Az euró bevezetésének árnyoldalai: Vajon mindenkinek meg kell szenvednie a következményeket?

Az euróbevezetés kapcsán sokan csupán a gazdasági stabilitás, a versenyképesség növekedése és az új lehetőségek bővülése mellett érvelnek, ám a valóságban e folyamatot gyakran politikai feszültségek, társadalmi feszültségek és botrányok árnyékolják be. Bulgáriában különösen éles volt ez a helyzet, ahol az euróövezeti csatlakozás iránti vágy feszültségeit egy mély strukturális gazdasági válság is súlyosbította. Cikksorozatunk második részében arra fókuszálunk, hogy feltérképezzük az euróbevezetés hátulütőit és a bolgár gazdaság legfontosabb kihívásait.

Bulgária számára, amely a szebb napok emlékével a háta mögött áll, jelentős megkönnyebbülést hoz az euró jövő januári bevezetése. Ezt a lépést az Európai Parlament és az Európai Központi Bank (EKB) július elején hagyta jóvá, hivatalosan is megnyitva az utat a valuta váltás előtt. Az utóbbi évek politikai zűrzavara és az elszálló infláció miatt a technikai bevezetés éveket csúszott, és az idei siker inkább az állami beavatkozásnak volt köszönhető, mintsem a gazdasági folyamatok természetes alakulásának. Bár ez a balkáni ország elmúlt évtizedének egyetlen gazdasági sikertörténete nagyobb stabilitást és szorosabb európai integrációt ígérhet, önmagában nem elegendő ahhoz, hogy orvosolja a gazdaság strukturális problémáit, egyesítse a mélyen megosztott társadalmat, vagy visszaszorítsa a korrupciót, amely gúzsba köti mind az államot, mind a magánszektort.

Cikksorozatunk első részében az euróbevezetéshez vezető utat és a szükséges gazdasági környezet kiépítését vettük górcső alá, míg a mostani, második részben a folyamatot kísérő botrányokra, válságokra és hosszú távú problémákra koncentrálunk.

Az euró bevezetéséhez elengedhetetlen gazdasági kritériumok közül Bulgária számára csupán az árstabilitás garantálása jelentett komoly kihívást. A 1997-ben életbe lépett valutatanács hosszú időn át sikeresen féken tartotta az inflációt, azonban a koronavírus-járvány hatásai, valamint a 2022-es energiaválság drámai módon megemelték a fogyasztói árakat. A válság mögött az energia- és élelmiszerárak globális emelkedése húzódott meg, ami a bolgár gazdaság különösen nagy kitettsége miatt jelentősebben érintette az országot, így az infláció gyorsabb ütemben nőtt. Például az élelmiszerek inflációjához az eurózónában 3,7 százalékponttal, míg Bulgáriában 6,4 százalékponttal járultak hozzá a növekvő árak. A helyzetet tovább súlyosbította a krónikus munkaerőhiány, ami dinamikus bérnövekedést eredményezett, ez pedig destabilizálta a lakosság inflációval kapcsolatos várakozásait és felerősítette a közgazdászok által tartott ár-bér spirált. Ennek következtében nem meglepő, hogy a 2019-2024-es időszakban Bulgáriában a reálbérek emelkedtek a legnagyobb mértékben, 34%-os növekedésükkel pedig közel 12 százalékponttal túlszárnyalták a második helyezett Horvátországot.

A balkáni ország sajátos felépítése olyan helyzetet teremtett, hogy még a stabilitás és a befektetői bizalom megléte ellenére – amelyet a valutatanács működése és az euró bevezetésére tett ígéret garantált – a gazdasági környezet továbbra is kihívásokkal teli maradt.

