A szociális munka területén egyedülálló kezdeményezésként a hiánypótló megközelítések jelentős szerepet játszanak a közösségek és egyének támogatásában. Ezen új irányzatok célja, hogy a meglévő hiányosságokat pótolják, és olyan innovatív megoldásokat kíná

A Romániai Református Egyház szeretetszolgálata hazánk egyik legrégebbi egyházi szociális kezdeményezése, amely már hosszú évek óta szolgálja a közösségeket. A Szászrégenben működő diakóniai szolgálat 2005-ben indult el Kató Béla emeritus püspök kezdeményezésére, és azóta Kolozsváron, Sepsiszentgyörgyön, valamint Marosvásárhelyen is aktívan tevékenykedik. Szászrégenben a szolgálatot 2006-ban alapította Székely György lelkipásztor és felesége, dr. Székely Annamária. Jelenleg dr. Rád András László az ügyvezető, aki részletesen beszámolt a szervezet munkájáról, és arról is, hogy a legutóbb megjelent szociális szolgáltatásokra vonatkozó törvény miként formálta át a diakóniai tevékenységüket.

Hogyan lehet a jelenlegi helyzetben megőrizni a szolgáltatás folyamatos működését?

A számunkra kulcsfontosságú, hogy azokon a településeken, ahol szolgáltatásainkat elindítjuk, megbízható és elkötelezett partnert találjunk. Külön öröm számunkra, amikor olyan lelkészek nyújtanak támogatást, akik már rendelkeznek tapasztalattal gyülekezeti szeretetszolgálatok működtetésében, hiszen ők ismerik a rászorulókat és a közösség igényeit. A szolgálat beindításához elengedhetetlen, hogy helyben találjunk egy megbízható munkatársat, aki készen áll a diakónusi feladatok lelkiismeretes ellátására. Nap mint nap ellátogatunk azokhoz, akik kiszolgáltatott helyzetben vannak, és mivel munkánk alapja a kölcsönös bizalom, különösen fontos, hogy az ápoló vagy nővér a helyi közösség tagja legyen. A közösségi szükségletek feltérképezése és a megfelelő munkatárs kiválasztása mellett a terjeszkedés egyik alapfeltétele a szolgáltatás fenntartásának helyi finanszírozása is. Szeretetszolgálatként nem profitorientált módon működünk, de természetesen vannak költségeink, mint az autók fenntartása, a terepen dolgozó munkatársak díjazása, valamint a szükséges kötszerek és fogyóanyagok beszerzése. Sajnos sokan nincsenek tisztában azzal, hogy a kiszolgáltatott időseknek joguk van az otthoni beteggondozáshoz. Éppen ezért fontos, hogy érzékenyítsük a társadalmat, és reméljük, hogy egyre több polgármesteri hivatal ismeri fel, hogy az önkormányzatoknak nemcsak erkölcsi, hanem jogi felelősségük is van az otthoni betegellátás megszervezésében. Tudjuk, hogy az önkormányzatok szociális osztályai általában túlterheltek, és sokrétű feladatok nehezednek rájuk, ezért hasznos lehet számukra, ha a feladatokat kiszervezhetik. Húszéves tapasztalatunkkal és akkreditált licenceinkkel, valamint szakképzett munkatársakkal minden szükséges követelménynek megfelelve tudjuk biztosítani ezt a szolgáltatást. Szívesen segítünk, ha hozzánk fordulnak, de ezt a felelősséget csak akkor tudjuk vállalni, ha az önkormányzatok is támogatják a szolgálat fenntartását. Sajnos a tavalyi évben változások történtek a szociális törvényben, és bár értjük a módosítások mögötti jó szándékot, a gyakorlatban azt tapasztaljuk, hogy az új előírások bevezetése jelentősen bonyolítja az ügyintézést, ami közvetlenül hatással van az ellátási kapacitásunkra.

Milyen újdonságokra számíthatunk az idei évben?

