Az amerikai politikai gyilkosságok sajátos pszichológiai aspektusai – az Abraham Lincolntól Charlie Kirkig terjedő spektrum vizsgálata Az Egyesült Államok története során számos politikai gyilkosság rázta meg a társadalmat, amelyek mögött különböző indít
Az utolsó pillanatban kérdem, a magyar vezetés nem gondolná-e meg magát?
Amerikában népszerű, évszázados történetiségre visszatekintő, bár valójában téves jogértelmezésnek számít, hogy a zsarnokságra törő közszereplőt erőszakkal is el lehet távolítani a hatalomból, akár úgynevezett "zsarnokgyilkosság" (tyrannicide) által is. Az ókori Rómában a hasonló politikai gyilkosságoknak megvolt a hagyománya, bár törvénytelennek és elítélendő cselekedetnek számított, amely többnyire sokkal rosszabb végkifejlettel és társadalmi, politikai utóhatással járt, mint a zsarnoknak ítélt uralkodótól vagy hadvezértől való véres megszabadulás, lásd Julius Caesar szörnyű halálát.
Ám még a modern korban is sokan hivatkoztak, hivatkoznak a tengerentúlon is e népszerű, de fiktív jogra, vagyis a zsarnoknak tekintett politikai vezető - vagy a zsarnokinak tekintett politikai szereplő - meggyilkolásának jogára, amikor Abraham Lincoln elnök gyilkosáról, John Wilkes Booth-ról, vagy éppen a Trump elnök elleni merényletkísérlet, netán a Charlie Kirk-gyilkosság végrehajtójáról beszélnek. Az amerikai büntető törvénykönyv 18. cikkely 1. részének 2385. § paragrafusa szerint azonban ez kifejezetten tilos és büntetendő, hiszen az állampolgár csakis önvédelemből, illetve a saját és közvetlen környezetében tartózkodó polgárok élete védelmében használhat fegyvert, illetve veheti el mások életét.
Mindemellett Amerika története természetesen tele van politikai merényletekkel és a közszereplők, hírességek sérelmére elkövetett, néha hihetetlen indíttatású gyilkosságokkal. Ilyen volt Lincoln elnök fent említett meggyilkolása 1865 nagypéntek estéjén, vagy az, amikor James Garfield elnököt 1881-ben a washingtoni vasútállomáson egy Charles J. Guiteau nevű őrült lelőtte - utóbbi amerikai konzul szeretett volna lenni Európában, de Garfield elnök nem tekintette beszámíthatónak, és elzavarta. Húsz évvel később, 1901 szeptemberében egy lengyel származású New York-i anarchista, Leon Czolgosz lelőtte William McKinley elnököt Buffalo városában. A mélyen vallásos McKinley elnök még halála előtt rendhagyó módon megbocsájtott merénylőjének, akit később azért mégis halálra ítélt az esküdtszék.
Minden idők egyik legmeghatározóbb politikai gyilkosságának tartják John F. Kennedy elnök merényletét, amelyre 1963. november 22-én került sor. A fiatal, karizmatikus politikai figura meggyilkolása, Lee Harvey Oswald által végrehajtott támadás során, nem csupán egy tragikus esemény volt, hanem elindította az amerikai politikai életet körüllengő konspirációk sorozatát is. Kennedy halála az amerikai mítoszok szövetébe is beleágyazódott. Öt évvel később Kennedy elnök öccse, Robert Kennedy, aki szintén jelentős politikai szereplő volt, szörnyű sorsra jutott, amikor Sirhan Sirhan, egy antiszemita palesztin keresztény menekült, megölte őt. Ez a merénylet is hozzájárult ahhoz a szörnyű listához, amely az 1960-as évek politikai gyilkosságait tartalmazza. Ebből a sorból nem maradhat ki Malcolm X lelövése, valamint a dr. Martin Luther King ellen 1968-ban elkövetett merénylet sem, amely során a híres fekete polgárjogi aktivistát a tennessee-i Memphisben ölték meg. King gyilkosa, James Earl Ray, aki korábban fegyenc volt, 99 év börtönbüntetésre ítélték, de a King családja szerint a valóságban egy titkos állami összeesküvés állt a merénylet mögött. Ők úgy vélik, hogy Ray csupán bűnbak volt, és hogy a CIA játszotta a főszerepet a gyilkos akció megszervezésében, amely King állandó megfigyelése alatt zajlott. Azonban a 2001-ig tartó vizsgálatok és perek során a bíróság nem talált meggyőző bizonyítékokat e feltételezés alátámasztására.