Bulgáriában az infláció szintje majdnem kétszer annyira nőtt, mint az eurózónában, így egyedülálló helyzet alakult ki a globális gazdasági térképen.

habár a valutatanács rendszere révén az Európai Központi Bank (EKB) kamatemelései eljutottak a bolgár pénzpiacra, a helyi inflációs helyzet nagyságrendje sokkal magasabb kamatszintet követelt volna. Mindez annak ellenére történt, hogy az euró árfolyamának stabilizálása, az inflációs eltérések következtében, gyakorlatilag felértékelte a bolgár levát. Ez a jelenség a lassabban dráguló importtermékeken keresztül mérsékelte a hazai árak emelkedését. A jegybank eszköztárának korlátozottsága miatt az állam kénytelen volt aktívan fellépni az elszabadult infláció ellen, és...

az energiaárak korlátozásával, valamint a lakosságnak nyújtott támogatásokkal és adókedvezménnyel igyekezett tompítani az árnövekedés káros hatásait.

A tartósan magas infláció az euróbevezetést is évekkel késleltette, így 2022 helyett végül csak 2026. január 1-jével válhat hivatalos fizetőeszközzé az euró a balkáni országban. Az inflációs kritérium idei teljesítése azonban minden volt, csak botrányoktól mentes nem. A tavaly év végi 2 százalék körüli szintről ugyanis tavasszal 4 százalék közelébe ugrott az áremelkedés üteme, veszélyeztetve ezzel az akkor 2,8 százalékos szinten lévő inflációs kritérium teljesítését. Áprilisban aztán a bolgár kormány drasztikus lépésre szánta el magát és önkényesen mintegy 82,8 százalékkal csökkentette a kórházak napi díjait, valamint 9 százalékkal a postai szolgáltatások díjait. A hivatalos indoklás szerint árstabilitást biztosító intézkedések a becslések szerint mintegy 1,2 százalékponttal csökkentették az euróbevezetéshez figyelt éves inflációs rátát, amely 2,7 százalékos értékkel végül éppen átcsusszant az ellenőrzésen.

Steve Hanke, a Johns Hopkins Egyetem professzora - aki a bolgár valutatanács 1997-es létrehozásában is közreműködött - úgy nyilatkozott, hogy

Nagy valószínűséggel az adatokat manipulálták.

A számok gazdasági megbízhatóságát számos szakértő vitatta meg, ami már önmagában is aggasztó jelenség. Az euró bevezetésére irányuló, sokszor vitatott gazdaságpolitikai lépések mély megosztottságot hoztak a bolgár társadalomban, amely a közös valuta iránti támogatottság csökkenésében is tükröződött.

Bár a bolgár gazdaság leglényegesebb makrogazdasági mutatói az utóbbi években papíron kedvező képet mutattak (ami elengedhetetlen volt az euróbevezetés szempontjából),

Valójában megakadt a régióbeli partnerekkel való gazdasági felzárkózás folyamata.

Az OECD 2023-as országjelentése rámutatott, hogy bár a tagállamok átlagos fejlettségéhez való közeledés (konvergencia) a 2010-es évek során tovább folytatódott, a visegrádi országok esetében a lemaradás folyamatosan megmaradt.

Hamecz István is hasonló megállapításra jutott, miután elemezte az Eurostat idei, vásárlóerő-paritáson alapuló egy főre jutó GDP statisztikáit. Megállapította, hogy Bulgária az elmúlt tíz év során a relatív fejlettség szempontjából alulteljesített, vagyis a vártnál lassabban közeledett a regionális versenytársakhoz.

Az OECD szakértői úgy vélik, hogy számos tényező hátráltatta Bulgária gazdasági fejlődését az elmúlt tíz év során, és ezek közül a legmeghatározóbbak közé tartozik...

A bolgár gazdaság dinamikáját a belső fogyasztás hajtja, amelyhez az állam jelentős támogatást nyújt. Ugyanakkor a beruházások terén éppen az ellenkező tendenciákat figyelhetjük meg. Az OECD idei ajánlása hangsúlyozza az infrastrukturális fejlesztések és a digitalizáció előmozdítását célzó kormányzati intézkedések fontosságát. Azonban a gyakran elhalasztott és alacsony hatékonyságú állami projektek nemcsak a gazdaság működésére, hanem a piaci szereplők teljesítményére is kedvezőtlen hatással voltak. Ennek következtében, még az Európai Uniós források jelentős szerepe ellenére is, Bulgária vállalati beruházási rátája a kontinentális átlag alatt maradt.

