Ez a film egy időtlen kiáltvány, amely generációk tapasztalatait összegzi, és határozottan kiáll a nők jogaiért.

Paola Cortellesi első rendezése, a Miénk lesz a holnap, egy lenyűgöző és mélyen elgondolkodtató film, amely a családon belüli erőszak és a nők társadalmi helyzete körüli sürgető kérdéseket boncolgat. A történet hátterében egy borzalmas gyilkossági eset áll, amely még inkább kiemeli a téma fontosságát és sürgősségét, megdöbbentő fényt vetve a társadalmi problémákra, amelyek sokakat érintenek.

A Paola Cortellesi által rendezett "A Miénk lesz a holnap" (C'è ancora domani) nem csupán Olaszországban hódította meg a közönséget, hanem a nemzetközi filmtermés legnagyobb sikereit is megelőzte, beleértve a Barbie-t és az Oppenheimert. E film nemcsak a szórakoztatásra törekszik, hanem fontos társadalmi diskurzust is generál a nők jogai és a családon belüli erőszak kérdéseiben. Cortellesi alkotása tehát nemcsak szórakoztató, hanem elgondolkodtató és érzékeny témákat boncolgató mű is.

A film középpontjában Delia (Paola Cortellesi), egy háromgyermekes édesanya áll, akinek mindennapjait férje, Ivano (Valerio Mastandrea) kegyetlensége és kiszámíthatatlan viselkedése árnyékolja be. Ivano nem csupán fizikailag bántalmazza feleségét, hanem az egész család életét szigorú kontroll alatt tartja. Róma belvárosában, egy félig föld alatti lakásban élnek, amelynek ablakai a járdára néznek. Ez a sötét és szűkös otthon nem csak a munkásosztály megpróbáltatásainak szimbóluma, hanem Delia bezártságának és korlátozott lehetőségeinek is kifejeződése.

A filmben a későbbiekben is vissza-visszaköszönnek az ezekhez hasonló, erős vizuális metaforák, amelyeket a merészen választott zenei betétek még tovább nagyítanak.

Deliát erőszakos férje egyszerre tekinti szolgálójának és bokszzsákjának. A két égetnivalóan rosszcsont fiú mellett a legidősebb gyerek, Marcella (Romana Maggiora Vergano) szorongással és undorral vegyes megvetéssel figyeli szülei kapcsolatát, mégis elnézi vőlegénye, Giulio kezdődő agresszióját. Ez a dinamika élesen rávilágít arra, hogy az ilyen viselkedési minták milyen mélyen gyökerezhetnek egy család életében, és hogy az erőszak és elnyomás generációkon keresztül képes átívelni.

A mesét egy rejtélyes levél indítja el, amely Delia életét gyökeresen megváltoztatja. Ez a különleges üzenet olyan ajtókat nyit meg, amelyek a szabadság csillogó ígéretével kecsegtetnek. Nem csupán Delia saját sorsát formálja át, hanem gyermekeinek jövőjére is mély hatást gyakorol.

Bár a történet 1946 májusában játszódik, és a fekete-fehér képi világával a múltat idézi meg, erőteljesen kapcsolódik a jelen kihívásaihoz. A klasszikus olasz neorealizmus stílusának hatása nyilvánvaló, mégis a film képes a modern zenék és friss rendezői megoldások révén reflektálni a mai problémákra. A múlt tanulságai és a jelen dilemmái összefonódnak, így a nézők számára egy olyan élményt kínál, amely nemcsak nosztalgikus, hanem aktuális is.

Cortellesi, a film sokoldalú főszereplője, társszerzője és rendezője, mesterfokon ötvözi a humort és a drámát. A komoly témák ellenére a vetítés során a közönség soraiban gyakran felhangzottak a nevetések, hiszen a filmben bemutatott családi dinamikák sokak számára ismerősek lehetnek. Különösen emlékezetesek a nagypapa halálához kapcsolódó jelenetek, amelyek kiváló példát szolgáltatnak arra, hogyan bújhat meg a komédia egy látszólag szomorú esemény mögött. A szomszédok közötti perlekedés pedig szórakoztató módon játszik rá az olaszok temperamentumára vonatkozó sztereotípiákra. Emellett maradandó emlék marad, ahogy Delia és titkos, plátói szerelme csokoládétól maszatos mosollyal néznek egymásra.

A filmnek azért vannak gyenge pontjai is. Az erőszakos férj kissé egydimenziósnak tűnik, annak ellenére, hogy néhányszor elhangzik, hogy brutalitása mögött a gyenge idegei állnak, mivel két világháborút is át kellett élnie. Nehéz volt hova tenni azokat a képsorokat is, amelyekben az ütlegelés tánccá alakult, még ha érteni vélem is azt, hogy a rendező célja Delia pszichés védekezési mechanizmusának bemutatása volt. Az amerikai katonás történetszál is mintha kilógna a többi közül, kicsit olyannak tűnik, mintha utólag írták volna bele, hogy odadurrantsanak a kissé leülő cselekménynek.

Hibái ellenére a Miénk lesz a holnap kétségtelenül kitűnik az európai filmek sorából. Az alkotás mély társadalmi mondanivalója lenyűgözően ötvözi a történelmi hátteret a jelenkor kihívásaival. Cortellesi nem csupán rendezőként, hanem főszereplőként is kiemelkedő teljesítményt nyújt, érzékenyen ábrázolva Delia belső harcait és fokozatos átalakulását.

A film 2023 októberében debütált az olasz mozikban, nem sokkal azután, hogy az országot megrázta Giulia Cecchettin, egy 22 éves egyetemista tragikus meggyilkolása. A fiatal nőt egykori barátja brutális módon, hetven késszúrással oltotta ki az életéből. Tavaly Giulia volt a 102. nő Olaszországban, akit erőszakos cselekmény áldozataként vesztettünk el, és a gyilkosságok több mint felét korábbi vagy jelenlegi partnerek követték el. Ez a borzalmas esemény országos szintű tüntetéseket indított el, hangsúlyozva, hogy még a fejlett társadalmakban is súlyos problémát jelent a családon belüli erőszak. Ezen a téren Magyarországon is aggasztó a helyzet, hiszen ott minden hétre jut egy haláleset, amely családon belüli erőszak következményeként történik.

A film nemcsak a mozinézők szívét nyerte el, de a nők helyzetével kapcsolatos párbeszédet is új alapokra helyezte, és az online térben is széles körű vitát indított a családon belüli erőszakról. Az alkotás elnyerte a Római Nemzetközi Filmfesztivál közönségdíját és a zsűri különdíját is, és már szóba került egy amerikai remake is Lady Gagával a főszerepben.

A Miénk lesz a holnap 2025. január 2-től látható a magyar mozikban a Mozinet forgalmazásában.