- A szociális szolgáltatásokra vonatkozó, 2024-ben hozott 100-as számú törvény új keretet biztosít az önkormányzatok és a szociális szolgáltatók közreműködése számára. A minőség-ellenőrzés biztosítása érdekében változtak az ellátási folyamat menedzselésére vonatkozó előírások. Például, míg korábban az önkormányzatokkal megkötött szerződés alapján ápoltunk egy adott számú ellátottat egy településen, és az alapítvány szociális munkása szakmai kompetenciájához tartozott az ellátott rászorultságának megállapítása, most ez a felelősség a hivatal szociális osztályára hárul, amely túlterheltsége miatt nehézkésen vagy egyáltalán nem képes ezt a feladatot ellátni. Korábban egy leendő ellátott előbb hozzánk fordult segítségért, mi pedig, a szociális felmérését követően, szerződéses alapon elkezdtük az ápolását, annak függvényében, hogy volt-e rá keretünk. Most, amennyiben a rászoruló előbb hozzánk fordul segítségért, és nem az önkormányzat szociális osztályát keresi fel, a szolgáltatás elkezdése előtt kötelesek vagyunk értesíteni a polgármesteri hivatalt, ahol az érintett lakik, az önkormányzat pedig eldönti, hogy elláthatjuk-e az igénylőt, és természetesen azt is, hogy finanszírozhatják-e vagy sem a neki járó szolgáltatást. Az a tapasztalatunk, hogy a polgármesteri hivatalok nincsenek felkészülve az új helyzetre, erre a megnövekedett terhelésre. Emiatt sok a csúszás, és az ellátási jogosultságot megállapító polgármesteri rendelet kiadása egy hónappal is eltolhatja az ellátás megkezdését, holott sokszor égető helyzetek azonnali beavatkozást igényelnek. A törvény kimondja, hogy az esetmenedzsmentért felelős szociális munkás maximum 50 személyért felelhet. Egy olyan településen, ahol mondjuk van idősotthon és otthoni beteggondozó szolgálat is, esetleg gyermekotthon, minden ellátott az önkormányzat esetmenedzserének hatáskörébe tartozik, így az adott helységben négy-öt szociális munkatársra is szükség volna, de ennek a finanszírozására nincs keret. Sokszor szembesülünk azzal, hogy bizonyos jogok és kötelességek rögzítése megtörténik jogszabály formájában, annak finanszírozási vonzata viszont nincs leszabályozva, ezt az önkormányzatok is tapasztalják.

- Milyen mértékben érinti az önök által végzett szolgáltatást a jogszabály-módosítás?

Fontos megérteni, hogy az ellátottaink különböző szintű gondozást igényelnek. A jogszabály három alapvető kiszolgáltatottsági kategóriát határoz meg. A hármas szintű ellátottak kevesebb támogatást igényelnek, a kettesek már több segítségre szorulnak, míg az egyes besorolásúak, akik ágyhoz kötöttek, folyamatos személyi asszisztenciát és állandó felügyeletet igényelnek. Az ellátás minőségének biztosítására vonatkozó előírások szerint egy munkatársunknak egy 1-es kategóriájú ellátottnál minimum heti 20 órát kell foglalkoznia, míg a 2-es besorolásúaknál ez az időtartam legalább 10 óra. Az 1253-as kormányrendelet alapján a minimális bruttó órabér 36 lej, így ha egy olyan személyt kell ellátnunk, aki súlyos függősége miatt havi 80 órás ellátásra jogosult, akkor egy önkormányzatnak minimum 2880 lejt kellene biztosítania. Eddig azonban ilyen összegű támogatás megítélésére egyetlen hivatal sem került sor, annak ellenére, hogy törvényes keretek állnak rendelkezésre. Legjobb esetben is csupán havi 600 lej támogatást kapnak az ellátottak, ami gyakran rendkívül nehéz helyzetet teremt a szolgáltatások fenntartásában. A megfelelő finanszírozás megszerzése folyamatos kihívást jelent, ezért gyakran kénytelenek vagyunk lobbizni az önkormányzatoknál a törvényben előírt minimumok alatti támogatásokért is.

