Íme egy egyedibb változat a megadott szövegről: "Ezért vásárolja ki az Egyesült Államok az európaiakat a jogaikból"

Az Egyesült Államok és az Európai Unió között már egy ideje vitás kérdésnek számít a buy-out jelensége a szerzői jogban. A probléma leginkább a mostani streaming szolgáltatóknál jelenik meg, amelyek egy-egy jól megfogalmazott szerződéssel kivásárolják a dal- és zeneszerzőket szerzői jogaikból. Egyszeri fizetséget ajánlanak a szerzőknek ahelyett, hogy az adott film bevételiből folyamatosan részesülnének, így jelentős összegektől esnek el az európai alkotók. A jelenségről nemrég konferenciát szerveztek Brüsszelben, amelyen az Artisjus is részt vett. A jogkezelő üzleti transzformációs igazgatóját, Tóth Péter Benjamint kérdeztük.

Az európai és az amerikai jogrendszer között számos különbség figyelhető meg, és ezek közül kiemelkedő jelentőséggel bír a szerzői jog. Amikor egy amerikai filmes streaming cég felkéri egy zeneszerzőt, hogy készítsen zenét egy új filmhez vagy sorozathoz, gyakran előfordul, hogy egyszeri díjazás formájában kívánják megváltani az alkotó szerzői jogait. Az ilyen megállapodások esetén a zeneszerző, aki egyszeri kifizetést kap, a későbbiekben nem részesül a film vagy sorozat bevételeiből, ami gyakran méltánytalan helyzetet teremt számára.

Az ilyen típusú szerződések esetében gyakran előfordul, hogy a film producere egy előre meghatározott összeget, mondjuk 15 ezer eurót (hozzávetőleg hatmillió forintot) ajánl fel a zeneszerzőnek a filmzene elkészítésére. Ez az összeg nem tűnik túlzásnak, de fontos hangsúlyozni, hogy ez nem csupán a szerző díja. Ebből az összegből kell fedezni a gyártási költségeket, a zenekar munkáját, a stúdió bérleti díját, valamint a hangmérnök honoráriumát is. Így a zeneszerző végül csupán egy töredéknyi bevétellel zárja a projektet.

Egy alkotás, amit több tízezer, esetekben több százezer helyen bemutatnak, vagy éveken át streaming platformokon elérhetővé tesznek, a szerzőnek eurók tízezreit hozhatná, de ehelyett a bevétel teljes egésze a megrendelőnél marad. Ez ellen szólaltak most fel a GESAC (Az Európai Szerzők Egyesülete) konferenciáján a szakemberek, amelyen hazánkból az Artisjus vett részt.

A filmstreaming viszonylag új jelenség a digitális tartalomfogyasztás világában. A hagyományos moziforgalmazás során, amikor a nézők a filmszínházakban élvezik a mozgóképeket, a jogi kérdések már régóta rendezettek. Például, amikor egy magyar néző beül a moziba, és megnéz egy filmet, teljesen magától értetődő, hogy a vetítéseket követően az Artisjus elvégzi a zenei jogdíjak elosztását a filmben hallható szerzők között. Ez a folyamat érvényes függetlenül attól, hogy a film amerikai vagy magyar gyártású. A streaming világában viszont új kihívásokkal kell szembenéznünk, hiszen ezek a jogi keretek sokszor nem alkalmazhatók egyértelműen.

Tóth Péter Benjamin, az Artisjus üzleti transzformációs igazgatója, így nyilatkozott:

A szakember elmondása alapján régóta adódnak üzleti- és érdekellentétek az angolszász (kiemelten az Egyesült Államokban alkalmazott) és az európai kontinentális jog között. Bár sok esetben már különféle rendeletekkel sikerült a szerzői jogokat újabb védelem alá vonni, a streaming kérdéskörében még vannak feladatok.

Az európai kontinentális jogi keretrendszerek a szerzőt nem csupán egy egyszerű vagyontárgy előállítójának tekintik, hanem a szellemi alkotás megalkotójának, aki személyesen és különleges módon kapcsolódik az általa létrehozott műhöz. E mögött egy mélyebb eszmei alapállás húzódik, amely lehetővé teszi, hogy a szerzők bizonyos jogokat megőrizzek maguknak. Külön jogszabályok rögzítik, hogy a szerző nem mondhat le egyes jogairól még szerződéses keretek között sem. Kiemelten fontos terület e jogok között a későbbi felhasználások után járó díjak kérdése. Ezért a szerző, akárhogy is aláír egy megállapodást, továbbra is jogosult marad ezekre a díjazásokra, függetlenül attól, hogy a szerződés esetleg korlátozza ezt a jogát.

