A közelgő háború árnyéka: Mi vár ránk? | 24.hu

Cím: A megzavarodott "életpálya-iránytű" – Mészáros Onasszisz története A legfrissebb Élet és Irodalom számban Mészáros Onasszisz különös élettörténetét ismerhetjük meg, mely nemcsak a személyes küzdelmekről szól, hanem egy újfajta életpálya-iránytű kereséséről is. Az írásokban feltárul, hogyan válik az ember útja teljesen kiszámíthatatlanná, amikor a körülmények és a belső vívódások összekuszálják a célokat és álmokat. Mészáros Onasszisz nem csupán egy név, hanem egy szimbólum a mai világban, ahol a hagyományos értelemben vett életpálya gyakran elmosódik. Az ő története egyfajta tükör, amelyben sokan felfedezhetik saját megzavarodottságukat és keresésüket a valódi értékek után. Az írásokban gazdag érzelmi mélység és intellektuális reflexiók találhatók, amelyek arra ösztönöznek, hogy mi magunk is elgondolkodjunk: merre tartunk, és mi az, ami igazán számít számunkra az életben. A cikkek nemcsak Mészáros Onasszisz életét mutatják be, hanem egyben lehetőséget adnak arra is, hogy megértsük, hogyan formálhatjuk saját utunkat a zűrzavaros világban. Az Élet és Irodalom legújabb számának lapjain egy különleges utazásra hívnak bennünket, amely segít abban, hogy felfedezzük a saját "életpálya-iránytűnket".

Gróf Széchenyi István 1841. január 30-án így fogalmazott naplójában: "Kirekesztve érzem magam – a fiatalok hátat fordítottak nekem –, most elérkezett az idő, hogy nyíltan kinyilvánítsam véleményemet." E sorokat néhány nappal azután jegyezte le, hogy Kossuth Pesti Hírlapja napvilágot látott, és Széchenyiben már kezdett formálódni a gondolat, hogy fellépjen a Kossuth által képviselt irányvonal ellen. Nem sokkal később megjelent a Kelet népe című vitairata, amelyet a gróf annak ellenére írt meg, hogy a korszak neves alakjai, mint Deák és Eötvös, le akarták beszélni erről a lépésről.

Széchenyiről nagyon sokat tudunk, "legnagyobb magyarságát" mindenki ismeri. Tudjuk, hogy ő volt a reformkor fáklyája. Tőle indult ki szinte minden. Nagy művek sokaságában ((hogy csak a legismertebb triászt említsük: Hitel, Világ, Stádium) vette radikális bírálat alá korának elmaradott viszonyait, és sokáig ő vezeti a reformmozgalmat. Valamit tudunk arról is, hogy egy idő után konfliktusa támadt Kossuthtal, de igazán ennek lelki-pszichikai vetületeiről nemigen tudunk.

Ez a bejegyzés rávilágít arra a belső vívódásra, amely egy olyan ember lelkében zajlik, aki hosszú időn át az ország elsőszámú irányítója volt. Azonban ennek a vezetői pozíciónak hirtelen vége szakad, és ez a fordulat megrázóan nyilvánvaló, ahogy Széchenyi is megfogalmazta: "mindenből ki vagyok zárva." Kossuth későbbi szerepének megítélése bárki számára eltérő lehet, de az elengedhetetlen tény, hogy ő és az ő szellemiségét képviselő nemzedék már az 1830-as évek közepén éreztették hatásukat, és a 1840-es évek elejére már túlszárnyalták Széchenyi grófot.

Az egyik oldalunkon mi, a magyar hazafiak állunk, és nem szabad alábecsülnünk magunkat, hiszen sok millió ember képviseli érdekeinket. A másik oldalon viszont ott van Brüsszel, valamint azok a magyarok, akik a brüsszeli irányvonalat támogatják, szemben a saját nemzeti kormányukkal. (...) Az előttünk álló kihívásokra tekintve, a nevük nem számít: lehetnek DK-s, Tiszás, Gyurcsány Ferenc vagy Magyar Péter, a lényeg az, hogy a velünk szemben álló erők folyamatosan megmaradnak, és a céljaik nem változnak.

