Európában ismételten a zárak megforgatásának ideje közeleg: a menekültek számos milliós hulláma fenyegeti a kontinens biztonságát, és a jövő alakulása nagymértékben függ a felkelőktől.

A szíriai események hatására a világ vezetői szinte azonnal felkapták a fejüket, hiszen sokan úgy vélték, hogy a helyzet stagnálni fog, és nem várhatóak jelentős fordulatok. Ám a valóság gyorsan rácáfolt erre a feltételezésre: mindössze két hét alatt véget ért a több mint 50 éve tartó Aszad-dinasztia uralkodása. Miközben sokan találgatják, hogy milyen új vezetés formálódik a Közel-Kelet e történelmi jelentőségű országában, egyre többen aggódnak amiatt, hogy megismétlődhet a 2015-ös hatalmas európai menekültáradat.

Két hét sem kellett ahhoz, hogy a motiváció hiánya miatt szétesett hadsereg Szíriában eltűnjön a történelem színpadáról. Az iszlamista felkelők sorra foglalták el a nagyvárosokat, míg végül december 8-án a rezsim is összeomlott. Jelenleg egy átmeneti időszak bontakozik ki Damaszkuszban, ahol már megnevezték az új vezetőket. Különösen figyelemre méltó, hogy Mohamed el-Basir, egykori mérnök és jogász, lett az ügyvezető miniszterelnök, akinek mandátuma 2025 márciusáig terjed. A lakosság számára választások ígérete is elhangzott. A következő hónapok egyik leglényegesebb kérdése azonban Európában egy teljesen más dimenzióból ered:

Lehetséges, hogy Európában újra megjelenik egy olyan tömeges menekülthullám, mint amilyet 2015-ben tapasztaltunk? A globális politikai és gazdasági helyzet, a háborúk, valamint a környezeti válságok mind hozzájárulhatnak ahhoz, hogy egyre több ember kényszerüljön elhagyni otthonát. Az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatják, hogy a menekültválságok ciklikusan visszatérnek, így fontos figyelemmel kísérni a világ eseményeit és felkészülni a lehetséges következményekre.

Az aggodalom nem alaptalan, ám a jelenlegi helyzet számos szempontból jelentősen eltér az egy évtizeddel ezelőttitől.

A szíriai események hátterében az európai hatalmak óvatosan üdvözölték el-Aszad távozását Damaszkuszból, ám számos ország aggódik amiatt, hogy a Hajat Tahrír al-Sham (HTS) radikális iszlamista mozgalom nem képes majd betartani a "néppártosodási" ígéreteit. Ezt a félelmet tükrözik azok a lépések is, amelyeket több ország - köztük Ausztria, Németország és Olaszország - tett, amikor felfüggesztették a szíriai menedékkérelmek elbírálását, és felszólítottak a schengeni határok szigorúbb ellenőrzésére. Ez egyértelmű üzenetet hordoz: a hatóságok attól tartanak, hogy újabb milliós tömegek kívánnak az Európai Unió területére menedéket keresni.

Szíriában több mint öt évtizeden át az Aszad-rezsim uralta a politikai színteret, azonban a 2011-ben kirobbant polgárháború olyan mértékben fokozódott, hogy a kormányerők a teljes összeomlás küszöbén álltak. 2014-re Damaszkusz csupán az ország kis részét tudta ellenőrizni, míg szinte mindenütt heves összecsapások zajlottak. Ekkoriban az Iszlám Állam (ISIS) is jelentős teret nyert a Közel-Keleten, és gyakorlatilag Aleppótól Bagdadig terjedt a hatalmuk. Ez a folyamat, a harcok intenzitásának növekedése és brutalizálódása vezetett a 2015-ös első nagy menekülthullámhoz Európába. Ebben az időszakban a háború elől menekülő milliós tömegek próbáltak észak felé új életet keresni, miközben fontos megemlíteni, hogy a helyzet sajátos volt abban az értelemben, hogy az ISIS harcosai válogatás nélkül hajtották végre kivégzéseiket mindenki felett, akit fenyegetésnek éreztek. A térségben ezen események következtében egy kettős hatás érvényesült:

egyrészt a harcok egyre szélesebb kiterjedése miatt milliós elvándorláshoz vezetett, másrészt az Eufrátesz völgyében minden eddiginél drasztikusabb elnyomást tapasztalak az ottani lakók.

