Az Európai Unió új irányelveket dolgoz ki a távoli országokban elhelyezett kitoloncolási központok létrehozására.
A kitoloncolásokról szóló friss rendelet az első konkrét megvalósulása annak a kiszervezési irányvonalnak, melyet az uniós vezetők az előző évben hivatalosan is elfogadtak.
Az Európai Bizottság nemrégiben benyújtott egy új rendeletet, amely - amennyiben zöld lámpát kap - lehetőséget biztosít a tagállamoknak arra, hogy az elutasított menedékkérőket olyan távoli országokba irányítsák, ahol még soha nem jártak. Ez a lépés a migrációs politika jelentős átalakulásának kezdetét jelzi.
A jogszabály nem hoz létre kötelező programot a kitoloncolási központok (vagy "visszatérési központok", ahogy Brüsszel nevezi őket) létrehozására, de megteremti a szükséges jogi alapokat ahhoz, hogy a kormányok megállapodásokat köthessenek olyan, a tömbön kívüli országokkal, amelyek pénzügyi ösztönzőkért cserébe hajlandóak lennének bevándorlókat befogadni.
A fizikai átadásra kizárólag azt követően kerül sor, hogy a kérelmező teljes mértékben kihasználta a nemzetközi védelem elnyerésére vonatkozó összes jogi lehetőséget, és megkapta a véglegesen érvényes kiutasítási határozatot.
A keddi rendelet az első kézzelfogható eredménye annak a kiszervezési törekvésnek, amelyet az uniós vezetők októberben egy mérföldkőnek számító csúcstalálkozón hagytak jóvá. Ekkor az állam- és kormányfők megállapodtak abban, hogy új utakat keresnek "az illegális migráció megelőzésére és kezelésére". Ez a tág, de kissé homályos megfogalmazás lehetőséget biztosított Brüsszelnek, hogy eddig feltérképezetlen területekre merészkedjen.
A kiszervezés lehetősége egyre inkább elérhető közelségbe kerülhet.
A Bizottság javaslata egy lépést jelent a kiszervezés irányába, mivel újraértelmezi a "visszatérés országa" fogalmát. A jelenlegi szabályozás értelmében a tagállamok elutasított menedékkérőket küldhetnek vissza származási országukba, tranzitországokba, ahol visszafogadási megállapodások vannak érvényben, vagy akár más országokba is, amennyiben a migráns "önkéntesen" beleegyezik a visszatérésbe.
Az új jogszabályban a beleegyezés megszűnik, és az átadás módozatai kibővülnek, hogy az uniós országok megállapodhassanak nem uniós országokkal, és kitoloncolási központokat építhessenek.
A Bizottság nem kívánja vezető szerepet vállalni ezen létesítmények építésében vagy irányításában. Ehelyett a döntés lehetőségét a tagállamokra hárítja, akiknek mérlegelniük kell, hogy szeretnék-e folytatni a várhatóan költséges, logisztikai szempontból bonyolult és politikai szempontból vitatott projektet. Mindazonáltal elképzelhető, hogy a jövőben egy egész Európai Unióra kiterjedő rendszer alakulhat ki.
Olaszország, Dánia és Hollandia vezette a kiszervezésről folytatott megbeszéléseket, és ők tűnnek a legesélyesebbnek arra, hogy továbblépjenek. Olaszország állítólag azt tervezi, hogy a menedékkérelmek feldolgozására szolgáló albániai központjait teljes értékű "visszatérési központokká" alakítja át. Az albániai központok jelenleg üresen állnak, miután jogi eljárások miatt megbénultak.
A rendelet azonban olyan minimumfeltételeket határoz meg, amelyeknek ezeknek a központoknak meg kell felelniük, mint például a megállapodás "hatékony alkalmazását" felügyelő független szerv, a kísérő nélküli kiskorúak és a gyermekes családok mentesítése, valamint az emberi jogok esetleges megsértésének kezelésére vonatkozó felelősségi körök egyértelmű meghatározása.