Hirdethetsz új csapatokat, frissítheted a csapatzászlót, de az igazi hajtóerő, ami mindezeket összeköti, mindig ugyanaz marad.

A fenti szöveget a 24.hu weboldalról idéztem, de úgy érzem, hogy a forrás megemlítése nem szükséges, hiszen mindenki tudja, honnan származik. Amikor Szent Györgyre gondolunk, általában a bátor sárkányölő képe ugrik be, aki dárdájával a Brüsszelt szimbolizáló sárkányt legyőzi. Ugyanakkor vannak, akik inkább azt képzelik el, hogy ő az államkincstár udvarán sertepertél, ahol a páncéltermek kincseit teherautókra pakolja, hogy Felcsútra szállítsa őket. Ezek a gondolatok azonban csupán gyermeki fantáziák. Fontosabb, hogy tükrözik népünk egyszerű embereinek érzelmi viszonyulását: a vidéki legény, aki rengeteg akadályt legyőzve felutazik a bűnös városba, hogy igazságot szolgáltasson, és a sárkány kincseit ládákba pakolva hazavigye.

Valójában már túlléptünk ezen a szakaszon, a kincs végre célba ért, de a sárkány birodalma még mindig létezik, nyilvánvalóan azért, hogy újra és újra próbára tegyen minket. Sajnos a sárkányölő hősnek továbbra is sárkányokkal kell megküzdenie, noha már egyáltalán nincs kedve a harcokhoz; némelyikükkel még barátságot is kötött. Így aztán a sárkányviadalokból mára csupán üres formalitás lett, de hát ez máshol is előfordul. A lényeg, hogy a turisták jól érezzék magukat, és gyönyörű országunkat minél lelkesebben népszerűsítsék a világ minden táján.

Izraelben egy tipikus péntek éjszaka zajlott, amikor hajnali három órakor váratlan riasztás érkezett minden állampolgár mobiltelefonjára: "Védett terület közelében kell maradnia." Ez a figyelmeztetés eltért a megszokottól, amelyet a jemeni húszik ballisztikus rakétáinak indításakor küldenek. Az ilyen rakéták általában elhárításra kerülnek, így inkább csak bosszúságot okoznak, mint komoly veszélyt. A mostani riasztás után hamarosan megjelentek az első értesülések, amelyek szerint Teherán, az iráni főváros, izraeli támadás alatt áll. Ezzel egy időben Benjámín Netanjáhu miniszterelnök bejelentette: megkezdődött az Am KeLavi (Felkelő Oroszlán) hadművelet. Egy új háború vette kezdetét a Közel-Keleten, ezúttal egy atomhatalom és egy atomhatalmi ambíciókkal rendelkező ország között.

Az Irán elleni katonai akcióról szóló döntés Izraelben már két hónappal korábban megszületett, miután egy hírszerző jelentés arra figyelmeztetett, hogy az iszlám köztársaságban jelentős technikai fejlődés történt, amely lehetőséget ad a nukleáris fegyver előállítására. Az izraeli vezetés határozottan elutasította, hogy Irán átlépje ezt a kritikus határt. A nukleáris ügyben zajló amerikai-iráni tárgyalások azonban elhalasztották a támadás időpontját. Április 12-én Donald Trump amerikai elnök hivatalosan is levelet írt Ali Khamenei ajatollahnak, Irán legfőbb vezetőjének, ultimátumot adva: hatvan napon belül zárják le az alkut. Izrael tiszteletben tartotta az amerikai diplomáciai lépéseket, és a hatvanegyedik napig várta a művelet indítását. E idő alatt politikai manőverekkel igyekeztek titokban tartani a terveket, például a "nincs itt semmi különös" narratívát alkalmazva: a hírek szerint Netanjáhu fia, Avner közelgő esküvője és a család nyaralása Észak-Izraelben kapta a főszerepet. A következő hétfőn folytatódniuk kellett volna az amerikai-iráni nukleáris tárgyalásoknak, ami tovább bonyolította a helyzetet. Jaron Avraham, a népszerű televíziós újságíró pedig még félrevezető információt is közzétett, miszerint Trump ellenvetést emelt Irán izraeli támadásának tervével szemben.

