Szörnyű bűncselekmény történt a Margit-szigeten, ahol egy herceg életét oltotta ki a brutalitás.

Az ELTE kutatói által irányított nemzetközi projekt eredményeként sikerült felfedezni az Árpád- és Rurik-dinasztiákhoz köthető, egykori macsói bán, Béla herceg maradványait. Ezzel a kutatással egy régóta fennálló régészeti és történeti rejtélyt sikerült végre megoldani, amely évszázadok óta foglalkoztatta a tudósokat.

Felidézték, hogy a Margit-szigeti domonkos rendi kolostorban 1915-ben egy régészeti feltárás során egy fiatal férfi maradványai kerültek elő. A lelet megtalálásának körülményei, a történeti adatok, az eltemetés helye, valamint a Bartucz Lajos antropológus által a csontokon megfigyelt sérülésnyomok alapján akkor azt feltételezték, hogy a maradványok egy Árpád-házi herceghez, Béla macsói bánhoz tartoztak. Ezt azonban akkor még a korszak módszertani lehetőségei alapján teljes biztonsággal sem megerősíteni, sem megcáfolni nem tudták.

Béla macsói herceg, aki 1243 után látta meg a napvilágot és 1272 novemberében hunyt el a Margit-szigeten, nemcsak a korabeli politikai intrikák áldozata volt, hanem egy történelmi vérvonal része is. Anyai ágon IV. Béla király, a magyar történelem egyik jelentős alakja volt a nagyapja, míg apai felmenői a híres Rurik-dinasztia tagjai, akik a kijevi nagyhercegek sorát adták. A 13. századi osztrák krónikák tanúsága szerint Béla herceg sorsa tragikusan végződött: 1272 novemberében a Margit-sziget szigetén Héder nembeli "Kőszegi" Henrik merényletet hajtott végre ellene. A merénylet következtében Béla teste súlyosan megsérült, és végül a szigeten található kolostorban talált végső nyughelyére. Ezen események nem csupán Béla életének végét jelentették, hanem a korabeli hatalmi játszmák drámai fordulatát is, amely a magyar történelem szövetét alakította.

2018-ban Hajdu Tamás, az ELTE TTK Embertani Tanszékének vezetője irányításával egy nemzetközi kutatócsoport jött létre. A csapatban különböző szakterületek képviselői dolgoztak együtt, köztük antropológusok, genetikusok, régészek és archeobotanikai szakértők, továbbá stabilizotóp- és radiokarbon elemzők, valamint fogorvosok. A projekt középpontjában a csontleletek átfogó igazságügyi és biorégészeti elemzése állt, amelynek elsődleges célja a leletek genetikai azonosítása volt, valamint a herceg életének és halálának minél részletesebb rekonstrukciója.

A vizsgált férfi bizonyító erejű genetikai azonosítását az ELTE HTK Archeogenomikai Kutatóintézetében Borbély Noémi és Szécsényi-Nagy Anna végezték el. Eredményeik szerint a történeti források által jelzett genealógia több, egymást erősítő genetikai bizonyítékkal is alátámasztható.

"Az adatok egyértelműen igazolják, hogy a macsói Béla herceg III. Béla király ükunokája (negyedfokú leszármazottja) volt, valamint ezzel összhangban a herceg Szent Lászlóhoz mért genetikai távolsága nagyságrendileg kétszeresnek adódik. A teljes genomi adatok alapján végzett genetikai eredet becslése közel fele arányban skandináv genetikai eredetre utal, ami megerősíti az északi eredetű Rurik-dinasztiához való kötődést. Az emellett jelentős mértékben mutatkozó kelet-mediterrán komponensek a vizsgált személy anyai nagyanyja felé mutattak: Béla macsói herceg anyai nagyanyja IV. Béla felesége, a bizánci császár lánya, Laszkarisz Mária volt. A fentiek mellett az Y-kromoszóma-vizsgálatok is megerősítették a vizsgált személy Rurik apai ágára vonatkozó történeti adatokat" - részletezték a vizsgálat eredményeit.

A kutatások során kiderült, hogy a csontváz egy fiatal férfié, aki a húszas évei elején hunyt el. A tudósok célja, hogy feltárják a herceg halálának pontos körülményeit, és összehasonlítsák azokat a meglévő történeti forrásokban található információkkal. Ennek érdekében alapos igazságügyi embertani elemzést végeztek, amely segítheti a rejtélyes események jobb megértését.

A csontvázon 26, a férfi halálával összefüggésbe hozható sérülést azonosítottak, amelyek mindegyike egyetlen erőszakos incidens során keletkezett. A sérülések arra utalnak, hogy a férfit valószínűleg három személy által végrehajtott, összehangolt támadás érte. A herceg sérüléseinek elhelyezkedése és jellege alapján nyilvánvaló, hogy nyílt összecsapásban vett részt, ráadásul sisak és páncél nélkül, ami azt jelzi, hogy tudatában volt a rátörő agressziónak, és megpróbálta megvédeni magát.

A gyilkosság elkövetéséhez a merénylők két eltérő típusú fegyvert vetettek be: egy valószínűleg szablyaként funkcionáló fegyvert és egy hosszú kardot.

A merénylők a támadást követően tovább folytatták a brutális akciót. Amikor a herceg a földre került, súlyos sérüléseket mértek rá, főként a fején és az arcán. A kutatók megállapították, hogy a támadók agressziójának foka, valamint az arcra mért vágások és ütések arra utalnak, hogy az elkövetők intenzív érzelmi állapotban voltak, mint például hirtelen düh vagy gyűlölet. Ugyanakkor az összehangoltan végrehajtott sérülések arra engednek következtetni, hogy a merényletet alaposan megtervezték. Így tehát, noha a macsói Béla herceg ellen 1272 novemberében végrehajtott merénylet részben előre el volt készítve, a kivitelezés során semmiképpen sem mutattak hideg számítást.

"A kutatási eredmények világosan tükrözik, hogy a humán- és természettudományok együttműködésével mennyire hatékonyan lehet verifikálni a történelmi adatokat, valamint milyen részletességgel képesek vagyunk rekonstruálni a múltbeli erőszakos haláleseteket." – olvasható a közleményben.

Az új kutatás a Forensic Science International: Genetics című, igazságügyi genetikai szaklapban látott napvilágot.