Amikor a karrier lehetőségei csupán a konyha ajtajáig nyúlnak, avagy a roma nők küzdelmes útja Magyarországon A roma nők helyzete Magyarországon sokszor a társadalmi és gazdasági hátrányok súlya alatt roskadozik. A hagyományos szerepek és előítéletek gya
Amikor a férfi-női esélyegyenlőségről gondolkodunk, gyakran hajlamosak vagyunk úgy beszélni a nőkről, mintha mind egyformák lennének. Pedig nő és nő között sokszor felfoghatatlan esélykülönbségek vannak, és ezt fontos tudnunk és tudatosítanunk.
E sorok szerzője, Puskás Panni, egy budapesti, fehér bőrű, értelmiségi nő. Anyagi helyzete nem éppen rózsás, de rendelkezik egy kicsi albérlettel, amit éppen csak ki tud húzni a hónap végéig. A múlt héten egy új cipőt vásárolt magának, és ha a laptopja, amelyen dolgozik, váratlanul tönkremegy, akkor képes lesz részletre venni egy másikat. Így hát, mondhatni, egy teljesen átlagos életet él.
Panni legnagyobb problémái a férfi-női esélyegyenlőség terén, hogy ha például elmegy egy multihoz dolgozni, akkor elképzelhető, hogy kevesebb pénzt keres majd, mint férfi munkatársai, hogy sokszor nagyon erőszakosnak kell lennie ahhoz, hogy egy férfitársaságban meghallgassák a véleményét, és hogy a szórakozóhelyen letapizzák olyan idegen srácok, akiket erre egyáltalán nem kért meg.
Persze, nem arról van szó, hogy az ő problémái nem fontosak, nagyon is azok, inkább arról, hogy néha elfelejti, hogy más anyagi vagy társadalmi háttérrel rendelkező nőtársainak ennél sokkal keményebb bajokkal kell megküzdeniük, hogy nincs körülöttük támogató környezet, egyedül maradnak teljesen láthatatlanul. Ez a cikk most épp ezért megpróbálja láthatóvá tenni őket.
Az Éljen soká Regina! egy nem mindennapi színházi előadás. A SajátSzínház nevű csapat készítette egy borsodi faluban, Szomolyán, az ott élő roma asszonyokkal. Miközben néztem, folyamatosan fojtogatott a sírás, de elsősorban nem azért, mert sajnáltam ezeket a nőket, hanem azért is, mert megértettem belőle valami nagyon fontosat: hogy miközben folyton a saját karrieremmel, szerelmi és családi ügyeimmel vagyok elfoglalva,
Annyira kevés ismeretem van a hozzám földrajzilag közel élő, de más társadalmi csoporthoz tartozó nők életéről, hogy szinte semmit sem tudok róluk.
Ezek a negyven év körüli nők (akiknek egyébként már unokáik vannak) saját történeteiket mondják el a színpadon, amelyből gyorsan világos lesz, nekik nemcsak a szegénységgel kell megküzdeniük, hanem bőrszínük következményeivel is az előítéletes és kirekesztő környezetben. Ismerjetek meg néhányat ti is az előadásban elhangzó történetek közül: Ilonka, Zsani és Judit történetét!
Ilonka intézetben nevelkedett, házassága révén került Szomolyára. Férje hamarosan verbálisan, később fizikailag is bántalmazni kezdte. Közben megszülettek közös gyerekeik, a férj pedig teljesen átvette az irányítást Ilonka élete fölött, megszabta neki, mit főzhet, mit vehet fel, kivel találkozhat.
