A Párizsi Megállapodás mára nem csupán egy szándéknyilatkozat, hanem egy számonkérhető jogi kötelezettség.
A hágai Nemzetközi Bíróság nemrégiben megerősítette, hogy a klímavédelem nem csupán etikai kötelezettség, hanem jogi szempontból is kikényszeríthető állami feladat. Ez a megállapítás új dimenziókat nyithat a globális éghajlatpolitikai diskurzusban, és alapvetően átformálja a jogi felelősség kérdését. Ezen fontos fejlemény tükrében hamarosan kezdetét veszi az éves klímacsúcs Brazíliában, ahol a világ vezetői várhatóan új stratégiákat és együttműködéseket fognak kidolgozni a klímaváltozás elleni harc érdekében.
A folyamat gyökerei a csendes-óceáni Vanuatu szigetországából erednek, amely az utóbbi évek során hurrikánok és áradások pusztító hatásaival nézett szembe. A kis szigetállam kezdeményezésére az ENSZ Közgyűlése 2023-ban egyhangú szavazással kérte a Nemzetközi Bíróságot, hogy világosítsa meg, milyen nemzetközi jogi kötelezettségek terhelik az államokat az éghajlatváltozás elleni küzdelemben. Az eljárás során több mint száz állam és nemzetközi szervezet kapcsolódott be, miközben a Bíróság a legújabb tudományos bizonyítékokra, például az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testületének (IPCC) jelentéseire is hivatkozott.
A tanácsadó vélemény leglényegesebb üzenete abban rejlik, hogy...
az államok nem dönthetnek szabadon arról, mennyi erőfeszítést tesznek a globális felmelegedés megfékezésére.
A Párizsi Megállapodás keretein belül tett nemzeti kötelezettségvállalásoknak összhangban kell állniuk a tudomány aktuális eredményeivel, és együttvéve képeseknek kell lenniük arra, hogy a globális felmelegedést 1,5 Celsius-fok alatt tartsák.
Dr. Sulyok Katalin környezetjogász, a Durham University docense és az ELTE ÁJK magántanára hangsúlyozza: "Az államok kötelesek a lehető legnagyobb ambícióval eljárni, és ez a kötelezettség nem pusztán szimbolikus, hanem egy szigorú gondossági kötelezettség, azaz az állam köteles minden szükséges intézkedést megtenni a másfél fokos cél megtartása érdekében."
A Bíróság álláspontja szerint a környezeti károk megelőzése nem csupán egy jogi kötelezettség, hanem szokásjogi alapokon is nyugszik, kiterjedve az éghajlatváltozás kiváltó okaira is. Ez azt jelenti, hogy minden ország, függetlenül attól, hogy mennyire fejlett vagy milyen mértékben járul hozzá a szén-dioxid kibocsátáshoz, felelősséggel tartozik, hogy a saját hatáskörén belül mindent megtegyen a globális felmelegedés és az éghajlati rendszer károsodásának megakadályozása érdekében.
A tanácsadói vélemény világosan kimondta: azok az államok, amelyek kilépnek a klímaegyezményekből, továbbra is viselik a megelőzés és az együttműködés szokásjogi kötelezettségeit. Ez a megállapítás közvetlenül érinti az Egyesült Államokat is, amely Donald Trump elnöksége alatt már másodszor lépett ki a Párizsi Klímamegállapodásból. A Bíróság értelmezése szerint az együttműködésre vonatkozó kötelezettség nem csupán az egyezményhez való csatlakozásból ered, hanem a nemzetközi szokásjog alapján is fennáll. Ennek értelmében az Egyesült Államoknak ugyanúgy kötelessége cselekedni az éghajlati károk megelőzése érdekében, mint azoknak az államoknak, akik továbbra is tagjai a megállapodásnak. Ez a döntés világos üzenetet közvetít: a kilépés nem mentesít a klímafelelősség alól.
A tanácsadó véleménye részletesen taglalja a jogsértések következményeit. Az államoknak el kell hárítaniuk a jogsértő cselekményeket, és biztosítaniuk kell, hogy a hasonló mulasztások ne forduljanak elő a jövőben. Bizonyos esetekben pedig akár kártérítést is fizethetnek az éghajlatváltozás által okozott károkért.
Dr. Sulyok Katalin megfogalmazása szerint "a Bíróság megerősítette, hogy elvi szinten mindhárom jogorvoslat, beleértve az anyagi kártérítést is, érvényesíthető". Ez a megállapítás új távlatokat nyit, lehetővé téve, hogy az éghajlatváltozás következtében keletkezett károkért nemzetközi szinten is felelősségre vonás valósuljon meg. Ugyanakkor elengedhetetlen, hogy az államok hajlandóak legyenek elfogadni egy adott nemzetközi bíróság joghatóságát a klímaperekkel kapcsolatos viták rendezésére.
Bár a tanácsadó vélemény jogi értelemben nem kötelező, hatása mégis jóval túlmutat a hágai Bíróság keretein. A dokumentum valószínűleg fontos hivatkozási ponttá válik a jövő klímapereiben, és a nemzetközi klímatárgyalások során is nehezen lehet majd figyelmen kívül hagyni.
Magyarország számára is jelentős irányt mutat a döntés, mivel hazánkban éppen egy új, tartalmasabb klímatörvény kidolgozása zajlik. Dr. Sulyok Katalin véleménye szerint kulcsfontosságú, hogy milyen éghajlatvédelmi kötelezettségek vonatkoznak Magyarországra a nemzetközi jogszabályok keretein belül.
A hágai Bíróság határozata nem csupán jogi értelmezést nyújt, hanem mérföldkőnek számít abban, ahogyan a világ az éghajlatváltozással kapcsolatos felelősségeket szemléli és kezeli.
A klímavédelem ezentúl nem csupán erkölcsi felelősség, hanem jogi kötelezettség is.
Formálj egyedivé a mondandódat: olyan, amelyet még a legnagyobb hatalmak sem tudnak elkerülni. A COP30 tehát nem csupán új ígéretekről fog szólni, hanem a jogi felelősségre vonás új korszakának elindulásáról is.
