Az első szívátültetéssel Christiaan Barnard sikeresen felkeltette a dél-afrikai rezsim haragját.

Az első szívátültetéssel sikeresen magára haragította a dél-afrikai rezsimet Christiaan Barnard

2024. december 3-án, 15:05-kor, MTI hírügynökségi jelentés.

Christiaan Neethling Barnard 1922. november 8-án látta meg a napvilágot egy holland protestáns misszionárius család tagjaként. A szívsebészi karrier iránti vonzalma mélyen gyökerezik a személyes tragédiában, hiszen ötéves korában egy testvére szívbetegség miatt hunyt el, ami örökre nyomot hagyott benne.

Dél-Afrikában ő volt az úttörő, aki bevezette a nyitott szívműtétek gyakorlatát, új generációs szívbillentyűket alkotott meg, és 1964-ben ambiciózus szívátültetési kísérletsorozatot indított el kutyákon. Az általa elért áttörő eredmények inspirálták az emberi donorok közötti szívátültetések megvalósítását.

1967. december 3-án egy tragikus autóbaleset következtében életét vesztette Denise Darvall, aki mindössze 25 éves volt. Az ő szívét operálta be Louis Washkansky, egy 55 éves fogorvos testébe. A műtét, amely öt órán keresztül tartott, történelmi jelentőségű volt, hiszen Denise szívével Washkansky új reményhez jutott. A férfi azonban csupán 18 napig élvezhette az új életet, mivel a beültetett szerv ellen a teste immunreakciói végül tragikus módon közbeléptek.

Christiaan Barnard, a híres szívsebész, az első sikeres szívátültetést követően, 1968-ban új fejezetet írt a orvostudomány történetében. (Kép forrása: Wikipédia / Jack de Nijs / Anefo / CC0)

Barnard egy hónappal később, 1968. január 2-án egy fehér beteg testébe egy fekete bőrű donor szívét ültette be.

A beavatkozás szakmailag sikeres volt, politikailag azonban hatalmas vihart kavart: Dél-Afrikában, az apartheid rezsim legsötétebb korszakában a fehér közösség bizonyos tagjait mélységesen felháborította, hogy az életmentő orvos nem alkalmazott faji megkülönböztetést.

Barnard kiemelkedő eredményei nyomán egyre növekvő érdeklődés mutatkozott a szívátültetések iránt az orvosi közösségben. Az általa kidolgozott sebészi módszert azóta már számos alkalommal, több tízezer esetben alkalmazták, ezzel rengeteg ember életét megmentve.

Napjainkban a transzplantált betegek körében már a túlélési arány eléri a 90 százalékot, ami figyelemre méltó előrelépést jelent. Az egyéves túlélési arány 85 százalék körül mozog, míg az öt év elteltével a betegek 70-75 százaléka továbbra is egészségesen él.

Dirk van Zyl, aki a világ leghosszabb ideig élő, új szívvel rendelkező páciense volt, 1971 májusában esett át a műtéten. Élete 23 évvel később, cukorbetegség következtében ért véget. Magyarországon pedig 1992. január 3-án Szabó Zoltán professzor végzett először hasonló szívátültetést a Semmelweis Orvostudományi Egyetem ér- és szívsebészeti klinikáján, ezzel új fejezetet nyitva a hazai szívsebészet történetében.

Barnard professzor (aki 1974-ben az első kettős szívátültetést is végrehajtotta) 1983-ban a kezeit megtámadó ízületi gyulladás miatt kényszerült sebészi munkájának feladására.

Életkedve megmaradt, tudományos munkáját az öregedés problémáinak tanulmányozásával folytatta. Mindeközben homárokat tenyésztett és farmerkedett, vendéglőket nyitott, sőt sci-fi íróként is bemutatkozott.

A sajtó folyamatosan reflektorfényben tartotta, hiszen sosem maradt csendben, a nők – legyenek akár fiatalok, akár idősek – pedig rajongtak érte, hiszen nemcsak vonzó külseje, hanem gazdag életstílusa és különleges személyisége is lenyűgözte őket.

Három házasságot kötött és három alkalommal vált el, öt gyermekének legkisebbikét 67 éves korában hozta a világra. 2001. szeptember 2-án, 79 éves korában, a ciprusi Páfosz városában hunyt el, miközben az Ötven út az egészséges szívhez című könyvet forgatta.