Rudolf Höss unokája a saját vállán hordozza Auschwitz keresztjét, mint egy nehezen viselhető örökséget. A múlt súlya és a családi történet árnyékában igyekszik megtalálni saját identitását, miközben a történelem emléke folyamatosan jelen van életében.

Kai Höss határozottan kiáll az antiszemitizmus és az intolerancia ellen, bátran küzdve a diszkrimináció minden formája ellen.

Exkluzív interjút adott a Blikknek Kai Höss stuttgarti református lelkész, a legrettegettebb haláltábor parancsnokának unokája. Bár a családneve ma is sokakat rettegéssel tölt el, csakúgy, mint Göring, Goebbels vagy Himmler rokonai esetében, Kai soha nem akart nevet változtatni. Nyíltan szembeszáll a mai Németországban egyre terjedő antiszemitizmussal és Izrael-ellenességgel, prédikációiban a szeretet üzenetét hirdeti, és a családja történetét is megosztja, hogy figyelmeztesse az embereket a gyűlölet veszélyeire.

- Olyan zárt világban nőttem fel, hogy hatodikos koromban még csak nem is sejtettem, ki volt a nagyapám - mesélte a Blikknek az auschwitzi hóhér unokája. - Az a felismerés sokkolt, és rettegés fogott el, hogy most már mindenki tudni fogja, kihez tartozom. Egy szörnyeteg, egy szívtelen gyilkos leszármazottja, aki ipari méretekben oltotta ki emberek millióinak életét. A döbbenet után azonban ez a kereszt meghatározta az életemet. A nagyapám bűnei nem az én vétkeim, de nem tudom elfogadni, ahogyan a többi háborús bűnös is hárította a felelősséget, mondván, hogy ők csak parancsot teljesítettek. Mindig volt - lett volna - választás.

Kai nem titkolja, ki ő, nyíltan beszél a családja történetéről, és elismeri a nagyapja felelősségét és szerepét zsidók százezereinek erőszakos halálában. Van bátorsága szembenézni a túlélő áldozatokkal, hálás, hogy a zsidók elfogadják az érzéseit, s soha nem érte még atrocitás azért, hogy ki is ő:

- 80 év is eltelt Auschwitz felszabadítása óta, de soha nem szabad feledni azt a szörnyűséget, ami ott a nagyapám felügyelete mellet megtörténhetett. Nem hasonlítok a nagyapámra külsőleg sem, de sokszor bocsánatot kértem már a túlélőktől, a rokonaiktól azért, amit tett. Nem a magam, hanem az ő nevében.

Amikor először lépett a tábor területére, a szívét elöntötte a fájdalom. A német lelkekben élő kollektív bűntudat a népirtás miatt mindmáig jelen van, de ez nem egy bélyeg, hiszen senki sem felelős azért, hogy ki volt a nagyapja. Bár abszurdnak tartja ezt a helyzetet, indonéz felesége van, és a csodálatos félvér gyermekeit 1940-ben a származásuk miatt megölték volna. A náci törvények értelmében ő sem menekülhetett volna, hiszen a házasságával megszegte az árja törvényeket.

Kai Höss, a lelkészi pályán járva, ma már iskolák falait is megjárja Németországban és az Egyesült Államokban. Előadásai során megosztja családja történetét és saját életútját, ezzel inspirálva a diákokat a tolerancia fontosságára és az antiszemitizmus elleni aktív fellépésre. Szavaival nemcsak történelmet idéz, hanem egyúttal arra ösztönöz, hogy a fiatalok merjenek kiállni az előítéletek ellen, és építsenek egy befogadóbb jövőt.

- Maradhattam volna a háttérben, ha úgy alakul, mondván, hogy egy másik Höss család tagja vagyok, de ezt nem tudtam volna megtenni - mondja a lelkész. - Ha nem így hívnának, Auschwitz láttán akkor is az antiszemitizmus és rasszizmus ellen harcolnék. Keresztény hitem révén tudom, hogy a katolikus egyház milyen módon segítette a nácikat, és hogyan bújtattak háború után gyilkosokat; ezért is szégyellem magam. A missziómmal nem tudok semmit visszaadni, nem tudom megváltoztatni a múltat, és nem tudom feltámasztani az áldozatokat. Egyetlen dolgot tehetek: nem felejtek. Ezt ébren kell tartani, hogy figyelmeztessünk, ez nem történhet meg újra, hiszen minden ember ugyanabból a húsból és vérből készült, a gyűlölet pedig soha nem vezet jóra.

Kai Höss, az auschwitzi tábor egykori parancsnokának unokája, eltökélten küzd az antiszemitizmus ellen. Elkötelezett tevékenysége miatt a magyar ajkú zsidó közösség május 27-én a Mensch Nemzetközi Alapítvány díjával tüntette ki.