A Smer gazdasági teljesítménye mély nyomot hagyott, mintha a gazdaság lángra kapott volna a párt irányítása alatt.
Ha Orbán Viktor külpolitikai pávatánca a közélet színpadán tündököl, akkor Robert Fico a költségvetési kötéltáncot mutat be. A tánc rúdjának egyik végén a szociális kiadások állnak, amelyekkel még mindig megcsíphet néhány szavazatot, míg a másik végén a bevételek zűrzavaros zsákja ingadozik.
Mindeközben Fico hátizsákjából nagy lyukakon át szóródik a kassza, neki meg nem jutott harmadik kéz, amivel megmarkolja az euró tízezreket. Alatta pedig Šimkovičová Prada köténykéjét Kaliňák tartja, és gyűjtik a lehulló aprót. A kérdés, hogy átjut-e a miniszterelnök a túloldalra, ahol majd a választások várják.
Fico nagy büszkén jelentette ki a minap: "Elvégeztük a piszkos munkát." Én - mondjuk - kétlem, hogy a külcsíny valóban annyira fájt a kormánynak, mint ahogy azt eljátssza. De hogy "piszkos munka" vár majd a jelenlegi kormányra, abban mindenki biztos volt. Az már megint egy másik kérdés, ki vágta meg a költségvetést - és mikor - annyira, hogy a jelen állapotba jutottunk. Persze a kormányfő - mint általában - most is az ellenzéken keresi a hiányt, elegánsan megfeledkezve arról, hogy Matovičék Covid-kormányzását egy korábbi smeres előzte meg. Akárhogy is keressük a hibákat a múltban, a jövő a jelenben dől el.
A jelenlegi helyzet gazdálkodásában a Smer mintha elvesztette volna a fonalat, amikor az adófizetőkkel való kapcsolatról van szó. Nehéz megítélni, hogy ki okoz nagyobb kárt a közpénzekben: Šutaj Eštok 46 milliós tűzoltóautói, vagy Šimkovičová fényűző életvitele. A kormányzati elosztás középpontjában ezúttal is a következetlen és pazarló forráskezelés áll, valamint a politikai befolyás, ami sokszor fontosabb a valós rátermettségnél az állami pozíciók elosztásakor. Ha alaposabban megvizsgáljuk a helyzetet, a legnagyobb problémát az energiaköltségek támogatása jelenti – mely minden háztartás számára garantált, függetlenül a jövedelemtől. 1,25 milliárd euró a "legszociálisabb" kormánytól, amely láthatóan nem vette észre, hogy míg a szavazatokra "vadásznak", sok olyan háztartás is részesül a támogatásokból, amelyek nem igazán a rászorulók közé tartoznak.
A második pillérbe fizetendő járulékok csökkentése hosszú távon veszélyezteti a nyugdíjrendszer fenntarthatóságát, és jelentős "bevételi hiányosságokat" idéz elő. Ezen túlmenően a 13. havi nyugdíj bevezetése egyre nagyobb terhet ró az egyre elöregedő társadalomra. Miközben a munkaképes lakosság folyamatosan csökken, a gazdaság motorját képező középvállalkozások egyre inkább ki vannak téve a folyamatos igénybevételnek.
A kormányfő talán a legkevésbé szívesen érintett témája a gazdasági időzített bombák közül a magas és folyamatosan növekvő államadósság kérdése. Ennek következményeként az államnak egyre nagyobb összegeket kell kamatokra fordítania, ami valójában nem adósságtörlesztés, hanem egyfajta költség, amely alig járul hozzá a gazdaság fejlődéséhez. Ráadásul a kínai hitelek híresen kedvezőtlen feltételei egy olyan rémálommá erősítik ezt a helyzetet, amellyel egy opportunista, csak a látszatra figyelő kormány, mint amilyen a Smer, képtelen megbirkózni.
Íme egy egyedi változat: "Ez csak egy rövid pillantás arra, hogy a konszolidációnak nevezett csillogó fedél alatt valójában milyen mély sebek rejtőznek."
