"Az olaszokat is magával ragadják a történelmi személyiségek!"

Elena Rusconi olasz színésznő, akit a TV2 márciusban debütáló, Hunyadi című epikus történelmi sorozatában láthatunk, különleges nézőpontból közelíti meg a művészet világát. "A szépség nem csupán a reflektorfényben való tündöklésben rejlik, hanem abban is, hogy támogassuk más alkotók munkáját, hogy ők a lehető legprofesszionálisabb környezetben valósíthassák meg művészi álmaikat" - osztotta meg velünk a harminchárom éves, milánói születésű filmsztár. A Budapesten folytatott interjúnk során beszélgettünk a "törökverő" Hunyadi János történelmi jelentőségéről, Kádár L. Gellért elhivatottságáról, valamint a különböző műfajok, mint az akcióvígjáték és romantikus komédia iránti vonzalmairól. Ráadásul a New York-i színházi tapasztalatairól is mesélt, amelyek színesítik művészi pályafutását.

Giulietta Di Brienza egy lenyűgöző karakter a Hunyadi című sorozatban, aki olasz nemesasszonyként egyedi báját és erőteljes személyiségét hozza a történetbe. Ő nem csupán a származásával rendelkezik, hanem igazi erőforrás is a cselekményben, hiszen a politikai intrikák és a családi kötelékek labirintusában navigálva folyamatosan próbálja megvédeni azt, ami fontos számára. Giulietta karaktere tele van ellentmondásokkal: a hagyományos nemesi elvárások és a saját vágyai között egyensúlyozva, ő a bátorság és a bölcsesség megtestesítője. Képessége, hogy mások érzéseit megértse és empatikusan reagáljon, különleges színfoltot ad a sorozatnak. A Hunyadi család drámai történetében igazi játékmesterként lép fel, akinek döntései messzemenő következményekkel járnak. A karaktere tehát nemcsak a szép külsejével, hanem a szívós akaratával és az érzelmi intelligenciájával is kitűnik, így Giulietta Di Brienza egy emlékezetes és sokrétegű figura a Hunyadi univerzumban.

Giulietta Di Brienza Visconti, Milánó hercegének unokahúga, egy különleges időszakban találkozik Hunyadi Jánossal, amikor a hősünk a király parancsára Itáliában teljesít szolgálatot. A körülmények érdekes jellemvonásokat hoznak elő belőle; ő egy olyan figura, akit egyszerre lehet áldozatnak és aktív cselekvőnek tekinteni. Képes saját akaratát érvényesíteni, miközben a sors furcsa játékai is formálják életét. A története nem csupán egy romantikus szálat rejteget, hanem váratlan fordulatokat is tartalmaz, amelyek végül megváltoztatják a sorsát. Kíváncsian várhatjuk, hogyan teljesedik be az, amit igazán szeretne.

Melyik értelmezés az, amivel a legszívesebben megbékélnél?

Azt hiszem, talán mindkettőben lehet némi igazság.

Hunyadi 1431 őszétől két éven keresztül Filippo Maria Visconti milánói herceg udvarában élt, ahol megismerte a kor legmodernebb zsoldoshadseregeit, amelyeket condottierik - zsoldosvezérek - irányítottak. Giulietta alakja ezzel szemben pusztán fikció...

Igen, Bán Mór, a Hunyadi című regénysorozat alkotója, állt a történet középpontjában. Azt tudjuk, hogy Hunyadi három éven át tartózkodott Itáliában, de az az időszak marad rejtélyes, mivel nem állnak rendelkezésünkre részletes információk arról, hogy pontosan miként teltek ezek az évek. Az viszont egyértelmű, hogy Visconti nem bízta a véletlenre a dolgokat: gondoskodott róla, hogy mindig étellel és itallal ellássa, és mindent megteremtett a kényelme érdekében. Másra viszont nem nagyon figyelt.

Jelentett-e bármiféle nehézséget, hogy olyasvalakit kellett életre keltened, aki több mint hatszáz éve élt?

Kihívásokkal teli volt, ez tény, de elmondhatom, hogy magával ragadó élmény volt a szereplés. Valahogy mégis olyan természetesnek tűnt az egész, amikor a gyönyörű kosztümjeinkben kezdtük meg a próbákat a lenyűgöző díszletek között. Minden egyes részlet precízen kidolgozott és alaposan átgondolt volt; a részletekre való figyelem mértéke egyszerűen elvarázsolt! Így aztán, amikor megérkeztem a forgatásra, szinte azonnal át tudtam adni magam a szerepnek. A kosztümöket nem tudom eléggé méltatni... Amikor a próbán részt vettem, egy hatalmas jelenetet néztünk meg, tele statisztákkal. Az ebédszünetben, emlékszem, hogy az a több száz ember, mindannyian gyönyörű jelmezeikben, a telefonjaikra meredtek, és cigarettáztak. "Ez annyira szürreális" - futott át az agyamon. A 21. században élünk, de az egész olyan érzést keltett, mintha a középkorban lennénk!