Nyugat-Európában egy különleges kezdeményezés indult, amely a csirkeosztogatás révén próbálja csökkenteni az élelmiszerpazarlást. Az akció célja, hogy a felesleges élelmiszereket a rászorulókhoz juttassák, miközben tudatosítják az élelmiszerhulladék probl

A házi tojás mellett számtalan előnnyel bírnak ezek a programok, de talán a legfontosabb, ha eleve elkerüljük az élelmiszerpazarlást.

2015 tavaszán Colmar, a festői francia város, különleges kezdeményezésbe fogott: ingyen csirkéket kezdett osztogatni a helyi lakosoknak. A program célja az élelmiszerhulladék csökkentése volt, és a polgármester már az előző évi választások során elhatározta, hogy "tyúkot minden családnak" szlogennel népszerűsíti elképzelését. Az akció a város két csirkefarmjával való együttműködés révén indult el, igyekezve arra ösztönözni a lakosokat, hogy élvezzék a friss, házi tojásokat. Az első körben több mint kétszáz család jelezte érdeklődését, és mindannyian két helyi fajtájú csirkét kaptak. A résztvevőknek vállalniuk kellett, hogy gondozzák a szárnyasokat, és az önkormányzat bármikor ellenőrizheti a csirkék jólétét, biztosítva ezzel a felelős állattartást.

A BBC cikkének beszámolója szerint a kísérlet eredményesnek bizonyult, és a program azóta is működik. Eddig több mint ötezer csirkét osztottak ki, és a nyár folyamán újabb kör indul. Eric Straumann, a város jelenlegi vezetője, úgy véli, hogy ha egy csirke átlagosan négy évig él, és napi 150 gramm élelmiszerhulladékot fogyaszt, akkor 2015 óta több mint 270 tonna biohulladékot sikerült elkerülniük attól, hogy a szeméttelepre kerüljön.

A gyors bomlás miatt az élelmiszerhulladékból a többi hulladékfajtánál több metán jut a légkörbe. Az Egyesült Államokban a hulladéklerakókból a légkörbe jutó metánkibocsátás 58 százaléka az élelmiszerhulladékból származik. Bár a metán rövidebb ideig marad meg az atmoszférában, mint a szén-dioxid, a globális felmelegedésre gyakorolt hatása összehasonlíthatatlanul nagyobb.

A világ élelmiszertermelésének körülbelül egyharmada, azaz 1,3 milliárd tonna évente kárba vész. Ez a pazarlás felelős az éves üvegházhatású gázok kibocsátásának 8-10 százalékáért, ami közel ötszöröse a légiközlekedés által kibocsátott mennyiségnek. Míg egyes országokban az állattenyésztőknek a betegségek miatt nem ajánlott, hogy konyhai hulladékkal etessék a baromfikat, más helyeken ez a gyakorlat széles körben elterjedt, és hatékony módszert jelent az élelmiszerpazarlás mérséklésére.

Straumann véleménye szerint a csirketartás kiváló lehetőséget kínál a körforgásos gazdaság hagyományos módszereinek népszerűsítésére, amelyek napjainkban is relevánsak, különösen vidéki környezetben, de egyre inkább a városi közösségekben is teret hódítanak. "A hulladékon nevelt tyúkok friss tojásokat tojnak nekünk" - magyarázza. Ezen program keretein belül a fiataloknak is átadják a természetvédelem fontosságának üzenetét.

Nem Colmar volt az első város, ahol ingyen csirkét osztogattak a helybelieknek. 2012-ben a franciaországi Pincé is bevezette ezt az ötletet, és minden háztartásnak két-két csirkét kínált fel, hogy csökkentsék a szerves hulladék mennyiségét. A polgármester elmondása szerint kezdetben viccesen reagáltak a hírre, de hamarosan rájöttek, hogy ez egy nagyszerű kezdeményezés, amely váratlanul nagy népszerűségnek örvendett.