A magyar gazdaság a rendelkezésre álló erőforrások korlátozottsága – elsősorban a munkaerő, a beruházások hiánya és a viszonylag alacsony termelékenység – következtében sohasem tudja maradéktalanul kiszolgálni a belföldi keresletet. Ennek következményeként az import szerepe kiemelkedően fontos a gazdasági egyensúly fenntartásában.

Bulgária, akárcsak Magyarország, egy kisebb, dinamikus gazdasággal rendelkező ország, amely jelentős mértékben támaszkodik a külföldi kapcsolataira.

Ez a függés alapjaiban határozta meg az ország közelmúltbeli növekedését, ugyanis az elmúlt években az európai (és főleg a német) termékek iránti kereslet általános csökkenése a balkáni országra is komoly negatív hatást gyakorolt. Az export versenyképességét ráadásul paradox módon a valutatanács is rontotta, hiszen a stabilan tartott euró-leva árfolyam a 2 évvel ezelőtti inflációs válság során gyakorlatilag a hazai fizetőeszköz felértékelését okozta. A folyamat következménye magasabb külföldi devizában kifejezett exportárak és romló ár-versenyképesség lett.

A vállalatokat az elmúlt években a politikai válság mellett hiányos jogi szabályozások, a korrupció, a jogalkotói/érvényesítői bizonytalanság valamint az elégtelen kormányzati támogatások is hátráltatták.

A közbeszerzéseket sújtó korrupció, a jelentős feketegazdaság, az adóelkerülés és a hosszú távú stratégiai tervezés hiánya mind hozzájárultak ahhoz, hogy a vállalkozások és üzleti tevékenységek fejlődése megrekedjen. Ennek következtében nem meglepő, hogy a külföldi tőkebeáramlás az országba rendkívül alacsony ütemben halad.

A globális szintű befektetői bizalmatlanság és a vele járó tartós tőkehiány mellett a finanszírozási költségek terén is kockázatok mutatkoztak. Ezt a problémát még a kontinens szerte tapasztalható, történelmi mélyponton lévő társasági adókulcsok sem tudták maradéktalanul kompenzálni.

A jogi keretrendszer modernizációjában az euró bevezetése kulcsfontosságú szerepet játszott, hiszen a monetáris unióhoz való csatlakozás érdekében a közelmúltban az akkori bolgár kormány számos új gazdasági jellegű törvényt és módosítást fogadott el. Ezek a változások érintették a kereskedelmi bankok tőkemegfelelését, a pénzmosás elleni intézkedéseket, a vállalati csődökre vonatkozó szabályokat, valamint a biztosítótársaságok működését is. Az eddigi erőfeszítések, bár jelentős lépéseket tettek, nem bizonyultak elegendőnek ahhoz, hogy hatékonyan megfékezzék a korrupciót és a feketegazdaságot. Ezért a közgazdászok az euró bevezetésében és a szorosabb európai integrációban látják a megoldást, amely áttörést hozhat a helyzet javításában.

Noha a korábban említett tényezők mind hozzájárultak a bolgár gazdaság növekedésének lassulásához, az OECD előrejelzései alapján a következő években is jelentős ütemben folytatódhat a fejlődés.

A legújabb előrejelzések szerint idén 2,6%-os, míg a következő évben 2,3%-os növekedésre lehet számítani.

Viszont létezik egy olyan terület, amely évtizedek óta komoly kihívásokkal küzd, és középtávon akár a gazdasági rendszer teljes összeomlásához is vezethet. Ez a munkaerőpiac és a demográfiai helyzet.

