Az énekes, aki a világot sajátos szemszögből szemlélte: Cipő, a legendás Republic frontembere már 12 éve távozott közülünk.

Tizenkét hosszú év telt el azóta, hogy elmentél, és a szívünkben egy űr maradt, amelyet semmi sem tölthet be. Emléked mindig velünk él, és felsejlik bennünk az a gondolat, hogy másképp is alakulhatott volna minden...

Emlékszel még, Cipő? 1990. február 23-án kimondtátok Zolival, Bigyóval, Imrével és Csabával: "Legyen ebből egy zenekar!" Akkor még nem volt menedzsment, marketing, se nagy tervezgetés. Csak ti voltatok és a zene. Egy pillanat alatt döntöttetek, ahogyan azt is, hogy a zenekar jelképe egy hal lesz - mert egy kispesti halászcsárda tábláján megakadt rajta a szemetek.

Te már akkor is Cipőként éltél. Ha egy rendőr érdeklődött a nevedről, a személyi igazolványodban Bódi László, újságkihordó, postaforgalmi segédtiszt név szerepelt. Egyszer azt mondtad: "Mi nem vagyunk kitalálva, csak egyszerűen létezünk." Így indult a Republic története. Huszonöt éves voltál, mögötted már ott volt Kisvárda, a Cipőfűző zenekar, amit annyira szerettél, a katonaság, és a sárvári diáknapok. Ekkor történt, hogy valaki gratulált a verseidhez és dalaidhoz, és ez hatalmas jelentőséggel bírt számodra. Ő nem más volt, mint Bródy János.

Te, Cipő! A magyar zenei színtérben véghez vitt teljesítményed szinte felfoghatatlan. Nem csupán énekesként és zenészként tűntél fel, hanem költői tehetségeddel is maradandót alkottál. Sokan egy egész élet alatt sem tudnak egy igazán emlékezetes dalt komponálni, te viszont több mint 240 saját szerzeménnyel gazdagítottad a Republic zenekart.

Veled együtt szerettünk bele a 67-es útba, és ma sincs olyan retrobuli, ahol ne hangozna el a Szállj el, kismadár. Gyorsan éltél, sokat alkottál. Talán érezted, hogy sürget az idő. Szeretted Nagy László költészetét és rajongtál a cseh író, Hrabal műveiért. Ő egyszer azt írta:

Imádom hátulról szemlélni a működő tévét.

Te is más szemmel nézted a világot. Szívfájdalommal, mélyebb érzésekkel telítve.

A Republic zenekar ikonikus frontembere, Bódi László, ismertebb nevén Cipő, 2013-ban távozott az élők sorából. /Fotó: Pozsonyi Zita

Ó, Cipő! Micsoda szomorú fordulat ez... Az életnek úgy kellett volna alakulnia, hogy Kisvárdán egy fergeteges koncerttel ünnepelj minket, március 15-én pedig az Arénában zengenek a dalaid. De ehelyett csak a néma csend maradt. Tizenkét éve tartó, fájdalmas csend, amely mindenkit megérint.

Egyszerűen törvényszerű volt, hogy egyszer összehoz a sors Cseh Tamással. Két érzékeny lelkű dalnok, akik szavakkal és dallamokkal festették meg az élet szépségét és fájdalmát. Mondd csak, találkoztatok már odafent? Ha igen, üzenj neki valamit! Bereményi Géza még mindig nagyon sokat gondol rá...

Így kéne, hogy legyen. De nem valósul meg évről évre a százötven koncert, és új albumok sem születnek. Csupán az emlékek élnek tovább. Ha talán lassabb ritmusban éltél volna, ha jobban vigyáztál volna magadra, ha az élet kicsit barátságosabb lett volna veled... De 2013. március 11-én örökre pihenni tértél.

Ez nem így kellett volna történnie, Cipő. Az ember nem távozik 47 évesen. Az élet arról szól, hogy dolgozunk, alkotunk, családot teremtünk és megéljük az öregkor szépségeit. Elképzeltem, ahogy ott ülsz a vasárnapi családi ebéden, figyeled az unokáid játékát, és a szíved mélyén azt mondod: "Minden pillanat megérte."