**A semmittevés váratlanul kedvező következményei** A modern világban, ahol a folyamatos aktivitás és a produktivitás kultusza uralkodik, sokan hajlamosak elfelejteni a pihenés fontosságát. Pedig a semmittevés, vagyis a tudatos lelassulás és a csendes pi

A versenyzőknek másfél órán keresztül kell nyugodtnak és mozdulatlannak maradniuk, anélkül, hogy telefonjukat használnák, beszélgetnének vagy elaludnának. A győztes kiválasztásánál egyaránt figyelembe veszik a versenyzők biometrikus adatait - például a pulzusukat - és a közönség szavazatait is. A 2025-ös verseny győztese, a 36 éves Byung-jin Park, aki vállalkozóként és punk zenészként is tevékenykedik, elmondta, a győzelem titka a légzés lelassításában, a fizikai testünkre irányított figyelem és a belső gondolatok elengedésében rejlik. Mint fogalmazott, a verseny során egy idő után elkezdte elfelejteni, hol is van valójában, és úgy érezte, a teste megszűnt létezni.

A jelenség tudományos hátterét Jung-yeop Kim kutató is vizsgálta. A tudós szerint a tétlenség és a "semmittevés" állapotában a testben lelassul a stresszhormonok termelődése, ami hozzájárulhat a szorongás és a depresszió enyhítéséhez. Az agyban ilyenkor egy olyan hálózat aktiválódik, amely a kreativitással, a memóriával és az érzelmi szabályozással áll kapcsolatban.

A semmittevés nem csupán pihenést jelent, hanem a problémamegoldó képességünk finomítását is elősegíti. Byung-jin Park megfogalmazása szerint noha a semmittevés nem minden problémára nyújt megoldást, a tudatunkban zajló folyamatok mégis új irányt vehetnek.

A National Geographic riportere az interjú során érdeklődött, mit is takar valójában Byung-jin Park számára a semmittevés fogalma. Park kifejtette, hogy ez a kifejezés nem a gondolatok teljes hiányát jelenti, hanem inkább a belső világunk, az érzelmeink és a gondolataink rendezését. A stresszel teli munka és az azonnali megoldásokat követelő kihívások közepette különösen lényeges, hogy az ember időt szánjon a megállásra. Legyen szó akár egy nyugodt kávészünetről, zenehallgatásról, vagy a természet szépségeinek megfigyeléséről, ezek a pillanatok segítenek a gondolatok tisztázásában és az elme felfrissítésében.

A semmittevő verseny győztese őszintén elárulta, hogy valójában igazi versenyző szellem lakozik benne, és a győzelem volt a kitűzött célja. Azonban a legnagyobb kihívás számára nem csupán a leállás volt, hanem sokkal inkább a tétlenség gondolatának elfogadása. A legnagyobb nehézséget az jelentette számára, hogy belássa: nem szükséges folyamatosan cselekednie, és hogy a pihenés is értékes időtöltés lehet.

A dél-koreai zenész kifejtette a riporternek, hogy szerinte miért olyan kihívást jelent a mai embereknek a semmittevés. Véleménye szerint a modern élet rohanó tempója és a folyamatos elvárások miatt sokan nehezen tudják megélni a pillanatot, és élvezni a nyugalmat.

Szerinte a legfőbb ok a telefonfüggőség és az állandó online jelenlét.

A metrón utazva gyakran konstatálja, hogy mindenki a telefonját bámulja. Korábban az emberek a várakozás közben elmerültek a gondolataikban, mostanra azonban a dopamin-addikció miatt elfelejtették, hogyan kell unatkozni.

Dél-Korea híres arról, hogy rendkívül versenyorientált kultúrával rendelkezik, ami jelentősen hozzájárul a társadalom dinamizmusához. A zenész megfigyelése szerint a társadalmi változások olyan gyorsan zajlanak, hogy az embereknek szinte nincs idejük megállni, leülni egy parkban, és elmélyülni a gondolataikban. A pihenés és a semmittevés a közgondolkodásban furcsának és céltalannak számít, még a szabadidő eltöltésekor is.

Byung-jin Park, aki két gyermek édesapja, mélyen belelát a jelenség gyökereibe. Elmondása szerint, amikor ő volt gyerek, alig volt annyi különóra, mint amennyit ma a gyermekeinek kell teljesíteniük. Feleségével gyakran vitatkoznak arról, milyen irányvonalat kövessenek a gyereknevelésben. Park észrevette, hogy a gyerekek a kreatív és szórakoztató időtöltések helyett egyre inkább a házi feladatokba merülnek. Ez a jelenség nem csupán a családjukra vonatkozik, hanem egy szélesebb társadalmi jelenséget tükröz, amely a tétlenségtől való félelem által generált általános kényelmetlenséget tükrözi.

A semmittevés nagymestere azt javasolja a lassításra vágyó embereknek, hogy kezdetben szánjanak rá legalább heti tíz percet, hogy csak úgy üljenek és ne csináljanak semmit. Eleinte a gondolataik vadul cikázhatnak, a mindennapi problémák pedig beugorhatnak a képzeletükbe, de idővel a lelki nyugalmuk helyreáll. Az előadó számára a semmittevő verseny remek alkalmat kínált arra, hogy kilépjen a megszokott napi forgatagból, ahol sosem akad idő az unalomra vagy a monotonitás észlelésére. Végül elárulta, hogy a jövőben is szándékában áll időt szentelni a semmittevésnek, és a családjával közösen meditálni tervez. Emellett megjegyezte, hogy a következő évben is szívesen részt venne a versenyen, amennyiben a szervezők ezt lehetővé teszik.