poloska" is elengedhetetlen eleme a rendszernek, ép állapotú korabeli lehallgató-készüléke pedig még nincsen a múzeumnak.

Berendezési tárgyakkal, főként bútorokkal már megfelelően el van látva a múzeum, ellenben hiány van a lakások hangulatát adó perzsaszőnyegekből, falvédőkből, művészi reprodukciókból, konyhai felszerelésekből (például műanyag- és festett üvegpoharakból), hétköznapi használati cikkekből. Ceaușescu-portré is elkelne még néhány, akárhány füle is legyen a pártfőtitkárnak rajta, valamint a kor ikonikus járműveiből, például a Mobra és Carpați motorkerékpárokból sem érkezett még egy darab sem. Az utóbbiak nem is kell, hogy működőképes állapotban legyenek, hiszen a kiállítás részét képeznék.

Ha önnek is lapul az otthonában egy-egy régi tárgy, dokumentum vagy relikvia, amely a kommunizmus korszakát idézi, és szívesen hozzájárulna a múzeum gyűjteményéhez, kérjük, keresse Váry O. Pétert a 0740-071036-os telefonszámon.