Szíriában a polgárháború időszakában egyik frakció sem riadt vissza attól, hogy szélsőséges módszereket alkalmazzon ellenfeleivel szemben, de a dzsihadisták mindenkit túlszárnyaltak ebben a tekintetben. A romló helyzet következtében milliók indultak útnak különböző irányokba. Jordániában és Libanonban hatalmas menekültkampok alakultak, ám a legtöbben észak felé, Törökország irányába menekültek, hogy onnan talán továbbhaladva az Európai Unióban keressenek új otthont. A helyzetet tovább súlyosbította, hogy Irakban is hasonló katasztrofális állapotok alakultak ki, ahonnan szintén sokan voltak kénytelenek elhagyni otthonaikat. Törökország milliós nagyságrendben fogadta be a déli szomszédok menekültjeit, ami óriási terhet rótt az országra. Sokan nem álltak meg itt, hanem egyenesen az Európai Unió felé folytatták útjukat. Ez a helyzet hosszú távú politikai és társadalmi válságot idézett elő a kontinensen, amely sok szempontból napjainkban is az EU egyik legégetőbb problémája maradt.

A szituáció Szíriában aztán lassan megváltozott, mivel Irán és Oroszország segítségével az Aszad-rezsim visszanyerte stabilitását, miközben az amerikaiak vezetésével létrejövő koalíció lassan elpusztította az ISIS bázisait, gyakorlatilag jelentéktelenné visszaszorítva a terroristákat. A menekültek hazaáramlása is megkezdődött, minimum százezres nagyságrendben tértek vissza az országba olyanok, akik kényszerűen elhagyták otthonaikat. A helyzet tehát stabilnak látszott, úgy tűnt, hogy Damaszkusz erejét semmi sem veszélyezteti. A helyzet aztán egy pillanat alatt a feje tetejére állt, amikor az al-Kaidával sokáig nagyon szoros kapcsolatot ápoló HTS fegyveresei vezetésével a lázadók meglepetésszerű támadást indítottak. A hatalomátvétel egyben azt is jelenti, hogy

A korábbi kormányzati tisztségviselőknek most elkerülhetetlenül szembesülniük kell az elszámoltathatóság következményeivel, ami újabb tömegek mozgósítását eredményezheti.

hogyan alakulnak a jövőbeli politikai viszonyok és a hatalmi struktúrák. A jelenlegi helyzet lényegesen különbözik a kilenc évvel ezelőtti állapottól, amikor Szíria szinte minden szegletében heves és véres összecsapások zajlottak. Manapság a konfliktusok intenzitása csökkent, és a korábbi lázadók, akik az Eufrátesz nyugati partján csoportosulnak, most már egyfajta stabilitást keresnek a különböző milíciák összevonásával. Eközben a folyó keleti oldalán a Syrian Democratic Forces (SDF) irányítása alatt álló kurd alakulatok is próbálnak érvényesülni, és időnként a kormánnyal való együttműködésre is hajlandók, ha az érdekeik úgy kívánják. Habár az ISIS 2019-re jelentős mértékben visszaszorult, a sivatag mélyén még mindig léteznek kisebb csoportok, amelyek képesek meglepetéseket okozni. Az ország jövője szempontjából kulcsfontosságú lesz, hogy a különböző erőközpontok miként tudnak egymással együttműködni, és milyen mértékben képesek majd elkerülni a múltban tapasztalt erőszakos konfliktusokat. A stabilitás megteremtése érdekében a helyi hatalmi struktúráknak és a nemzetközi közösségnek együtt kell működnie, hogy Szíria végre elindulhasson a béke és a helyreállítás útján.

