Dúró Dóra: Valóban lehetséges ez? Közpénzből, Magyarországon? - Mandiner

"Hunyadi-film: Mítoszteremtés helyett olcsó illúziórombolás, leszbikus szexszel fűszerezve

Hőst vártam. Azt, hogy úgy állok fel a tévé elől, hogy büszke vagyok: Hunyadi egy olyan történelmi szereplő, aki tudatosan védte a magyarságot és a kereszténységet, és minden fiatal számára példaképként állítják majd be. Ehhez képest üres, erőltetett párbeszédek, illúzióromboló jelenetek jellemzik a sorozatot, ráadásul szinte mindenbe belerúgnak, ami örök érvényű érték számunkra.

A sorozat nem csupán a hősök karaktereit mutatja be, hanem éppen ellenkezőleg, aláássa azokat. Vajon el tudjuk képzelni, hogy egy pápa nyilvánosan kifejezi a véleményét egy koronázás kapcsán, mondván, hogy "ostoba szertartás"? Hogyan lehetséges, hogy a római katolikus egyház vezetője, aki Krisztus földi helytartójaként funkcionál, képes bármilyen katolikus szertartást ilyen lekezelően minősíteni? És mindez közpénzből, Magyarországon? Ráadásul a teljes, magát kereszténynek és jobboldalinak valló sajtó ezt tapsolva fogadja és lelkesedéssel övezi?

Olyan ember, aki a saját érdekeinek érdekében bármilyen értéket hajlandó sárba tiporni. Ismételten gratulálok, valóban kiváló példakép a fiatalok számára. Biztos vagyok benne, hogy ettől megint sokan átérzik, milyen nagyszerű is magyarnak lenni…

A magyar nemesség ábrázolása a történelmi filmekben gyakran negatív színben tűnik fel: gyávaság, gátlástalanság és ostobaság jellemzi őket. De valóban ez az üzenet kell, hogy domináljon egy ilyen filmben, amely a saját népéről szól? Tényleg azt kell látnunk a vásznon, hogy míg az egyik nemes a királynéval tölti az éjszakát, a másik nyugodtan leül mellé, mintha mi sem történt volna? Ez tényleg a legfontosabb, amit közvetítenünk kell róluk? Kérdéses, hogy a történelmi hűség és a karakterábrázolás nem sokkal árnyaltabb és összetettebb lehetne, mint ahogyan azt sokszor látjuk.

A párbeszédek olyan szintű lapossággal bírnak, hogy az ember több mint gyanakodva figyeli, mintha egy szappanopera unalmas epizódját nézné. Ráadásul a film tele van nyilvánvaló szakmai bakikkal is. Például, amikor azt állítják, hogy a szultán gyermekét a magyar ágyasok nem nevelhetik, majd egy magyarázat nélkül, hirtelen mégis azt látjuk, hogy ez megtörténik. Ez a következetlenség csak tovább rontja az élményt.

Úgy érzem, hogy az alkotók céljai nem feltétlenül találkoznak a mi elképzeléseinkkel. A Mi Hazánk már a megalakulása óta hangsúlyozza a történelmi magyar filmek készítésének fontosságát, hiszen ezzel szeretnénk erősíteni a hazaszeretetet, és lehetőséget adni arra, hogy minél többen megismerjék a múltunkat. A kultúra nem csupán szórakozás, hanem üzeneteket közvetít és értéket teremt. Ez a film a látványvilágával inkább az amerikai sorozatok stílusát igyekszik követni, pedig talán érdemesebb lett volna tőlük azt tanulni, hogyan lehet olyan hősöket ábrázolni, akikkel az emberek azonosulni tudnak. Hunyadi János egy igazi példa erre: olyan karakter, aki miatt valóban büszke lehet az ember a magyarságára. Sajnos a film kapcsán ezt a mélységet már nem érzem.