Belgiumban a tyúktartás egyre népszerűbbé válik, különösen Mouscron és Antwerpen városában, valamint Limburg tartományban. Itt a lakóknak lehetőségük van arra, hogy csirkéket neveljenek, de ehhez néhány feltételt teljesíteniük kell. Először is, vállalniuk kell, hogy legalább két évig nem vágják le a baromfikat, és ezt írásban is rögzíteniük kell. Emellett igazolniuk kell, hogy elegendő terület áll rendelkezésükre a csirkék tartásához, és a hatóságok a csirketartás alapvető tudnivalóira is felhívják a figyelmüket. Limburgban az utóbbi egy év során több mint 2500-an érdeklődtek a csirkék iránt, ami jól mutatja a helyi közösség elkötelezettségét a fenntartható állattartás iránt.

A csirketartás különösen vonzó alternatívának tűnik azokban a régiókban, ahol az tojás ára az egekbe szökött. Például Kaliforniában vagy New Yorkban egy tucat tojás ára már elérheti a 9 dollárt (körülbelül 3200 forint). Ha figyelembe vesszük, hogy bizonyos csirkefajták évente akár háromszáz tojást is tojnak, könnyen beláthatjuk, hogy egyetlen tyúk tartásával évente akár nyolcvanezer forintos megtakarítást is elérhetünk. Ez a lehetőség nemcsak gazdaságos, hanem a friss, házi tojások élvezetét is magában foglalja.

A gyakorlatban viszont számos nehézség merülhet fel. Paul Behrens, az Oxfordi Egyetem szakértője, hangsúlyozza, hogy a madárinfluenza folyamatos aggodalomra ad okot, és a brit jogszabályok előírják, hogy a baromfikat elkerített területeken vagy zárt környezetben kell tartani. Az Egyesült Államokban sem biztos, hogy a csirkeosztogatás megoldaná a problémát – éppen a madárinfluenza következtében emelkedtek meg a tojásárak. Mark Bomford, a Yale Egyetem fenntartható élelmezési programjának vezetője rámutat arra, hogy a csirkék megfelelő gondozásához tápra, vízre, megfelelő helyre és időre van szükség. Sajnos a legtöbb alacsony jövedelmű ember számára ezek az alapvető szükségletek nem elérhetők. Ha figyelembe vesszük ezeket a költségeket, akkor a tojás már nem is tűnik ingyenesnek.

Behrens rámutat, hogy az ipari körülmények között nevelt csirkék jelentősen több tojást tojnak, mint az otthon tartott, egészséges baromfik. Az ipari csirkék gyakran élete során súlyos szenvedésekkel küzdenek, amelyeket részben genetikai adottságaik okoznak – a tenyésztés célja ugyanis a tojástermelés maximalizálása. A szakértő hangsúlyozza: "Ha hagyományos fajtákat választunk, és lehetőséget adunk számukra, hogy hosszú és egészséges életet éljenek, elkerülhetjük a legsúlyosabb állatjóléti problémákat." Cserébe azonban az embereknek tudomásul kell venniük, hogy az egészséges baromfiért cserébe kevesebb tojást kapnak.

Az élelmiszerpazarlás problémáját tekintve a legjobb megoldás az lenne, ha már a kezdetektől fogva nem pazarolnánk az élelmiszert. Behrens megjegyzi, hogy még a komposztálás is hozzájárulhat az élelmiszerhulladék növekedéséhez, bár ez a lépés még mindig előnyösebb, mint ha tétlenül szemlélnénk a helyzetet.

Colmarban a program egy váratlan előnnyel is szolgált, amely nem a tojásokkal vagy az élelmiszerpazarlás csökkentésével áll összefüggésben: egy összetartó közösség alakult ki a csirketartók körében. A szomszédok egyre inkább figyelni kezdenek egymás baromfijaira, biztosítva ezzel, hogy ha valaki elutazik, a jószágok jólétéről senkinek ne kelljen aggódnia.