A regionális szomszédokkal összehasonlítva Bulgária gazdasági felzárkózása lassabb ütemben halad, amelynek fő mozgatórugója a munkaerőpiac helyzete, míg a háttérben a demográfiai trendek állnak. 1985-ben az ország népessége közel 9 millió főt számlált, azonban mára ez a szám már csak 6,8 millióra csökkent. Ez a közel 25%-os népességcsökkenés a születésszám és a termékenységi ráta folyamatos csökkenésének, továbbá az elvándorlásnak köszönhető. Az alacsony hatékonyságú jogszabályi keretek és a nemzetközi viszonylatban is alacsony bérek nemcsak a hazai vállalkozások fejlődését akadályozzák, hanem a fiatal, szakképzett munkaerő és az innovatív üzleti ötletek elvándorlásához is vezetnek. Az OECD 2023-as jelentése rávilágít, hogy a munkaképes korú lakosság 2010 óta 19%-kal csökkent, ami tovább súlyosbítja a gazdasági kihívásokat.

Ezzel párhuzamosan a legkomolyabb kihívást a természetes népesedési folyamatok okozzák. A WHO előrejelzései alapján Bulgária népessége 2050-re várhatóan 21,5%-kal csökken, ami körülbelül 1,4 millió embert jelent. Ez a csökkenés relatív értelemben Bosznia-Hercegovina után a legnagyobb mértékű lehet Európában.

A drámai népességfogyás számos egyre inkább aggasztó gazdasági következménnyel jár. A társadalom elöregedése évről évre nagyobb terhet ró az államra az egészségügyi és szociális kiadások növekedéseken keresztül, az OECD becslése szerint pedig

A strukturális reformok, mint például a munkaerő-állomány növelése migráció révén vagy a korábban elhagyott emberek hazacsábítása, elengedhetetlenek. Hiányuk esetén, akár 20-30 éves távlatban, komoly problémák merülhetnek fel, amelyek végső soron az államháztartás összeomlásához is vezethetnek.

A népesség csökkenése mellett a társadalom iskolázottsága és a munkaerőpiacon betöltött szerepe komoly kihívások elé állít minket. Érdekes módon ez a jelenség nem a munkanélküliség növekedésében, hanem az inaktív népesség arányának emelkedésében mutatkozik meg, amely szinte minden korcsoportban eléri a 15 százalékot. A munkanélküliségi ráta a 2008-2009-es globális pénzügyi válság óta folyamatosan csökkent, csupán a pandémia ideje alatt tapasztaltunk egy rövid megszakítást. Jelenleg a ráta alig haladja meg az 5 százalékot, ami kedvezően hat a bérek növekedésére és a gazdasági fejlődésre.

Az egészségügyi és infrastrukturális hiányosságok azonban súlyos terhet (és feladatokat) rónak a bolgár társadalomra, melynek következménye nem a munkanélküliek, hanem a gazdaságilag inaktívak (azaz munkát nem keresők) táborának gyarapodása lett. Mindez a nőket érinti súlyosabban, akik megfelelő szociális intézményrendszer hiányában tömegesen kényszerülnek ott hagyni munkájukat, hogy ápolhassák rászoruló rokonaikat. Ez kifejezetten rossz hír Bulgária számára, amely vezetői pozíciókat és értelmiségi munkaköröket tekintve is Európa többi országánál sokkal jobban támaszkodik a női munkára.

A fiatalok körében tapasztalható munkanélküliség komoly kihívás elé állítja az államigazgatást, különösen az inaktívak magas arányával párosulva. Az OECD legutóbbi, két évvel ezelőtti elemzése alapján a 15-24 éves fiatalok munkanélküliségi rátája az elmúlt évtized folyamán általában 5-10 százalékponttal volt magasabb a teljes munkaképes népességhez képest. Ez a tendencia rávilágít arra, hogy sürgős intézkedések szükségesek a fiatalok foglalkoztatásának elősegítése érdekében.