Egy figyelemre méltó esemény történt 1981. március 30-án, amikor Ronald Reagan, az Egyesült Államok frissen beiktatott elnöke, egy merényletkísérlet áldozata lett. A republikánus politikust John Hinkley Jr., egy zavarodott elme, támadta meg, miközben Reagan a washingtoni Hilton Hotelből távozott. Hinkley Jr. indítékai között szerepelt, hogy elnyerje a figyelmet és a tiszteletet Jodie Foster, a fiatal színésznő iránt, akire a Taxisofőr című Martin Scorsese film révén figyelt fel. A merénylet következtében Reagan súlyosan megsérült, tüdőlövést kapott, de csodával határos módon sikerült túlélnie a támadást. Az elnök, aki mély hiten alapuló életet élt, később azt nyilatkozta, hogy a merénylet után minden nap új ajándékká vált számára, és hogy a tragikus esemény valójában gazdagabbá tette az életét. Hinkley 2016-ban szabadult az elmegyógyintézetből, és azóta is a társadalom figyelmének középpontjában áll.
Nyilvánvaló, hogy a legfrissebb szívszorító tengerentúli események, noha megdöbbentőek, mégsem számítanak különösebben rendkívülinek.
Az amerikaiak - némi túlzással, de - kvázi fegyverrel a kezükben születnek, ahogyan államuk is a felfegyverzett polgárok milíciáinak hősies harca révén nyerte el a függetlenségét több mint két évszázaddal ezelőtt a nála sokkal erősebb Brit Birodalommal szemben. Tízből nyolc amerikai polgár rendelkezik lőfegyverrel, pártállástól és vallási hovatartozástól szinte teljesen függetlenül.
csak kétharmados kongresszusi többséggel megváltoztatható alapjognak számít a Második Alkotmánykiegészítés ( Second Amendement ) rendelkezései szerint, 1791 óta. Kétségtelen, hogy az amerikai a legmilitarizáltabb társadalom a világon, hiszen a statisztikák szerint tavaly mintegy 393 millió lőfegyver volt az amerikai lakosság kezében legálisan (sok államban a 14 éves korú fegyverhordozóktól egészen a demenciával küszködő szépkorúakig).
Mindezekhez hozzátehetjük, hogy az amerikai konfliktuskezelés elsődleges módja még csak nem is a filmekből jól ismert kocsmai ököljog, hanem a fegyveres problémamegoldás. Nem meglepő módon a szövetségi bűnügyi statisztikák szerint 2023-ban mintegy 47 ezer amerikai halt meg lőfegyver által, és a tragikus esetek több mint felében fegyveres emberölésre került sor (lásd az úgynevezett bűnös városok, avagy sin city-k, mint Memphis, Baltimore, Oakland, St. Louis, Chicago, Detroit, Cleveland, Louisville, New Orleans, Albuquerque vagy Minneapolis észbontó bűnügyi statisztikáit .) Túlzás nélkül mondhatnánk, hogy egyfajta utcai háború zajlik Amerika városaiban, hiszen összehasonlításképp, a húszévnyi véres afganisztáni háborúban összesen "csak" mintegy 6 ezer amerikai katona vesztette életét (igaz, további 20 ezer veterán immár hazatérése után, az Egyesült Államokban önként vetett véget életének PTSD-s háborús pszichózis és társadalmi visszailleszkedési nehézségeik miatt).
Az Egyesült Államok oktatási rendszere, amely tagállamonként eltérő, körülbelül ötvenféle megközelítést ölel fel, kiemelt figyelmet szentel a civilizált vitakultúra (brit mintára) fejlesztésére az iskolákban, valamint a pszichológiai tanácsadásra. Ennek ellenére úgy tűnik, hogy a tengerentúlon még hosszú időre van szükség ahhoz, hogy ezek az erőfeszítések valóban eredményesek legyenek. Elég csupán az amerikai diákok körében megfigyelhető burkolt vagy nyílt erőszakra, valamint a fegyveres konfliktuskezelésre utalni, amely sajnos átlagosan kéthetente kiújul valamelyik oktatási intézményben, évente pedig körülbelül 50-70 diák életét követeli.
