Rejtélyes titkokat suttognak az olasz szellemszigetről - elhagyatottan terül el, mégis lenyűgöző szépséggel bír.
Ha ilyen lényre bukkansz, ne habozz, azonnal értesítsd a hatóságokat: rendkívül veszélyes!
Gaiola, a Nápolyi-öböl rejtett gyöngyszeme, magányosan pihen a hullámok ölelésében. Ez a bűbájos sziget azonban üresen tátong, csupán a kíváncsi turisták lépnek a fövenyére. Az évek folyamán számos rémisztő legenda született róla, amelyek szerint a sziget egy sötét átok terhét cipelő tulajdonosainak szelleme kísérti a partokat. Az elhagyatott épületek és a természet uralta táj misztikus légkört áraszt, amely vonzza a kalandvágyókat, de egyben meg is rémíti őket.
Ez a két kis sziget, amelyeket egy karcsú híd köt össze, Olaszország egyik legszebb védett területén fekszik. A sziget lábánál a nápolyi Atlantisz rejtőzik, régészeti maradványok és tengeri barlangok találhatóak alatta.
Posillipo partjaitól délre fekszik az a két sziget, amelyeket egy vékony kőhíd kapcsol össze. A kék vízben a híd szinte csak egy sárga fonalként tűnik fel, amely a szigeteket összefonja. A szigetek története tele van véletlenszerű egybeesésekkel, amelyek számos rejtélyes szóbeszéd és legenda táptalajául szolgáltak. Ahogy az lenni szokott, a rossz hír gyorsabban terjed, mint bármi más, így a nápolyi kettős sziget a mai napig elátkozott helyként él a köztudatban. Ironikus módon, éppen a rossz hírnév és az impozáns látvány miatt vált rendkívül népszerűvé a turisták körében.
A tizennyolcadik században egy magányos remete lakott itt, aki az elbeszélések szerint egy nap nyomtalanul eltűnt. Őt követte Luigi de Negri, aki a területen ma is álló villát építtette, de hamar csődbe ment, és le kellett mondania a grandiózus terveiről. Az 1900-as évek elején Hans Braun, gazdag svájci férfi tulajdonában volt, ám miután megvásárolta az új ingatlant, nem sokkal később a holttestét egy szőnyegbe csavarva találták meg a helyszínen. A férfi felesége pedig a tengerbe fulladt. Ebből a sajnálatos történetből kerekítették tovább a szájhagyományban, hogy a szigeten szellemek kísértenek. Gaiolát ezután Otto Grunback fedezte fel, aki szemet vetett a tengerben magasodó birtokra, de nem sokkal később a szigeten tett látogatása során elhunyt szívrohamban.
A következő tulajdonos Maurice-Yves Sandoz volt, egy sokat megélt férfi, aki úgy döntött, hogy itt talál nyugalomra. Színes életpályája során vegyészként, gyógyszerészként és zeneszerzőként is tevékenykedett, ám sajnos szemproblémái miatt kénytelen volt elhagyni ezeket a hivatásokat. Ezt követően az irodalom világának szentelte magát. Az új villa megvásárlása után azonban mentális küzdelmekkel nézett szembe, ami végül egy svájci elmegyógyintézetbe vezetett, ahol tragikus módon öngyilkosságot követett el.
Gianni Agnelli, a Fiat autógyár legendás vezetője, egy különleges sziget iránt érdeklődött, és végül meg is vásárolta azt. Bár a két esemény között látszólag nincs összefüggés, az Agnelli család tragikus eseményei csak tovább táplálták a sötét pletykákat. Gianni fia sajnos valószínűleg öngyilkosságot követett el, míg unokaöccse egy ritka betegség következtében fiatalon távozott az élők sorából. Az utolsó ismert tulajdonos, Gianpasquale Grappone sem kerülte el a sorsát, hiszen börtönbe jutott, felesége pedig egy tragikus autóbaleset áldozataként hunyt el. A sziget körüli történetek, tele szellemekkel és baljós eseményekkel, miatt a látogatók még ma is óvatosan közelítik meg ezt a helyet, sokan pedig tartanak attól, hogy Gaiola szelleme megátkozza őket, ha a földjére lépnek.
