Ez a könyv felfedi az Elfújta a szél születésének rejtett titkait, és betekintést nyújt a történet mögött megbúvó sötét titkok világába.

A Scarlett című film a legendás Elfújta a szél producere és két főszereplője életén keresztül tárja fel, hogy milyen kihívásokkal kellett szembenézni a Hollywood aranykorában a sikerfilmek létrehozása során. Emellett bemutatja, hogy egy ilyen alkotás miként indíthat el mélyreható változásokat a filmes iparban és a társadalomban egyaránt.

A Scarlett című műben François-Guillaume Lorrain részletes betekintést nyújt az Elfújta a szél című film születésének hátterébe. A történet nem a forgatás helyszínén kezdődik, hanem egy előszóval indít, amely híven tükrözi Hollywood korabeli nemzetiségi viszonyait. Ez az egyoldalas bevezetés nem csupán alapot szolgáltat az olvasónak, hanem részben választ is ad arra, miért találkozhatunk a regényben időnként távoli európai események gyors összefoglalásával. E mögött valószínűleg az a szándék húzódik, hogy hangsúlyozza: az álomgyárnak folyamatosan, éjjel-nappal működnie kellett, függetlenül a világ más tájain zajló történésektől.

Egy különleges bevezető következik, amelyből felsejlik, mit is tett 1917. április 6-án David O. Selznick, akinek a neve később örökre összefonódik a filmiparral, valamint a főszereplő Vivien Leigh és az Oscar-díjas Hattie McDaniel, aki a legjobb női mellékszereplőként aratott sikert. Nem véletlen, hogy François-Guillaume Lorrain épp őket emeli ki: ők voltak azok, akik a legnagyobb lelkesedéssel és elkötelezettséggel vágtak bele ebbe a filmes projektbe, számukra ez a munka nem csupán egy feladat volt, hanem egy életre szóló álom beteljesítése. Ahogy a történet később kibontakozik, kiderül, hogy közülük ketten a nehézségekkel küzdöttek, és gyakran meg kellett birkózniuk a valósággal, miközben megpróbálták megőrizni önmagukat a zűrzavaros időkben.

De még mindig nem csattan a csapó, mert az első tartalmi egység, A jogok kérdése, az akkor teljesen ismeretlen Margaret Mitchell befutásáról és szokatlanul terjedelmes regényének sikeréről szól. Egész pontosan arról, hogyan jutott el a kézirat a publikálásig, hogyan lett néhány nap alatt kultikus státuszú, és hogyan került a regény David O. Selznick producer kezébe.

A következő rész, amely az előkészületekre összpontosít, a Scarlett-hadművelet, a legkiterjedtebb és legbonyolultabb szálú jelenet. A cselekmény különböző helyszíneken és szálakon bontakozik ki, ahol a színészek folyamatosan járkálnak az álomgyárban. A női színészek szorgosan váltják egymást a produceri irodában, miközben a georgiaiak próbálják megóvni déli bájaik titkait. Egy angol színésznő pedig elhatározza, hogy ő lesz az, aki megformálja az Elfújta a szél női főszerepét.

A regényíró megmutatja, micsoda kockázatot vállalt Selznick ezzel a projekttel, tudva, irgalmatlan pénzt és energiát kockáztat. Láttatja, milyen őrület övezte már az előkészületeket is, és hogyan temette maga alá kitalálóit egy PR-ötlet, nevezetesen az, hogy bárki jelentkezhet Scarlett szerepére. Egy idő után ugyanis tényleg bárki jelentkezett, és voltak olyanok is, akik kihasználva a vidéki Amerika kitörésre vágyó fiatal lányainak hiszékenységét álcastingot szerveztek, és szexre kényszerítették vagy megerőszakolták a jelentkezőket. Tehették, mert a szereposztó dívány Hollywoodban nem volt ismeretlen bútordarab.

A Forogjon a körhinta! mindössze harminc-egynéhány oldal terjedelmű, de az események sodrása mindkét színtéren, a feszült forgatás és a kulisszák mögötti titkok világában egyaránt lenyűgözően feszültséggel teli. Ahogy a tét egyre nő, úgy a helyzet is egyre inkább elmebajba torkollik. A történet középpontjában álló producer ezt a feszültséget különösen éli meg; az ő szorongása már a határokat feszegeti. A stressz enyhítése érdekében egyre több szorongásoldót szed, ám az ezekből eredő mellékhatások révén valóságérzékelése fokozatosan torzulni kezd, és hallucinációk fogják el.