- részletezi a szakember.

A közös jogkezelő szervezetek, mint például az Artisjus, kulcsszerepet játszanak a szerzői jogok védelmében és érvényesítésében. Ezek a szervezetek arra törekszenek, hogy a szerzők érdekeit képviseljék, és biztosítsák, hogy alkotásaik megfelelő elismerésben részesüljenek. Bár az egyes országok között vannak eltérések, a kontinensünkön széles körben elmondható, hogy ezek a szervezetek elkötelezettek az alkotói jogok védelme mellett. Emlékezetes példa erre, amikor küzdöttek azért, hogy a kábeltévéken sugárzott filmek után járó jogdíjak ne csupán a forgalmazóknak jussanak, hanem az alkotók, mint írók, rendezők és operatőrök is részesüljenek a bevételekből. Ez a lépés jelentős előrelépést jelentett a szerzői jogok érvényesítésében, és segített a művészek anyagi biztonságának növelésében.

Tóth Péter Benjamin kiemeli, hogy a mostani helyzet nem új keletű, hiszen az amerikai jog oldaláról régebben is voltak kivásárlási törekvések más ügyekben, a streaming pedig ennek az egyik legfrissebb formája.

Ez a probléma nem fog magától megoldódni; szükség van megfelelő jogi keretek kialakítására. Jelenleg az a helyzet, hogy az európai szerzők amerikai jogi normák szerint kötnek szerződéseket, és a megrendelők gyakran amerikai bíróságok illetékességét jelölik meg. Egy európai jogszabály viszont lehetőséget ad arra, hogy felülírjuk ezeket az amerikai jogszabályok alapján létrejött megállapodásokat, amennyiben európai felhasználásról van szó. Azonban, amíg nem létezik ilyen jogszabály – ahogyan a jelenlegi helyzet is mutatja – addig az amerikai szerződések rendelkezései fognak érvényesülni.

Európán belül elég hosszú és fárasztó folyamat, amíg döntés születik, hiszen eltérő politikájú és érdekeltségű szervezetek és csoportok vitatják meg az adott kérdést. Mindig lesznek olyan képviselők az Európai Parlamentben, akik a művészek érdekeit védik, és mindig lesznek olyanok, akik inkább a technológiai cégek és a nagyvállalatok érdekeit tartják szem előtt, de Tóth Péter Benjamin meglátása szerint általában a franciák szoktak az ilyen jellegű ügyekben az élen járni.

Az, hogy egy Netflix-megtekintés mekkora bevételt jelent egyes országokban, és azt továbbosztva, forintosítva a filmben dolgozó szakembereknek pontosan mennyit ér egy stream, mindenhol eltérő. A szakember szerint fontos lenne tudni ezt az adatot, de mivel soktényezős a kérdés, így mindenütt más, tehát nem lehet egzakt számokat mondani. Az összeg függ az adott országban a streaming előfizetési díjaktól, a nézők által megtekintett filmek, sorozatok számától, a nagy filmgyártók, a jogkezelők és a streaming szolgáltatók közötti megállapodásoktól is.

Annyit azért kiemel a szakember, hogy az egy filmre eső zenei jogdíj egyes zenékre való felosztásánál másodperc alapú elszámolást végeznek, így arányosítják a felosztott összeget. Amennyiben adott film soundtrackje megjelenik zenés streaming platformokon, mint a Spotify vagy az Apple Music, a jogdíjak felosztása szintén több szereplő felé történik. Így nem csupán a szerző, hanem a zeneműkiadó, az előadó és a hangfelvétel-kiadó is részesül a forgalom után.

Tóth Péter Benjamin hangsúlyozza, hogy optimistán tekintenek a nemrégiben elindított szakmai párbeszédre, amely idővel olyan eredményekhez vezethet az európai jogalkotás terén, amelyek a film streaming üzletágában, valamint a zene- és dalszerzők számára is kedvező kimeneteleket eredményezhetnek. Bár jelenleg csak néhány magyar szerző tapasztalja meg hátrányosan ezt a streamingpolitikát, a jövőt szem előtt tartva minden alkotó számára kulcsfontosságú lehet, hogy közös, előnyös döntések születhessenek.