A jogszabály-módosítás következményeként a bürokrácia mértéke drámaian megnövekedett. Jelenleg napi 170 ellátottról gondoskodunk, és ez a munka rengeteg adminisztrációval jár. Minden nap jelentést készítünk, amelyet havonta összesítünk, majd a szükséges alátámasztó dokumentumokkal kiegészítve küldünk el az önkormányzatoknak. Az ellátottakkal kapcsolatos minden esetnél háromhavonta új összesítő jelentést kell készítenünk, és a szociális osztállyal együttműködve minden szolgáltatási változtatásnál új felmérést és ellátási tervet kell összeállítanunk. Mindezeken felül, az iratokon legalább három aláírásnak is szerepelnie kell. A hivatalok számára nem lehetséges a dokumentumokat tömbösítve iktatni, így minden egyes irat külön iktatószámot kap. Ezért az adminisztrációs feladatokat ellátó kollégák folyamatosan szállítják az iratgyűjtőket a 60 településről a 10 önkormányzathoz és a koordinációs irodához, majd a megfelelő példányokat visszajuttatják az ellátottakhoz. Véleményem szerint, a digitális világban ez az eljárás abszurd. Az utóbbi időszakban számos ellenőrzésen vettünk részt, és az, hogy mindent rendben találtak, s egyetlen észrevétel sem érkezett, azt bizonyítja, hogy elkötelezettek vagyunk a minőségi és pontos munkavégzés iránt. Folyamatosan dolgozunk azon, hogy a törvényes előírásoknak maximálisan eleget tegyünk. Az új törvény korlátozásai azonban a bürokráciát még inkább megnehezítették, csökkentve ezzel az ellátási kapacitásunkat, hiszen a fölösleges papírmunkák jelentős mértékben lelassítják a folyamatainkat.

- Az országban számos ígéretes programot jelentettek be a digitalizáció előmozdítása érdekében...

Volt egy időszak, amikor 600 ellátottunk volt havonta, tavaly pedig már csak havi 350 személy ápolására volt kapacitásunk. Az idei évben, ahogy említettem, napi szinten 170 fő ellátására vagyunk jogosultak. Ennyi ember napi szintű nyomon követése elképzelhetetlen lenne digitális eszközök nélkül. Kifejlesztettük a Noster névre keresztelt nyilvántartási programot, amelyet 2022-ben az országos diakóniai szolgálat átvett. Ezzel a rendszerrel naprakészen figyelemmel kísérhetjük az ápoltak ellátását és az esetek fejlődését. Minden egyes látogatás során rögzítjük az elvégzett munkát, viszont a polgármesteri hivatalok még nem állnak készen a digitális formában érkező összesítők fogadására, így a jelentéseket továbbra is papíralapú formában kell benyújtanunk a szociális osztályokhoz. Úttörő kezdeményezésként tavaly benyújtottunk egy uniós pályázatot, amely 75.000 eurós támogatást igényelt a digitális rendszer fejlesztésére, és maximális pontszámot ért el, de azóta sem kaptunk további értesítést az ügyben. A jövőbeni terveink között szerepel, hogy ennek segítségével laptopokat vásároljunk a terepen dolgozó kollégák számára, olyan szoftvert fejlesztünk, amely automatikusan generálja a jelentéseket az elvégzett munkáról, és mesterséges intelligencia modulokat dolgozunk ki, amelyek útmutatást adnak a nálunk jelentkezőknek, segítenek az adatok kezelésében és abban, hogy hatékonyabban támogathassuk az ellátottakat. Szóval, határozottan szeretnénk előrelépni.

Milyen friss és izgalmas újdonságok várnak ránk az idei szolgáltatások terén?

Ebben a hónapban izgalmas lépésként elindítottuk akkreditált otthoni beteggondozói tanfolyamunkat partnereink támogatásával. E program célja, hogy lehetőséget biztosítson azok számára, akik szeretnének csatlakozni a szeretetszolgálathoz, de még nem rendelkeznek a szükséges képesítéssel. Ezen kívül, az idei évben szeretnénk elérni, hogy a polgármesteri hivatalokkal, akikkel szerződéses kapcsolatban állunk, közösen dolgozzunk azon, hogy munkatársaink számára biztosítva legyen a minimálbér. Jelenleg sajnálatos módon van olyan hivatal, ahol még a fél minimálbér sem áll rendelkezésre.