Thomas M. Crooks, aki regisztrált republikánus szavazóként úgy gondolta, hogy megszabadítja az országot attól a kártékony, "álkonzervatív, elvetemült politikai szörnyetegtől", akinek Donald Trumpot gondolta, 21 éves volt az esemény idején. Crooks a pennsylvaniai kisvárosi otthona közelébe látogató Trump kampányrendezvényét találta megfelelőnek arra, hogy úgymond, saját kezébe vegye hazája sorsát, és megszabadítsa Amerikát attól a vezetőtől, akire annak washingtoni politikai ellenfelei egyébként is kígyót-békát kiáltanak, és akit olyan, a történelemkönyvekből ismert véreskezű diktátorszörnyetegekhez hasonlítanak, mint Sztálin, Hitler vagy Mussolini.
Valószínűleg hasonló, ámde kevésbé globális hatású politikai nézetek inspirálták a 22 éves utahi fiatalember, Tyler Robinson döntését is. Robinson augusztus végén, nagyapja vadászpuskájával egyetlen lövéssel kioltotta a legnépszerűbb amerikai konzervatív influenszer, Charlie Kirk életét, aki a Turning Point USA mozgalom alapítója és a középiskolás, egyetemi kampuszokon rendezett nyilvános viták arca. Az egyetemi hallgató Robinson a sokkal liberálisabb és nyitottabb egyetemi környezetben találkozott a progresszív eszmékkel, és még egy transznemű szobatárs barátjával is megosztotta tapasztalatait. Elképzelhető, hogy a hagyományos családi értékek és az új, szabadabb nézetek közötti éles ellentét mély lelki és tudati zűrzavart okozott számára. Ezt még inkább fokozta Kirk látogatása, aki provokatív vitastílusáról volt híres, és akit Robinson ellenszenvesnek tartott.
Az FBI nyomozása során kiderült, hogy Robinson a vadászpuska lövedékeire előre megfontolt szándékkal szélsőbaloldali és pro-LMBTQ üzeneteket vésett. Ezek között szerepelt például a provokatív "Hé, fasiszta, ezt neked!" ("Hey, fascist! Catch!") felirat, valamint a Bella ciao dallamának részletei. A népszerű és nagy hatású Charlie Kirk meggyilkolása az amerikai és nyugati konzervatív, keresztény közösségek számára olyasfajta eseményként hatott, mint amilyen John F. Kennedy meggyilkolása volt, és ez a tragédia mély nyomot hagyhat a politikai diskurzusban, valamint a jövő politikai eseményeinek megítélésében.
Donald Trump Antifa-ellenes, valamint terrorizmusellenes intézkedései jelentős mértékben kapcsolódnak a merénylethez, a Tyler Robinsonnál talált lövedékekre írt üzenetekhez, és a Kirk halála után felerősödő vallás- és egyházellenes szélsőbaloldali politikai megnyilvánulásokra adott válaszként is felfoghatók.
A politikai indíttatású és társadalmi, vallási vagy kulturális gyökerű elégedetlenségből, polarizálódásból származó erőszak az amerikai közélet régi-új valós veszélye. Ezen egyáltalán nem segít a politikai csúcsszereplők, véleményvezérek gyakran erőszakra buzdító, szélsőséges retorikája, amely démonizálja és dehumanizálja, pusztulást érdemlő szereplőként azonosítja az amúgy demokratikus küzdőtéren működő politikai ellenfeleit. Márpedig ez történt, történik az utóbbi években az amerikai társadalomban és a politikai miliőben - az ismert, tragikus következményekkel. Sajnálatos módon a közélet és a politikai kommunikáció "amerikanizálódásának" számos jelét megfigyelhetjük Európában, azon belül idehaza is, és csak reménykedhetünk abban, hogy az eldurvuló retorikával nem járnak majd együtt a füstölgő puskacsövek.
A szerző Amerika-kutató.
Az alábbi cikk az ÖT és az Index szerkesztőségi együttműködése keretében került az oldalunkra. Ha megosztaná, kommentelné, vagy még több hasonló tartalmat olvasna, keresse fel partnerünk, az ÖT oldalát!
A véleménycikkek nem mindig képviselik az Index szerkesztőségének hivatalos álláspontját.