A magas fiatal korú munkanélküliség fő forrása az oktatásban keresendő, hiszen miközben az egyetemi/főiskolai végzettséggel rendelkezők több, mint 90 százaléka rendelkezik állandó munkahellyel, addig a csak középfokú bizonyítvánnyal rendelkezők esetében ez az arány csak 41,9 százalék volt 2023-ban. Pedig a bolgár lakosság egyáltalán nem áll rosszul iskolázottság tekintetében, a diplomával rendelkezők aránya például meghaladja Magyarországét. Gondot inkább a rendkívül szűk munkaerőpiaci lehetőségek és a szűkös állami szerepvállalás jelentenek. A szakértők szerint csak középiskolát elvégzők körében tapasztalt magas munkanélküliségére a kiterjedt feketegazdaság is magyarázatot adhat, hiszen a fizikai és/vagy idénymunkák esetén sokkal egyszerűbb a nem bejelentett foglalkoztatás, mint a városi vagy értelmiségi szakmákban.

A bolgár lakosságot a gazdaságot érintő strukturális problémákon kívül még egy komoly kihívás is várja, amely elengedhetetlen az euró sikeres bevezetéséhez és a gazdasági felzárkózáshoz.

Saját politikai vezetésével.

A pandémia utáni években a balkáni országot súlyos politikai zűrzavar jellemezte, ami az állami beruházások elmaradásához és az euróbevezetéshez szükséges jogszabályi módosítások halogatásához vezetett. 2021 és 2024 között hét alkalommal zajlottak választások, miközben a hatalom gyakorlását jellemzően csak ideiglenes kormányok látták el, akiknek jogkörük meglehetősen korlátozott volt. A politikai válság következtében jelentősen lelassult az Európai Uniós források felhasználása, ami tovább rontotta a már eleve gyenge társadalmi bizalmat, amelyet a korrupció és a botrányok csak még inkább aláástak.

Márpedig a balkáni ország legsúlyosabb, évtizedekre visszanyúló problémája az, hogy a lakosság egyáltalán nem bízik a politikai vezetésben, ezért elutasít minden felülről kezdeményezett reformot. Ez a helyzet az euróval is.

A bolgár lakosság intézményekbe vetett bizalmának hiánya különösen jól megmutatkozik a koronavírus elleni oltás iránti hajlandóságban. A balkáni országban mindössze a lakosság körülbelül 30%-a döntött az oltás mellett, míg Magyarországon ez az arány már 60% fölött járt. Ezzel párhuzamosan a bolgárok több mint fele, több mint 50%-a tartotta veszélyesnek a vakcinákat, ami egyedülállóan magas számot képvisel Európában.

Egyes szakértők véleménye szerint a politikai motivációval elkövetett gyilkosságok még mindig jelen vannak a balkáni országban, és erre talán a legbeszédesebb példa Alexej Petrov meggyilkolása, amely két évvel ezelőtt történt. Az üzletembert a 90-es évek sötét emlékeit felidézve, Szófiában, a nyílt utcán lőtték le ismeretlen tettesek, akiknek kiléte azóta is rejtély maradt. Petrov korábban a titkosszolgálatnál dolgozott, és a kormány tanácsadójaként a szervezett bűnözés elleni harcban játszott szerepet. Az ő esete azonban nem volt egyedülálló; 2021-ben ugyanis a hivatalban lévő legfőbb ügyész ellen is robbantásos merényletet kíséreltek meg, ami tovább fokozza a politikai feszültségeket az országban.

A bizalmatlanságra a gazdaság is számos példát szolgáltat: Bulgáriában szinte teljesen bevett dolognak számít az adóelkerülés, a feketefoglalkoztatás és a korrupció. 2023-ban a lakosságnak csak mintegy 30 százaléka bízott az adórendszerben, ami a 2. legrosszabb volt Európában.