A kurdok és az új hatalom között kialakuló viszony kulcsfontosságú kérdés, amely sokak figyelmét felkelti. Vajon képesek lesznek békés úton egyezségre jutni, vagy a feszültségek újraéledése újabb konfliktusokhoz vezethet? A két fél közötti párbeszéd és együttműködés lehetőségei, valamint a történelmi sérelmek és politikai érdekek összefonódása alapvetően befolyásolja a jövőt. Az elkövetkező időszak tehát döntő jelentőségű lehet a térség stabilitása szempontjából.

A helyzet éppen ezért rendkívül bonyolult, hiszen Törökország, amely régóta támogatja a felkelő csoportokat, nem nézi jó szemmel a határain túli stabil és erős kurd hatalom kialakulását. A török vezetés aggályai elsősorban a belbiztonsági kockázatokra összpontosítanak, amelyek a határon átnyúló kapcsolatokból fakadhatnak. Ezért nem meglepő, hogy a konfliktusok valószínűleg nem csillapodnak, sőt, úgy tűnik, hogy a jövőben az Eufrátesz völgyére fogják összpontosítani az eseményeket. Az alaphelyzet tehát adott ahhoz, hogy a feszültségek tovább fokozódjanak.

A másik lényeges kérdés, hogy a Damaszkuszt megszerző felkelők, különösen a HTS élcsapata, milyen irányban fogja alakítani a jövőt. Számos forgatókönyv körvonalazódik, amelyek akár menekültáradatot is generálhatnak Európa irányába:

A helyzetet némileg enyhíti, hogy a felkelők között egyelőre csillapodni látszanak a kedélyek, és próbálnak rendet tenni a soraikban. Ugyanakkor a túlkapásokat dokumentáló felvételek aggasztó jeleket mutatnak, amelyek nem sok jót sejtetnek. A nyugati kormányok ugyanakkor meglepően optimistán tekintenek a jövőre, azonban...

Az Aszad-rezsimet egykor támogató egyének egy része nem kívánja megvárni, hogy a HTS valóban képes-e elhagyni radikális iszlamista örökségét, ezért útnak indultak.

Főként Kelet-Szíriában figyelhetjük meg a hosszú, tömött sorokban Irak felé menekülő egykori katonákat, akik a számonkérés elől menekülve inkább elhagynák hazájukat. Ez egy kulcsfontosságú aspektus lehet Európa számára: az Aszad-rezsim egykori támogatói, valamint azok a szírek, akik a radikális iszlamisták elől menekülnek, csupán két, maximum három lehetőség közül választhatnak: Libanon, Irak vagy Jordánia. Törökország viszont valószínűleg nem fogadja tárt karokkal a távozókat, és az iszlám regionális hatalom területén is szembesülhetnek a menekülők az elszámoltatás veszélyével.

Ezek a körülmények arra utalhatnak, hogy a szárazföldi út Európa irányába gyakorlatilag elérhetetlenné vált. Ugyanakkor Recep Tayyip Erdoğan török elnök politikai megfontolásai bármikor megváltozhatnak, és dönthet úgy, hogy engedélyezi a délről érkező menekültek áthaladását az EU területére. Közben Ankara azt kommunikálja, hogy már elkezdődött a menekültek távozása az országból, sokan elkezdik összepakolni a dolgaikat és hazatérni, különösen most, hogy Aszad rezsimje megbukott. Ennek ellenére a helyzet még korántsem tekinthető lezártnak. Bár valószínűleg nem kell újabb, 2015-öt idéző menekültáradattól tartani Európában, a helyzet komolyságát figyelembe véve a körültekintés nemcsak indokolt, hanem szükséges is.