A pilóta a 10 ezer méteres magasságban tapasztalt nyomáscsökkenés következtében váratlanul kiszabadult a repülőgépből, de ez a drámai helyzet paradox módon az életét mentette meg.

A repülés történetének egyik legmegdöbbentőbb túlélési eseménye.

1990. június 10-én, amikor az utasok a British Airways az angliai Birminghamből a spanyolországi Malagába tartó 5390-es járatára készültek felszállni, még semmit sem gyanítottak a rájuk váró megrázó élményről.

Az ezt követő eseménysor ugyanis máig a repülés történetének egyik legkülönlegesebb túlélési sztorija lett. A repülés során a pilótát, a 42 éves Timothy Lancaster kapitányt a hirtelen nyomáscsökkenés váratlanul kirántotta a repülőgépből, majd feszültséggel teli 20 percen keresztül az ablakkeretbe kapaszkodva élte túl az életveszélyes esetet.

Amikor egy repülőgép fedélzetén váratlanul nyomáskülönbség lép fel, az komoly fenyegetést jelent minden utas és a személyzet számára. Azonban a kapitány, aki szembenézett ezzel a végzetes helyzettel, nemcsak hogy túlélt, hanem bátorságával és gyors döntéseivel megmentette az utasok életét is. Az ő hihetetlen története pedig egy igazi túlélőeposz, amely bemutatja, hogy a legnagyobb próbák során is lehet találni erőt és reményt.

A New York Times értesülései szerint az incidens napján a járat szinte teljesen megtelt: 81 utas és hatfős személyzet tartozott a fedélzetre. A BA5390-es járat helyi idő szerint 08:20-kor emelkedett a levegőbe Birminghamből. A BAC 1-11 típusú repülőgép irányítását Tim Lancaster kapitány és másodpilótája, Alastair Atchinson látta el.

Tizenhárom perccel a felszállás után a gép már 17 300 láb (5300 méter) magasságban szelte a levegőt Didcot városa felett, amikor a BA 5390 története hirtelen és megrázó fordulatot vett. A Lancaster kapitány mellett elhelyezkedő szélvédő, egy hangos, robbanásszerű zaj kíséretében, váratlanul levált a repülőgépről.

Az események drámai és váratlan láncolata során a levált ablak következtében hirtelen, robbanásszerű dekompresszió következett be, ami miatt Lancaster kapitány, mint egy kényszerített szélvihar áldozata, fejjel előre repült ki a felszálló repülőgépből. Szerencsére a lába beszorult a repülési vezérlőkar és a műszerfal közé, így megakadályozva, hogy a tomboló levegő teljesen kiszippantsa őt a gépből. A robbanás következtében a pilótafülke és az utasok közötti ajtó beszakadt, és a robotpilóta is leállt, ami miatt a gép hirtelen zuhanásnak indult.

A másodpilóta, Alistair Atchinson gyorsan felvette az oxigénmaszkot, és átvette az irányítást a repülőgép felett, majd megkezdte a kényszerleszállást. Ezalatt a pilótafülkében Nigel Ogden légiutas-kísérő átkarolta Lancaster kapitány lábait, nehogy elveszítsék a kapitányt, aki a 800 km/órás menetszélben elveszítette az eszméletét a ritka levegő miatt, ráadásul teste egyre jobban csúszott ki az ablakon, a feje pedig többször is a törzsnek csapódott.

Simon Rogers, egy másik légikísérő, hirtelen belépett a pilótafülkébe, gyorsan rögzítette magát a pilótaülésben, és átvette a kapitányi feladatokat Ogdentől, aki súlyosan megsérült a kezén, miközben próbálta irányítani a Lancastert.

A szélvédőn keresztül a személyzet látta a kapitány törzsét, de azt hitték, hogy meghalt, elengedni azonban nem akarták, nehogy a test még több kárt okozzon a repülőgép szárnyában, vagy hajtóművében.

A személyzet aktív közreműködésével Rogers továbbra is erősen tartotta a kapitány lábait, amíg a repülőgép 8:55-kor biztonságosan megérkezett Southamptonba. A landolás zökkenőmentesen zajlott, annak ellenére, hogy a teletankolt gép a megszokott 2500 méteres futópálya helyett egy rövidebb, mindössze 1800 méteres pályán hajtotta végre a leszállást.

A New York Post szerint Lancaster kapitányt a Southampton Megyei Kórházba szállították fagyási sérülései miatt, emellett eltört a könyöke, a csuklója és a hüvelykujja, valamint sokkot kapott. Nigel Ogden légiutas-kísérőnek kificamodott a válla és fagyási sérüléseket szerzett az arcán és a szemén, mindenki más sértetlenül hagyta el a repülőgépet.

A baleset utáni vizsgálat során napvilágra került, hogy a szélvédőt mindössze egy nappal a felszállás előtt cserélték ki. Az üveget rögzítő 90 csavar közül 84 nem volt megfelelő méretű: túlságosan kicsi és rövid volt. Ráadásul a korábbi üvegcsere alkalmával is hasonló problémák merültek fel, mivel az azt végző mérnök csupán a régi és új csavarok szemmértékkel történő összehasonlítására támaszkodott, anélkül hogy alaposan ellenőrizte volna a méreteket.

Fél évvel a baleset bekövetkezte után Lancaster kapitány visszatért a légi szolgálatba, és egészen nyugdíjazásáig a British Airwaysnél dolgozott. 2005-től kezdve pedig az EasyJet pilótájaként folytatta pályafutását, új kihívásokkal és élményekkel gazdagítva karrierjét.