Az utóbbi évek során a sajtó számos olyan botrányt tárt fel, amelyek minisztereket és magas rangú tisztviselőket érintenek, és amelyek többsége az Európai Uniós források felhasználása, pénzmosás, valamint manipulált közbeszerzések körül forgott. Különösen nagy port kavart a 2019-es ApartmentGate, amely során a vádak szerint kormánypárti és más hivatalos személyek jelentős kedvezménnyel jutottak ingatlanokhoz. Hasonlóképpen sokkolta a közvéleményt a legfőbb ügyész, aki nemcsak visszaéléseivel, hanem a később merénylet célpontjává is váló tevékenységeivel került a figyelem középpontjába. Ezen kívül a 2020-ban kirobban "Nyolc Törpe" (Osemte dzhudzheta) néven elhíresült ügy is óriási visszhangot váltott ki. Az Anti-Corruption Fund által nyilvánosságra hozott oknyomozati anyagok szerint egy bolgár felvonógyártó cég ügyvédje, Petyo "az Euró" Petrov, zsarolás és hatalommal való visszaélés révén szerezte meg a vállalatot, amely mögött további gyanús tranzakciók is álltak.

A gyakori botrányok hatalmas korrupcióellenes tüntetések sorozatát robbantották ki Bulgáriában.

A beszámolók szerint a megmozdulás több, mint 100 egymást követő napon keresztül tartott, számottevő eredményt és felelősségre vonást azonban nem hozott.

A visszaélések mértéke annyira aláásta a bolgár társadalom bizalmát, hogy még a korábban széles körben támogatott euróbevezetés eszméjétől is elfordultak.

a közös európai valuta bevezetése körüli diskurzusban mélyebb társadalmi és gazdasági feszültségek is gyökereznek. A kezdetben széleskörű támogatást élvező euróval kapcsolatos aggályok az utóbbi időszak politikai válságainak hatására egyre inkább felerősödtek. A kritikusok gyakran a spekulációs célú áremelésekre, a társadalmi egyenlőtlenségek fokozódására, valamint a bolgár gazdasági identitás potenciális elvesztésére hivatkoznak. A legnagyobb aggodalom azonban a politikai vezetés iránti bizalom hiánya, amely a társadalom egy jelentős részét foglalkoztatja. Az emberek attól tartanak, hogy a valutatanács bevezetése révén elvész az elmúlt évtizedek egyik legmegbízhatóbb stabilitási eszköze, holott valójában a két rendszer sok szempontból párhuzamba állítható. Sokan úgy vélik, hogy az új valuta előnyeit a politikai elit fogja élvezni, míg a lakosság kiszorul a haszonélvezők köréből. Bár a bírálatok és az ellenérzések egy jelentős része a lakosság nem megfelelő tájékoztatásával függ össze – ami kezelhető és csökkenthető –, világosan látható, hogy a mélyebb, strukturális kérdések megoldása is elengedhetetlen a közös valuta elfogadásának előmozdításához. A társadalmi diskurzus gazdagítása és a lakosság tájékoztatása kulcsszerepet játszhat abban, hogy a közös európai valuta ne csupán egy új pénznem legyen, hanem a gazdasági és társadalmi összefogás szimbóluma is.

a lakosság már gyanakvással és bizalmatlansággal fogad minden kormány által kezdeményezett reformot.

Márpedig a széleskörű társadalmi támogatás egy olyan ügyben, mint az euró bevezetése kulcskérdés, így kifejezetten érdekes lesz látni, hogy a bolgár kormány hogyan tervezi megvalósítani a közös valuta bevezetését és maga mögé állítani a lakosságot. Az euróbevezetés technikai folyamatának kérdéseivel és a gazdasági rendszerváltás várható hatásaival cikksorozatunk harmadik, befejező részében foglalkozunk.

Összességében elmondható, hogy a bolgár gazdaság és társadalom az euró bevezetése ellenére rendkívül ellentmondásos pályát fut be, így a valutaövezethez való csatlakozás egy izgalmas és figyelemre méltó kísérlet.

Ezt a megközelítést nem szabad végső célnak felfogni, hanem inkább egy olyan eszközként kell szemlélnünk, amely hozzájárul az intézményrendszer megerősítéséhez. Ha ez a lépés elmarad, a bolgár felzárkózás folyamata akár véglegesen is stagnálhat.