FEOL - Emlékeznek a Vértesben Kápolnapuszta kegyetlen pusztulására
Gántról 1933-ból – egy elfeledett falucska élete A Gántról szóló történet 1933-ban kezdődik, egy olyan időszakban, amikor a világ még nem sejtette a közelgő viharokat. A falucska csendes utcáin a napfény aranyló fénye csillogott a házak homlokzatán, míg a fák lombjai között madarak csicseregtek, mintha csak a béke és nyugalom szimfóniáját játszanák. A falu központjában egy kis piactér húzódott, ahol a helyi termelők kínálták friss áruikat: zöldségeket, gyümölcsöket és házi készítésű finomságokat. Az emberek barátságosan üdvözölték egymást, a gyerekek nevetgélve játszottak a poros utcákon. Az idősebbek meséltek a régi időkről, amikor a falu még kisebb volt, és a közösség szorosabb kötelékekkel bírta. A falu szélén állt a régi templom, amelynek tornya büszkén nézett le a környező tájra. A hívek rendszeresen összegyűltek itt, hogy közösen imádkozzanak és ünnepeljenek. Ekkoriban a közösségi élet középpontját a vallási ünnepek képezték, amelyek összekötötték a falusiakat, és erősítették a hagyományokat. A mezőgazdaság volt a falu gazdasági alapja. A földek termékenyek voltak, a gazdák szorgalmasan dolgoztak, hogy biztosítsák családjaik megélhetését. Az aratáskor a mezők aranysárga színbe borultak, a levegőben a friss fű illata keveredett a napsütötte föld illatával. A falu határában található erdők adtak otthont a vadon élő állatoknak, és a természet szépsége mindig is inspirációt jelentett a helyiek számára. 1933 Gántról szóló élete a béke, a közösség és a hagyományok időszaka volt, még mielőtt a második világháború árnyéka rátelepedett volna. Ekkoriban a falucska idilli képe még a jövő kihívásaitól mentesen, a remény és a szeretet szellemében élt, egy olyan világban, amely már nem sokáig maradhatott érintetlen.
Véres események helyszíne volt a második világháborúban Kápolnapuszta. Az apró kis település, mélyen bent a Vértes egyik völgyében húzódott meg, nem ártva senkinek és nem gátolva semmilyen nemzetiséghez tartozó alakulat szabad mozgását. Az orosz katonák azonban minden ok nélkül kiirtották a teljes férfi lakosságot.
A település sorsának véglegesen megpecsételődött a jövője.
A település sorsa végleg megpecsételődött; a házak üressé váltak, az udvarok, kertek és szőlőültetvények kihaltak. Hosszú időn át csak a környező falvak lakói őrizték csendben az emléküket, emlékezve azokra, akik valaha itt éltek és végül itt találtak nyugalomra.
Mióta az emlékezés szabadságát megkaptuk, minden évben megtelik élettel a völgy, és különösen Kápolnapuszta temetője. Ilyenkor verssorok, dalok és koszorúk szőtte szívhez szóló megemlékezések keretezik a napot, imák és beszédek hangzanak el, hogy tiszteletünket fejezzük ki az elhunytak iránt, és felidézzük a múlt történéseit.
Kápolnapuszta temetőjében a püspök csendes imádságot suttog, miközben a nap fénye lágyan megvilágítja a sírköveket.
Idén, március 16-án, délelőtt 10 órakor lesz a megemlékezés, melyen Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, valamint Krausz János, Gánt község polgármestere mond majd beszédet. Az elhunytakért Spányi Antal megyéspüspök mond majd imát.
