A régizene mestere a hangok kémikája

Amikor egy apró kis gyógyszert a kezünkbe veszünk, át sem fut a fejünkön, milyen precizitásra van szükség a különböző összetevők pontos adagolásához. Ugyanígy, amikor egy igényes zeneművet hallgatunk, nem is sejtjük, milyen aprólékos kidolgozás áll a hangzó mű hátterében: a legapróbb rezdülések, kis hangsúlyok, észrevétlen hangerőváltások, hajszálnyival hosszabb vagy rövidebb hangok, kötött vagy szaggatott játék, trillák és díszítések mind arra szolgálnak, hogy az adott zenemű - akár a gyógyszer - pontosan és hitelesen hasson. A zene és a vegyészi pontosság rokoni kapcsolatot sejtetnek.
Egy érdekes anekdota szerint 1965-ben a Ki mit tud? versenyen váratlan esemény zajlott le. A döntő színpadán két versenyző, Kováts Kolos és a mindössze tizenhat éves Horváth Mária állt. A zsűri annyira magabiztos volt Kováts Kolos győzelmét illetően, hogy már előre rányomtatták a lemez címkéjére a fiatalember nevét. Ám ekkor következett be a sorsfordító pillanat: Horváth Mária meglepetésre megnyerte a versenyt. Ezt követően sürgősen újra kellett nyomtatni a lemezek címkéit, hiszen a váratlan eredmény mindenkit sokkolt.
Horváth Mária, akit ma már Zádori Mária néven ismerünk, valójában a hazai zenei élet egyik kiemelkedő alakja. E névváltoztatásra akkor került sor, amikor már komoly hírnévre tett szert, és a Zádori név választása lehetővé tette számára, hogy kitűnjön a hasonló nevű énekesnők közül. Az akkori zenei színtéren több Horváth Mária is tevékenykedett, így ez a lépés hozzájárult ahhoz, hogy elkerülje a névazonosságból adódó zűrzavart és félreértéseket.
Zádori Mária 1948. szeptember 4-én született Nagykanizsán. Gyerekkorában még az volt a divat, hogy zeneiskolába küldték a gyerekeket, ahol vagy hegedülni, vagy zongorázni tanultak. Középiskoláját vegyipari technikumban járta, de nem mondott le a hangszertanulásról. Zongoratanárnője felfigyelt különleges lírai szoprán hangjára, és énektanárhoz küldte a 14 éves Máriát. Két évre rá már egy ország figyelt rá.
Mária a középiskola elvégzése után vegyésztechnikus diploma birtokában lépett a nagyvilágba. Énektanárnője, aki észrevette Mária különleges tehetségét, merész lépésre szánta el magát: összepakolt, és a diákjaival együtt Budapestre költözött, hogy támogassa őket a zenei pályán való elindulásban. E döntése érdekében hátrahagyta férjét és már felnőtt lányát Nagykanizsán, míg Pesten egy albérletet keresett. Családja pedig megbecsülte ezt a szívből jövő pedagógusi elhivatottságot!
Pest mindig is költséges helynek számított. A tanárnő javaslatot tett a lányoknak: keressenek olyan munkát, amellyel önállóan megélhetnek. Így történt, hogy Mária, aki vegyész diplomával rendelkezett, a Propán-Bután Gáz vállalatnál helyezkedett el.
Duci néni, a tanárnő, számtalan ajtót nyitott meg tanítványai előtt, ám egy olyan ajtón, amely a lehetőségek világába vezetett, már a diákoknak kellett belépniük. Zádori Mária alázatos és kitartó jellem volt, aki sosem engedett a nehézségeknek. Tehetsége nem szédítette meg, sőt, a kudarcokkal is alázattal nézett szembe. A küzdelmet sosem adta fel, még akkor sem, amikor nem sikerült bejutnia a Zeneakadémiára. Ez a csalódás viszont nem szegte kedvét az énekléstől. A Zeneakadémia elmaradása után a Rádiókórushoz pályázott, ahol kezdetben kisegítőként kapott lehetőséget. Egy év elteltével már a kórus állandó tagja volt. Később úgy értékelte a Zeneakadémia elutasítását, mint egyfajta áldást, hiszen ha ott sikerült volna, operaénekessé válhatott volna, míg a Rádiókórus egy sokkal finomabb és gazdagabb zenei úton indította el pályafutását.
Az 1970-es év új lehetőséget kínált: Virágh László kitűnő technikájú énekesek után kutatott, hogy valóra váltsa elképzelését, egy régizenéket éneklő együttes megalapítását. Zádori Mária így lett alapító tagja az Ars Renata együttesnek. Ez a kis együttes indította el elsőnek Magyarországon a régizene mozgalmát. Leginkább reneszánsz műveket adtak elő, és ebben az együttesben Zádori Mária szólista szerepet kapott. Közben a Rádiókórusban is énekelt, mert az ott folyó munka a kitűnő karmesterek irányításával felért egy zeneakadémiai képzéssel.