A színes film megjelenése igazi forradalomnak számított, és ez az alkotás különösen figyelemre méltó technikai teljesítménynek öltöztette a vásznat. Bár nem vagyok szakértője az Elfújta a szél című filmnek, és nem mélyedtem el a filmtörténet részleteiben, de a francia író szavai alapján úgy tűnik, hogy a legenda születése igencsak izgalmas körülmények között zajlott. Csak néhány nappal a forgatás kezdete előtt derült ki, ki fogja megformálni Scarlett O'Hara karakterét, és a híres jelenetek létrejötte mögött sok titok és dráma húzódik meg. A filmsztárok már akkor is ragyogó külsővel büszkélkedhettek, miközben a magánéletük sokszor tragikus fordulatokat vett. Rengeteg küzdelmet vívtak egyetlen szerepért, és a stúdiók világa sem volt mentes a hatalmi játszmákból, ahol a színészeket adták- vették, mint valami árucikket. Mindezért azonban megfizették az árat, hiszen a sztárság egyfajta fél-isten státuszt biztosított, amely különösen Clark Gable esetében megkérdőjelezhetetlenül érvényesült.

Az Oscar-eső talán a történet végső, boldog befejezése lehetett volna, ám a faji megkülönböztetés már előre árnyékot vetett a gálára és a díszbemutatóra. Az epilógus azonban világosan mutatja, hogy sem a producer, sem a főszereplők nem élték meg igazán a boldogságot. David O. Selznick, aki mindent kockára tett az Elfújta a szélért, a több mint százszoros haszonnal (3,85 millió dolláros költségvetés mellett 400 millió dollár bevétel) és a szakmai, közönségsikerek ellenére is súlyosan padlóra került. Anyagilag tönkrement, elvált feleségétől, és soha többé nem tudott ilyen hatású filmet készíteni. Megalomániájáért és perfekcionizmusáért egészségével fizetett, akárcsak Viven Leigh. Az ő életében nem csupán a beteges féltékenység vált nyilvánvalóvá, hanem az is, hogy élettársa, Laurence Olivier irányába tett sértegetései és őrjöngései a depresszió jelei voltak. Hattie McDaniel számára pedig nem volt menekvés Mammy szerepéből. A film sikerének bevételéből vásárolt egy kis házat, de szív- és cukorbetegsége miatt nem tudott dolgozni. Oscar-díjára való tekintettel ő volt az első afroamerikai, akit felvettek a filmszínészek nyugdíjasotthonába, ahol végül elhunyt.

A regényben Clark Gable személyéről rengeteget megtudhatunk – például, hogy a forgatások befejezése után is szoros barátságot ápolt Hattie McDanielle-lel. Ezzel szemben Ashley szerepét megformáló Leslie Howard és Melanie karakterét életre keltő Olivia de Havilland háttérbe szorulnak. Ennek pedig megvan az oka: a film nem az ő történetük köré épült. A szerző fókuszálása elsősorban azokra a személyekre irányul, akiknek az Elfújta a szél nem csupán filmes pályafutásukban, hanem magánéletükben is jelentős mérföldkővé vált.

Elgondolkodtató, hogy az „Elfújta a szél” volt az első film, amely kifejezetten az afroamerikai közönséget célozta meg, és ennek érdekében folyamatosan mérlegelték, hogyan ábrázolják a karaktereket. A film kifejezi, hogy Vivien Leigh fizetése jelentősen alacsonyabb volt Clark Gable-éhez képest, ami rávilágít a korabeli nemi egyenlőtlenségekre. Bár a kezdeményezés végül elhalt, voltak, akik a társadalmi igazságosságra próbálták irányítani a figyelmet. Clark Gable nevéhez kapcsolódva említhetjük azt a vitatott jelenetet is, ahol Rhett Butler erőszakoskodik Scarlett-tel. A regényből kiderül, hogy a stúdiók megpróbálták eltussolni, hogy Gable korábban megerőszakolta partnerét, Loretta Youngot, aki végül egy nem kívánt terhesség következtében világra hozta a gyermekét. Ez a történet nemcsak a film világának, hanem a társadalmi értékeknek is tükröt tart.

François-Guillaume Lorrain Scarlettje lenyűgöző olvasmány, amely igazán élvezetessé teszi az információk közvetítését. Az író stílusa messze elkerüli a száraz és leíró megközelítést, Kácsor Zsolt fordítása pedig teljesen harmonizál ezzel az élénk tónussal. A két tény között tátongó űrt mesterien tölti ki saját fantáziájával, anélkül, hogy a bulvár irányába sodródna; csupán annyira érinti a színészek magánéletét, amennyire az Elfújta a szél című film narratívájához elengedhetetlen. Rövid, snittekre emlékeztető fejezetei révén az olvasó szinte úgy érzi, mintha egy forgatókönyvet lapozgatna, nem pedig egy dokumentumregényt.