Ferenc pápa a sokszínűség fontosságára hívta fel a figyelmet – Gugerotti bíboros homíliája a Vatikáni Hírekben.

A teremtés arra hívja az emberiséget, hogy vállaljon szolidaritást, tanúsítson gondoskodást és hozzon létre gyógyító kapcsolatokat.

A holtak feltámadásának hitében tisztelegve Ferenc pápa emlékének, a bíboros így kezdte beszédét: „Tudjuk, hogy a feltámadás nem része az emberi természethez, hanem Isten Lelke ajándékaként érkezik hozzánk.” A keresztség szent vize új életet ad, Isten családjának tagjává, örökbefogadott gyermekévé avat minket, így bátran kiálthatjuk a Lélek által: „Abba, Atyánk!” E kiáltás mögött az egész teremtés vajúdása rejlik, amely összekapcsolódik velünk. A teremtés szolidaritást kér az emberiségtől, tiszteletet és gyógyulást várva. Ez a gondolat Ferenc pápa szívének közel állt.

A mai világban sokan érzik úgy, hogy belső fájdalmuk kifejezésére képtelenek, csupán könnyeik és a mély, Istenhez intézett sóhajok maradnak, amelyek a keleti keresztény hagyományban különösen értékesek. E hagyományban Isten kifejezhetetlensége a teológia lényeges aspektusaként jelenik meg, amelynek célja éppen e titokzatos valóság szemlélése – így fogalmazott a Keleti Egyházak dikasztériumának korábbi prefektusa. Az Isten dicsőségének megfigyelése a Szentlélek ajándékaként formálja át az embert, lelki és spirituális lényé, ami a keleti szerzetesség férfi és női képviselőit lelki atyákká és anyákká emeli a közösség tagjai számára. Gugerotti bíboros aggodalommal hívta fel a figyelmet arra, hogy Nyugaton ez a lelki vezetés gyakran elveszett, és arra kérte a közönséget, hogy mélyebben gondolkodjunk el ezen. Fontos, hogy időt szánjunk arra, hogy felfedezzük önmagunkat! Szent Ágoston szavait idézve emlékeztetett minket arra, hogy keressük a válaszokat belső világunkban: "Őt ne kívül keresd, fordulj magadba, mert a belső emberben lakik az igazság." E gondolatok tükrében a lelki önismeret kulcsfontosságú lehet ahhoz, hogy felfedezzük, kik is vagyunk valójában – Isten szeretett gyermekei.

Gugerotti bíboros örömmel szólt arról, hogy a liturgiát a keleti katolikus egyházak papjai és hívei szervezték, és főként ők vesznek részt rajta. Jelenlétük azt kéri tőlünk, hogy legyünk tanúi hittapasztalatuk gazdagságának és szenvedésük kiáltásának, melyet az elhunyt Ferenc pápa örök nyugodalmáért ajánlanak fel. A bíboros megköszönte nekik, hogy tapasztalataik, kultúráik, de leginkább nagyon gazdag lelkiségük sokszínűségével gazdagítják az Egyház katolikus mivoltát. Ők a kereszténység kezdeteinek gyermekeiként, ortodox testvéreikkel együtt szívükben hordozzák az Úr földjének ízét, sőt néhányan még ma is azt a nyelvet beszélik, amelyet Jézus Krisztus beszélt. Történelmük csodálatos és fájdalmas fejlődése során fontos távlatokat értek el és a keresztény teológiát olyan eredeti meglátásokkal gazdagították, amelyek Nyugat számára nagyrészt ismeretlenek.

A keleti katolikus közösségek története mélyen gyökerezik a Péter apostol utódjával való szoros kapcsolatban, melynek szellemében hitükről tettek tanúságot, sokszor a legnagyobb áldozat árán. Habár a háborúk és az intolerancia következtében létszámuk csökkent, a hitük ereje töretlen maradt. Szilárdan ragaszkodnak ahhoz a katolicitás érzéséhez, amely nemcsak elfogadja, hanem ünnepli sajátosságaikat is. A történelem folyamán a nyugati keresztények sok esetben elítélték őket, megkérdőjelezve hitüket és identitásukat, míg ortodox testvéreiket, akikkel közös kultúrában és liturgiában osztoznak, "szökevényeknek" bélyegezték. Ferenc pápa viszont arra hívja fel a figyelmet, hogy a sokféleség és az emberi kifejeződés gazdagsága megérdemli a szeretetet. Gugerotti bíboros szavaival buzdítva arra, hogy támogassuk azokat a keresztényeket, akik elhagyják ősi földjüket, a Szentföldet, és segítsük őket a mi közösségeinkben, hogy megőrizzék kereszténységük egyedi értékeit, amelyek elengedhetetlen részei katolikus identitásunknak.