A humanitárius szervezetek az októberi csúcstalálkozó óta figyelmeztetnek, hogy az ilyen jogsértések elkerülhetetlenek. Véleményük szerint a migránsok hozzájárulásuk nélkül távoli országokba történő küldése hiányos felügyeletet és nem megfelelő körülményeket eredményez, ami termékeny talaj az emberi jogok durva, büntetlenül maradó megsértésének.
A nem kormányzati szervezetek a kiszervezés által megkövetelt széles körű fogva tartás miatt is riadalmat keltettek, mivel a menedékkérőket fizikailag is a létesítményeken belül kell tartani.
A kedden bemutatott jogszabály széleskörűen felsorolja azokat az indokokat, amelyek alapján elutasított menedékkérők őrizetbe vétele lehetséges, ez a folyamat pedig akár két évig is eltarthat egy adott tagállamban. A tengerentúli központokban való fogva tartás maximumának meghatározása azonban nem szerepel a törvényben; ezt a kérdést a későbbiekben kétoldalú megállapodás keretében kell rendezni, és a fogva tartás időtartama "rövid vagy hosszú távú" is lehet.
A hiányzó puzzle-darab Az életünk néha olyan, mint egy puzzle, tele színes, változatos darabokkal, amelyek csak akkor állnak össze, ha megtaláljuk a megfelelő helyüket. De mi történik, amikor egy darab hiányzik? Az üres helyek emlékeztetnek minket arra, hogy valami nem teljes. Ez a hiányzó darab lehet egy elfeledett álom, egy elveszett kapcsolat vagy egy rég vágyott cél, amiért sosem kezdtünk el küzdeni. Ahogy nézzük a kirakott képet, az üres folt ott tátong, és bármennyire is próbáljuk elterelni a figyelmünket, az ott van, és emlékeztet minket a befejezetlenségre. Az életünk során gyakran keresünk olyan dolgokat, amelyek kitölthetik ezt a hiányt. Találunk új barátokat, új hobbikat, vagy akár új célokat, de a hiányzó darab sosem tűnik el teljesen. Talán éppen ez a hiány hozza meg a változást, és inspirál arra, hogy tovább keressük a válaszokat. A hiányzó darab nemcsak ürességet, hanem lehetőséget is teremt. Lehetővé teszi, hogy felfedezzük önmagunkat, és megtaláljuk azokat az utakat, amelyek végül elvezetnek minket a teljességhez. Mert néha a hiányos dolgokban rejlik a legnagyobb érték: a vágy a fejlődésre és a keresésre, ami sosem ér véget.
A visszatérési rendelet célja, hogy orvosolja a migrációs és menekültügyi paktumban fellelhető hiányosságokat, mely paktum az EU tavalyi jóváhagyásával, közel négy évnyi intenzív tárgyalás után született meg. Ez a reform a menedékkérők befogadására és kezelésére vonatkozó közös irányelveket fogalmaz meg, bevezetve a "kötelező szolidaritás" elvét, amely garantálja, hogy minden tagállam részt vegyen a terhek megosztásában.
Az átdolgozás azonban nem foglalkozott a visszatérés kérdésével, amely a folyamat utolsó szakasza azon menedékkérők esetében, akiknek kérelmét elutasították, és akiknek már nincs joguk európai földön maradni. A hatályos jogszabályok átdolgozására irányuló korábbi kísérlet az Európai Parlamentben elakadt, és soha nem látott napvilágot.
A blokk immár évek óta próbálja növelni a tényleges kitoloncolások számát, amely jelenleg 20% és 25% között változik, de eddig nem tapasztalható érdemi előrelépés. Civil szervezetek figyelmeztettek arra, hogy a visszatérési arány mögött álló adatok nem teljesek, így nem célszerű őket politikai döntések alapjául szolgáltatni.
A stagnálás hátterében a menedékkérők és a hatóságok, valamint a tagállamok közötti, továbbá a tagállamok és a származási országok közötti együttműködés hiányosságai állnak. Ezen országok gyakran vonakodnak attól, hogy visszafogadják saját állampolgáraikat.