Még rengeteg feladat vár ránk a közszemlélet átalakításában, valamint az érintett ügyintézők, döntéshozók és támogatóik érzékenyítésében. Tudatában vagyunk annak, hogy a megszilárdult nézőpontok és rögzült szokások megváltoztatása nem könnyű feladat, de a helyi tanácsok és a polgármesteri hivatalok keretein belül működő szociális osztályoknak fel kell ismerniük, hogy az otthoni beteggondozó szolgálat megszervezése az ő felelősségük. Feladatuk, hogy segítsenek megoldani a rászorulók helyzetét, és mi ebben szeretnénk támogatni őket, levéve a vállukról egy részét a terheknek, és szakszerűen elvégezve azokat a feladatokat, amelyekhez ők nem rendelkeznek elegendő erőforrással. Jelenleg azonban sajnos azt tapasztaljuk, hogy egyes közigazgatási szervek úgy vélik, hogy csupán szívességet tesznek azzal, hogy kifizetik a szolgáltatásainkat. Mindazonáltal örömmel tapasztaljuk, hogy sok helyen sikerült partnerségeket kialakítanunk, és a hozzáállás változását elérnünk. Célunk, hogy ez a pozitív irányváltás mindenhol valósággá váljon.

Az idei évben folyamatosan dolgozunk a lejárt érvényességű szerződések megújításán a polgármesteri hivatalokkal. A vonatkozó törvény által előírt követelmények és a hivatalok eltérő hozzáállása miatt előfordulhat, hogy bizonyos településeken kénytelenek leszünk megszüntetni a szolgáltatást. Ezt azért tesszük, mert fontos számunkra, hogy a kolléganőinket megillesse a megfelelő honorárium hivatásuk lelkiismeretes végzéséért. Sajnos akad olyan polgármesteri hivatal is, amely már egy éve nem teljesítette a kifizetéseket az elvégzett munkáért, aminek következtében jelentős elmaradások halmozódtak fel. Ennek ellenére az ellátottakat nem hagytuk magukra, és bízunk benne, hogy az önkormányzatok pótolják a mulasztást. Azonban ez a helyzet már tarthatatlanná válik, mivel az összes tartalékunkat felemészti.

Két izgalmas új kezdeményezésbe vágunk bele! Először is, műhelyünk célja, hogy megszerezzük a védett egység besorolást, amely lehetővé teszi számunkra, hogy megváltozott munkaképességű személyek számára biztosítsunk munkalehetőségeket. Másodszor, szeretnénk elindítani egy új közösségi szolgáltatást, amely az idősek nappali foglalkoztatását célozza meg, és kiterjesztjük ezt a lehetőséget a kistérségünk területére is. Célunk egy olyan színes és tartalmas programkínálat létrehozása, amely igazán élvezetes időtöltést nyújt a szépkorúak számára. Számos aktív idősprogramot tervezünk, amelyek a kirándulásoktól kezdve a szenior táncesteken, a színjátszáson, a sporttevékenységeken át egészen a süteményversenyekig terjednek. Minden olyan igényt szeretnénk kielégíteni, amely hasznos és szórakoztató időtöltést kínál az időseknek. Bízunk benne, hogy az idei év során sok lelkes önkéntest tudunk majd bevonni ezekbe a programokba, így együtt még színesebbé és közösségibbé tehetjük a tevékenységeinket!

Korábbi diskurzusaink során Székely György lelkipásztor kifejezte vágyát, hogy megalapítson egy palliatív központot, amely iránt jelentős érdeklődés mutatkozik.

Szinte minden kolléganőnk részesült palliatív szakképzésben, így készen állnak arra, hogy szakszerű ellátást nyújtsanak egy palliatív csapat keretében. Sajnos azonban jelenleg nincs megfelelő helyszínünk ehhez. Jelenleg az anyagi lehetőségeinkhez mérten azon fáradozunk, hogy felújítsuk a radnótfájai egyházközség régi iskolaépületét. Ide tervezünk költözni a székházunkból, amely jelenleg a parókia egyik fásszínjeként funkcionál. A célunk egy olyan szociális-kulturális központ kialakítása, amely Bakk József, az egyházközség egykori lelkésze nevét viseli. A palliatív központ egy zöldmezős beruházás lenne, amelyet szívből szeretnénk megvalósítani, de a jelenlegi gazdasági helyzet miatt sajnos még nem tartunk ott, hogy a kivitelezését elindítsuk.