"A világban gyorsan növekvő káosz uralkodik, amelyet szándékosan teremtettek, és a tudatosan "megvezetett" emberek őrült igyekezettel rohannak, vagy épp mosolyogva sétálnak a vesztük felé." Presser Gábor jellemezte így nemrég napjaink bizonytalanságból, tanácstalanságból és az ebből adódó frusztrációból összetevődő életérzését. A helyzet arra emlékeztet, mint amikor egy általunk ismeretlen helység felé tartva, a GPS útmutatásai szerint letérünk az autópályáról. Gyanútlanul követjük az utasításait, amikor arról tájékoztat, hogy 500 méter múlva, az elágazásnál forduljunk jobbra, majd néhány kilométer után már el is érjük célunkat. Ám kiderül: nincs semmiféle elágazás, nincs hova letérni, és tovább haladva már csak azt ismételgeti: "Újratervezés, újratervezés". A probléma nyitja: nem frissítettük a szoftvert, így a régi térképen feltüntetett lehajtó és a célhoz vezető út a valóságban már nem létezik.

Ugyanezzel a problémával szembesül az emberiség: elmulasztottuk "frissíteni" a régi történelmi narratívákat és fejlődésmodelleket, így állandóan abba ütközünk, hogy "történelem-szoftverünk" járhatatlan utakra vezet. A jövő egészen új "nyomvonalon" folytatódik, amelyre minden társadalom rátérni kényszerül. Ám a csatlakozást az új történelempályára nemcsak a tanácstalan társadalmak kiszámíthatatlan viselkedése teszi nehézzé. Nem elegendő ugyanis az eddig használt történelemtérképet egy korszerűbbre cserélni."

"Orbán úgy beszél, mintha minden milliárdossá lett rokona, barátja valamiféle onassis-i pályát futott volna be, hatvan dollárral kezdte jó mélyen, de húsz évvel később már övé volt a világ egyik legnagyobb tengeri flottája. Mészáros Onassziszé nem kifejezetten ilyen pálya, de Orbán vejéé sem, apjáé sem, meg senkié sem a rokoni körből. "Üzleti ügyekkel a jövőben sem kívánok foglalkozni" - zárta válaszát a kormányfő, aki pontosan tudja, hogy miről van szó, de amíg százharmincvalahány parlamenti képviselője egyemberként hajlandó vakot és tájékozatlant játszani, addig bármit mondhat, százharmincvalahány vak és tájékozatlan ember fogadja el, amit Orbán mond. "Rendületlenül" - írta 2024-ben, a Szabad György emlékére készült videofelvételre Orbán, de amikor megrendülten nézi a sírt, vajon hogyan él emlékezetében Szabad. Az Orbán-féle társasággal egyébként nagyon is szimpatizáló politikus ugyanis annak idején "hivatalából fakadó erkölcsi többletigényről" beszélt. Ismerve Orbánék hivatalgyakorlását, nincs, ami távolabb állna, mint az erkölcsi többletigény. Semmi sem számít már, csak a hatalom erős birtoklása és a szerzés végtelen vágya, ez köreikben úgyszólván mindennapos. A Matolcsy család gazdagodása is a családfő jegybankelnöki kinevezése után lódult be, vagyis a tapasztalatok szerint ebben a társaságban a pénz és a hatalom súlyos személyiségváltozást okoz, vagy hoz felszínre, ezzel nem képes megbirkózni senki, aki ebbe a körbe kerül."