Mivel a szélsőjobboldali erők az illegális migráció kérdését választási célokra használják ki, a tagállamok nyomást gyakoroltak a Bizottságra, hogy szigorúbb szöveget terjesszen elő, és szakítson a kiszervezés évtizedes tabujával.
Úgy tűnik, hogy a brüsszeli válasz megfelelően célozza meg a feladatot: nemcsak hogy törvénybe iktatja a távoli országokban történő kitoloncolási központok létrehozásának engedélyezését, hanem a javasolt szabályozás olyan kötelezettségeket is megfogalmaz, amelyeket az elutasított menedékkérőknek be kell tartaniuk. Ezek közé tartozik a személyazonosító okmányok, biometrikus adatok, elérhetőségek és az átutazó országokkal kapcsolatos információk megadása is.
A jogszabály szerint a migránsoknak a visszaküldési eljárás alatt folyamatosan elérhetőnek kell lenniük, és biztosítaniuk kell, hogy "szükség esetén, és megfelelő indoklás mellett" lehetőség nyíljon a személyes tárgyaik átvizsgálására.
Aki elmulasztja betartani ezeket a kötelezettségeket, súlyos következményekkel nézhet szembe: a szociális támogatások megvonása, az úti okmányok lefoglalása és a munkavállalási engedély visszavonása mind realitássá válhat. Továbbá, a jövőben hosszabb ideig nem kaphatnak belépést az EU területére, és fel kell készülniük arra is, hogy "pénzügyi büntetésekkel" sújthatják őket, amelyek részleteit azonban nem bocsátották rendelkezésre.
A jogszabály emellett felgyorsított procedúrát határoz meg a "biztonsági kockázatot" jelentő menedékkérők őrizetbe vételére és kiutasítására.
A nem kormányzati szervezetek határozottan elítélték ezt a "büntető" megközelítést, mivel véleményük szerint az sérti a menedékkérők jogait, továbbá megerősíti a "veszélyes sztereotípiákat", és összemosódik a migrációs és a büntetőjog határa. Az a körülmény, hogy a Bizottság nem végezte el a rendelet hatásvizsgálatát annak bevezetése előtt, komoly aggodalmat váltott ki a civil társadalomban. Sokan úgy érzik, hogy a jogszabályt politikai nyomásra, valamint érdemi konzultáció nélkül sürgették.
Ezzel ellentétben a politikai reakciók várhatóan kedvezőbb hangulatot mutatnak majd.
A Tanács és a Parlament - a két társjogalkotó, amely a törvénytervezetről tárgyalni fog - az elmúlt években jelentősen jobbra fordult, és keményebb irányvonalat követelt az illegális migráció megfékezésére. A menedékjog iránti kérelmek száma az EU-ban, Norvégiában és Svájcban 2024-ben 11%-kal csökkent, de továbbra is meghaladta az egymilliós határt.
Lukas Mandl, az osztrák konzervatív EP-képviselő "igazán lenyűgözőnek" és "nagyon jónak" nevezte a Bizottság javaslatát, beleértve a kiszervezési elemet is, és azt jósolta, hogy a Parlament nagy többsége támogatni fogja azt. "Biztos vagyok benne, hogy megfelelő és jó szabályozás születik" - mondta Mandl az Euronewsnak.
Eközben Cecilia Strada olasz szocialista képviselő bírálta, hogy a Bizottság úgy módosította a jogi meghatározásokat, hogy lehetővé tegye a migránsok áthelyezését olyan országokba, amelyekkel "semmiféle kapcsolatuk nincs, és ahol potenciálisan örökre maradhatnak".
"Ez nem az a ösvény, amit mi választottunk" - felelte Strada.
Emellett a rendelet előirányozza a kitoloncolási határozatok kölcsönös elismerését a tagállamok között, hogy lehetővé tegye a határozatok közvetlen végrehajtását.
