Charles M. Schulz neve szorosan összekapcsolódik Snoopy kutyájának ikonikus alakjával, aki világszerte népszerűvé tette a szerzőt.

Charles Monroe Schulz 1922. november 26-án látta meg a napvilágot Minneapolisban, egy német és norvég származású család egyetlen gyermekeként. Gyermekkorában már korán megmutatkozott rajongása a képregények iránt; egyik legnagyobb kedvence Billy DeBeck Barney Google and Snuffy Smith sorozata volt, amelynek főszereplő lovát nagybátyja a Sparkynak becézte. Schulz természeténél fogva félénk és visszahúzódó volt, ez a jellemvonás valószínűleg hozzájárult ahhoz, hogy szívesen töltötte idejét rajzolással. Gyakran örökítette meg a család kutyáját, Spike-ot, akit furcsa étkezési szokásai miatt, mint például a tűk vagy csapok fogyasztása, humorral ábrázolt. Első írásos munkája 1937-ben jelent meg a Ripley's Believe It or Not!-ban, ezután határozta el, hogy karikaturista szeretne lenni. Középiskolai tanulmányai mellett az Art Instruction Schools levelező szakán sajátította el a rajzolás fortélyait. 1940-re már több stílust is kipróbált, de a képregényrajzolás iránti szenvedélye egyre inkább megerősödött, és ebben a műfajban látta a jövőjét.
1943-ban elvesztette édesanyját, ráadásul besorozták az Egyesült Államok hadseregébe is. A második világháborúban a 20. páncéloshadosztály törzsőrmestereként szolgált, ám valódi harcot csak a háború legvégén látott.
1945 végén hazatért szülővárosába, ahol először egy katolikus képregénymagazin szerkesztőségében kezdett dolgozni. Ezt követően az Art Instruction Schools-ban folytatta pályafutását, hogy megszerezze az alapokat a képregénykészítéshez, és elindíthassa kreatív karrierjét.
Korai alkotásai az Is This Tomorrow oldalain láttak napvilágot, első rendszeres képregénye, az egypaneles Li'l Folks, pedig heti megjelenésű volt egészen 1950-ig. Ebben az évben fordult a United Feature Syndicate szerkesztőségéhez egy új képregényötletével, amely már nem egy, hanem négy panelt tartalmazott. A szindikátus ezt az új formát részesítette előnyben, azonban jogi okok miatt – mivel létezett már egy hasonló nevű képregény – a címet módosítani kellett, így jött létre a Peanuts.
A Peanuts 1950. október 2-án jelent meg először hét újság hasábjain minden hétköznap, 1952-től vasárnaponként is.
Ezek a képregények voltak az úttörők, ahol a szereplők egyedi karakterekkel rendelkeztek, mindegyik saját, különböző életszemléletet képviselt. Ezt a sajátos nézőpontot pedig egyedi humorukkal közvetítették az olvasóknak. Az alkotó minden egyes részletért felelős volt: a forgatókönyvektől kezdve a rajzokon át egészen a feliratokig mindent saját kezűleg készített el.
A Peanuts képregény, Charles M. Schulz mesterműve, a világ egyik legismertebb és legkedveltebb sorozatává vált, amely naponta 2600 újságban jelent meg 75 országban, 21 különböző nyelven. Ez a lenyűgöző teljesítmény közel 50 év alatt 17 897 kiadott stripet eredményezett. A képregény nem csupán a rajongók szívét hódította meg, hanem Snoopynak köszönhetően számos árucikk is piacra került, évi bevétele pedig meghaladta az egymilliárd dollárt. Schulz becslései szerint a művész évente 30-40 millió dollárt keresett a Peanuts által. Érdekesség, hogy a képregény futása során csupán egyszer, 1997 végén tartott szabadságot, hogy megünnepelje 75. születésnapját. A Peanuts népszerűsége azonban nem állt meg a nyomtatott formánál; az első animációs különkiadás, A Charlie Brown Christmas 1965 decemberében debütált, és Emmy-díjat nyert. Magyarországra viszont a sorozat csak 40 év elteltével érkezett meg, ráadásul nem az eredeti formájában, hanem válogatott részekkel.
Munkásságáért számos rangos elismerésben részesült, köztük 1990-ben a Francia Köztársaság Művészeti és Irodalmi Rendjének parancsnoki címét nyerte el. 1996-ban a Hollywoodi Hírességek sétányán csillagot kapott, míg 2001-ben posztumusz kitüntették a Kongresszusi Aranyéremmel.
Élete során kétszer nősült, első házasságából négy gyermeke született. Az 1980-as évek elején egészségi állapota romlani kezdett, több műtéten is átesett. 1999-ben áttétes vastagbélrákot diagnosztizáltak nála, december 14-én bejelentette visszavonulását. Életének 78. évében, 2000. február 12-én álmában érte a halál kaliforniai otthonában. Az utolsó Peanuts-epizód másnap jelent meg, amit még további hat vasárnapi kiadás követett. Végrendeletében kikötötte, hogy munkáját más illusztrátor nem folytathatja, így a történet csaknem öt évtized után véget ért.