Bill Haley, a rock and roll forradalmárja, 100 éve látta meg a napvilágot. Élete és munkássága nem csupán a zenei világra gyakorolt hatását, hanem a populáris kultúrára is jelentős befolyással volt. A zenéje nemcsak a fiatalok körében terjedt el, hanem eg

Nem tettem sok mindent életemben, csak életet adtam a rock and rollnak. Szeretném, ha emiatt emlékeznének rám" - mondta a régi szép időkre emlékezve az idősödő Bill Haley. A kereken száz éve, 1925. július 6-án, ma született énekes a rock and roll úttörője és egyik mellőzött hőse volt: az ő Rock Around the Clock című dalától számítják a rock korszak kezdetét. A számot azonban többen ismerik, mint előadóját, csillagának fénye gyorsan elhalványult Elvis, Little Richard és Jerry Lee Lewis megjelenése után.

William John Clifton Haley 1925. július 6-án született a michigani Highland Parkban. Kiskorában orvosi műhiba miatt egyik szemére megvakult, bátortalanságának leküzdésében a zene volt segítségére, "kacsafarok" frizuráját azért találta ki, hogy elterelje a figyelmet fogyatékosságáról. 14 évesen állt zenésznek, érzelmes countryt énekelt, sőt időnként még jódlizott is. Dolgozott rádiósként, próbálkozott szólóénekesként és együttesekkel, de voltak nála jobbak is. Stílust váltott hát, s 1951-ben a Rocket 88 című dal feldolgozásában már sikeresen ötvözte a country és a rhythm and blues elemeit - ez volt az egyik első "igazi" rock and roll lemez. Haley felkeltette egy vállalkozó szellemű kiadó figyelmét, így rögzíthette a hasonló stílusú Rock the Joint, majd a Crazy Man, Crazy című dalokat.

Pályafutásának nagy pillanata 1954. augusztus 12-én következett el, amikor Comets névre keresztelt kísérőivel felvették a mindössze kétperces Rock Around the Clock című dalt (amelyet egy hazai nemzedék a félrefordítás miatt a fura Rock az óra körül címen ismert meg a helyes Rock éjjel-nappal helyett). Közmegegyezés szerint ez a dátum a rock and roll születésnapja, noha a kezdeti fejlemények nem erre utaltak: a kislemez akkor csak egy hétig és a 23. helyen szerepelt a listán. Haley nem vesztette el lelkesedését, s 1954 végén sikerült az áttörés:

a Shake, Rattle and Roll már milliós példányszámban kelt el.

Aztán 1955-ben bemutatták a Blackboard Jungle című filmet, amelynek nyitódalaként a Rock Around the Clock csendült fel. A fiatalok tomboltak a moziban, így a kislemezt másodszor is piacra dobták. Ezúttal azonnal a lista élére került és nyolc hétig ott is maradt, 25 millió példányban kelt el, előadója pedig tinibálvány lett. Az idősebb nemzedék "erkölcsi pánikban", borzadállyal figyelte a lázadó fiatalokat, akik a "szexuálisan túlfűtött, alsóbbrendű, fekete" zene bűvöletében fittyet hánytak a hagyományos értékekre és normákra.

Az Esso cég arra figyelmeztetett, hogy a rockzene hallgatása autózás közben pluszköltséggel jár, mert a vezető lába jobban nyomja a pedált, így több üzemanyag fogy. A clevelandi hatóságok egy 1931-es rendeletre hivatkozva megtiltották a 18 éven aluliaknak a táncot nyilvános helyeken, ha nem volt nagykorú kíséretükben, egy kaliforniai város 1956-ban tokkal-vonóval betiltotta a rock and rollt. Haley nem volt igazi sztáralkat, inkább egy kedélyes nagybácsira emlékeztetett:

megjelenése öreguras volt, pocakosodott, ritkuló haját elől kacsafarok formára fésülte, ráadásul még nős is volt.

Neki jutott az úttörők hálátlan szerepe: alapjaiban változtatta meg a zenét, a kultúrát, de ebből ő személy szerint keveset profitált. Elvis feltűnésekor a partvonalra szorult, a "Király" csípőrázásával nem versenyezhetett.

Több slágere is akadt, mint például a "See You Later, Alligator" és a "Razzle Dazzle", de sajnos a közönség érdeklődése idővel megcsappant. Ráadásul menedzsere súlyosan becsapta őt, ami miatt a hatvanas években adótartozásai miatt egy bizonyos időre kénytelen volt távol maradni Amerikától. Zenekarával a nosztalgia hullámát meglovagolva folyamatosan turnézott, ám ezt kénytelen volt felfüggeszteni, amikor operálhatatlan agydaganatot diagnosztizáltak nála. Élete hátralévő részét visszavonultan töltötte, mígnem 1981. február 9-én elhunyt. Halálának hivatalos okaként szívrohamot tüntettek fel, de a helyzetet bonyolíthatta az alkoholhoz fűződő vonzalma, amelyet ő maga is elismert.

1987-ben az elsők között kapott helyet a rockzene dicsőségcsarnokában, csillagát a hollywoodi Hírességek sétányán elhelyezték, és halálának 25. évfordulóján egy aszteroidát is elneveztek róla. Münchenben múzeuma várja a rajongókat, és lemezeit folyamatosan újra kiadják, bizonyítva, hogy öröksége időtlen és megkerülhetetlen.