Bayer Zsolt „Patriotizmus vagy halál” című írása a hazaszeretet és a nemzeti identitás kérdéseivel foglalkozik. A szerző szenvedélyesen érvel a patriotizmus mellett, hangsúlyozva, hogy a haza iránti elköteleződés nem csupán érzelem, hanem alapvető érték,
Hír 1: Egy svéd állami vállalat arra kérte munkatársait, hogy az ünnepi időszak során a "Kellemes ünnepeket!" kifejezést részesítsék előnyben a "Boldog karácsonyt!" helyett – számol be róla a Samnytt nevű svéd lap. Az SSAB acélipari cég december elején küldött belső levelezésében arra hívta fel figyelmet, hogy a téli ünnepek közeledtével sokan hagyományosan boldog karácsonyt kívánnak egymásnak. Azonban hangsúlyozta, hogy ez az időszak számos kultúra és vallás ünnepeit öleli fel. Ennek érdekében javasolta, hogy inkább a "Kellemes ünnepeket!" kifejezést használják, hogy méltóképpen tükrözzék a sokszínűséget.
A magdeburgi karácsonyi vásár szörnyű események színhelyévé vált, amikor egy autós behajtott a tömegbe. Matthias Schuppe, a kormány szóvivője az MDR Sachsen-Anhalt híradása szerint megerősítette a támadás tényét, amelyről a Bild is beszámolt. A tragédia 19:04-kor kezdődött, amikor egy sötét BMW valószínűleg arab származású, Szaúd-Arábiából érkező sofőrje a vásárlók közé hajtott. A hatóságok azonnal letartóztatták a gyanúsítottat, de a támadás következményei már súlyosak voltak: körülbelül nyolcvan ember sérült meg, és sajnálatos módon 11 áldozatot is szedett az eset.
A társadalom, amely az önfeladásra és az ostobaságra épít, végül csak ezt az eredményt hozza magával.
A "téli ünnepek" elmebaja nem svéd elmebaj, a "wir schaffen das" elmebaja nem német elmebaj. Ilyen az egész Nyugat.
Önfeladás, elhülyülés, elpuhulás, hagyomány- és értékvesztés, egy falra ragasztott banán mint művészeti alkotás - ez a Nyugat. Ez lett a Nyugat. Pedig már az antik görögök is tudták pontosan, hová vezet ez. Odüsszeusz hajóját egy vihar elsodorta a lotophagoszok földjére. Ők voltak a lótuszevők. Nagyon kedves, barátságos, segítőkész, hogy ne mondjam, befogadó népség, akiknek kedvenc eledele a lótusz volt. Ezzel kínálták a vendégeket, akik, amint ettek belőle, elveszítették emlékezetüket, nem tudták többé, kicsodák ők, elbágyadtak, elhülyültek, nyál csorgott a képükön, és nem akartak többé semmit, csak ülni és zabálni.