1981-ben Szombathelyen megalakult a Capella Savaria nevű kamarazenekar, amely barokk és klasszikus zeneműveket énekelt. Zádori Mária ennek az együttesnek is tagja lett. Ezzel a csapattal sok külföldi turnén is részt vett.
Befutott énekesként mindig is ott bujkált benne a művészi igényesség okozta izgalom. Fiatalon úgy érezte, mintha csak kinyitná a száját, és minden hang magától áramlana. Olyan egyszerűnek tűnt. Ám ahogy a tudás gyarapodott, úgy érkezett meg a felelősség is, ami együtt hozta magával a szorongás terhét.
Idősödő énekesként megkérdezték tőle, miért nem kezd el tanítani, hiszen elképesztően jó a stílusismerete és az énektechnikája. Zádori Mária erre a kérdésre megfontolandó választ adott: "Egy énektanárnak nagyon műveltnek kell lennie. A technika csak a jéghegy csúcsa, hihetetlen műveltség, irodalmi, képzőművészeti, nyelvi ismeret adja a többit. Úgy érzem, nem elég nagy a jéghegyem víz alatti része". Talán ennek az idézetnek ott kellene állnia minden tanárképző intézmény homlokzatán, hogy nem elegendő a puszta szakmai tudás.
Zádori Mária egy rendkívül alázatos és elkötelezett művész, aki a zene iránti szenvedélyével és precizitásával emelkedett a szakma legjobbjai közé. Művészetét több mint harminc hanglemez őrzi, de ezen kívül rengeteg olyan hangfelvétel is létezik, amelyek nem kaptak külön kiadást. Ő sosem a hírnév hajszolására törekedett, hanem a zene autentikus és korhű megszólaltatására. Míg sokan a dicsőségért harcoltak, ő a gyógyszerész pontoságával és következetességével igyekezett a legmagasabb színvonalat képviselni. "Az elismeréseim számomra inkább a saját területem szakszerűségét tükrözik. '88-ban a Magyar Rádió elnöksége nívódíjjal tüntetett ki, '89-ben pedig Liszt-díjat kaptam. De végső soron mindezek csak eszközök ahhoz, hogy én magam jól érezzem magam a zenében. Amit elértem, az a lemezeimnek köszönhető, és minden külföldi meghívás is ennek a következménye" – mondja Zádori Mária, aki azóta számos elismerést gyűjtött be, köztük a Kossuth-díjat (2018) és A Nemzet Művésze címet (2021). Érdemes megemlíteni, hogy a külföldi régizene-együttesek által tett meghívások is jelentős elismerésnek számítottak számára. "Felléptem a göttingeni Händel Fesztiválon, majd Innsbruckban, Gentben, Bruggeben, Regensburgban, Karlsruhe-ban és Milánóban is, ahol a historikus zenei fesztiválokon mutathattam be tudásomat. Londonban Ton Koopmannnal, Ausztráliában pedig az Australian Chamber Orchestrával turnéztam. Az Egyesült Államokban a San Franciscó-i Philharmonia Baroque Orchestrával koncerteztem Nicholas McGegan vezényletével. Számos felvételt készítettem a Bajor Rádió és a Westdeutsche Rundfunk számára, köztük egy különleges darabot, Johann Sebastian Bach unokatestvérének, Johann Ludwig Bachnak a Trauermusikját, amely 1998-ban CD-n is megjelent Hermann Max irányításával, a Rheinische Kantorei és a Das Kleine Konzert közreműködésével" – részletezi Farkas Zoltán, a cikk írója, Zádori Mária kiemelkedő nemzetközi fellépéseit.
Zádori Mária igazi inspirációt nyújt a fiatalok számára. Nem csupán énekesi tehetsége emeli ki őt a tömegből, hanem az a rendíthetetlen kitartás és küzdelem is, amellyel a makulátlan minőség elérésére törekszik. Az ő példája azt mutatja, hogy a szenvedély és az eltökéltség révén bárki megvalósíthatja álmait.
Akik e sorokat szemügyre vették, ne hagyják ki Esterházy Pál Harmonia Caelestis című albumát, amelyet Zádori Mária varázslatos előadásában hallgathatnak meg! A barokk éneklés koronázatlan királynője felejthetetlen élményekkel ajándékozza meg a közönséget.
Zárásul kívánom, hogy Isten áldása kísérje Zádori Máriát, hozva számára bőséges egészséget és végtelen örömöt!