Lovasi Magyar Péter esetében, ha most váratlanul elütne egy autó, valószínű, hogy a béke helyreállítása nem lenne könnyű feladat.

Íme néhány erőteljes idézet az interjúból, amelyek Magyar Péter és Gyurcsány Ferenc gondolatait tükrözik: **Magyar Péter:** „A jövő végtelen lehetőségeket tartogat számunkra, ha merünk álmodni és cselekedni. Egyedül a bátorságunk határozza meg, hogy hová jutunk el.” **Gyurcsány Ferenc:** „A politikai párbeszéd nem csupán kötelező forma, hanem a társadalom fejlődésének motorja. Ha nem hallgatunk egymásra, sosem találjuk meg a közös utat.” Ezek az idézetek jól érzékeltetik a két politikai személyiség eltérő, de egyaránt inspiráló megközelítéseit a jövőről és a párbeszéd fontosságáról.

Magyar Péter üzenete számomra sokkal közelebb áll, mint Orbán Viktoré. Persze, lehetünk finnyásak, hogy jaj, milyen már ez a slimfit-stílusú srác, milyen avokádó lattés, de a lényeg: tegnap Gyurcsány Ferenc lemondott minden pozíciójáról! 19 év várakozás után. Ha csak ennyit köszönhetünk Magyar Péternek, már csak ezért is megérdemli a köszönetet. Nélküle ez biztosan nem következett volna be.

Nem hiszem, hogy a kutyák számára a parlament lenne a legideálisabb helyszín. Számukra a legjobb színhely maga a szabad tér. Kiváló helyi vezetők és kisvárosi polgármesterek lehetnek, köszönhetően az aktivizmusuknak és közvetlen kapcsolataiknak az emberekkel. A parlamenti ülések során valószínű, hogy a Mi Hazánk képviselői a Fidesz oldalán fognak ülni. Az igazán lényeges az, hogy a többség képes legyen ellenállni nekik. Ha a kutyák ehhez hozzá tudnak járulni, az pozitív, de ha inkább veszélyeztetik a helyzetet, az már nem kívánatos. Az ő helyzetük még kérdéses, míg az óellenzék esetében ez már egyértelmű: abból már nem várható semmi.

2007 környékén ott is csodálatos könnyűzenei kultúra volt Péterváron és Moszkvában. Lehet, hogy most is vannak jó zenekaraik, csak éppen már nem hallok róluk. Akkoriban jöttek hozzánk, mentünk mi is, pezsgő élet volt. Megszűnt. Megszüntették. Van barátom, aki ott dolgozott akkortájt és a főnöke kirúgta, hazaküldte. A saját érdekében. A felsőbb erők összetűzésbe kerültek egymással és az a főnök tudta, milyen következménye lesz ennek rá nézve. Kegyvesztett lett. Egy hónap múlva halott volt. Megölték. Itt még persze nem tartunk és Magyar Péter sem Navalnij: nincs úgy elszigetelve, hogy könnyedén meg lehessen szabadulni tőle - ha most véletlenül elütné az autó, valószínűleg nem lenne egyszerű helyreállítani a békét.

"Boldog emlékű Matolcsy György legendás kijelentése a japán gyerekek hátsó tájékán található piros pontról valóban megihletett minket a 'Ki találja meg?' játékhoz. A kérdés ma is rendkívül aktuális, és mi a véletlen? Újra Matolcsy körül forog: ki lesz az, aki felfedezi azt a több százmilliárd forintot, ami mintha lába kelt volna, vagy éppen nem folyt be haszonként, holott ezt megtehette volna? Alapvetően ez volt az elvárható fordulat."

"Amire nem számítottam: hogy ez a most minimum elbizonytalanodott rendszer látványos leszámolásba kezd. Lehet, hogy belső leszámolás, de Orbán valamiért nem mondta, hogy kedves uraim, várjunk ezzel a választásokig. (...) Völner is közel volt a csúcshoz, persze, de Matolcsy abszolút címerállat. Hogy őt így elővették most, az szakítás az elvvel, hogy ha fontos csapattag vagy, nem eshet bántódásod. Ez aligha erősíti a Fidesz belső kohézióját."

"Majka óvatos duhaj. És ügyes. Érti a magyar néplelket. Ez az "ügyes" nem feltétlenül dehonesztáló egyébként. Orbán is nagyon ügyes, jó képességű politikus. Putyin is. A szavazóknak is ez tetszik: az emberek szeretik, ha valaki nem konszenzuális. Mint Trump. "Legalább akkora rohadék, mint én, ugyanúgy megdugja a ribancokat, miközben a Bibliáról papol. De jó! Szavazzunk rá!" Az egészben van valami apokaliptikus - mint a Jelenések könyvének figurái a végítélet előtt: korruptak, félrevezetik a népeket, globális hatalommal bírnak, a fenevaddal szövetkeznek..."

"Régen elég jól eltaláltam, melyik dalból mi lesz. Előre meg tudtam mondani, miből lesz sláger. Aztán egyre romlott a találati arányom. Ma persze nincs is már sláger. (...) Nem is szomorú, már a minket érintő része. A Kiscsillag és a Kispál is rétegzene volt mindig, maximum abban a rétegben több volt a fiatal. Amikor a Csinibaba kijött, csak abban az évben tudta a benzinkutas is, hogy én éneklem a szomorkásat, azzal a Danubius Rádió hallgatóihoz is eljutottunk, de azt leszámítva buborékban voltunk azért mindig. Amikor elmentem a Red Hot Chili Peppers koncertjére, ott persze rengeteget kellett szelfiznem, mert az az én buborékom. Ha viszont kilépek az utcára, a kutya nem ismer fel. Ami meg inkább jó."

A Rolling Stones esetében a nyolcvanas éveikben járók mintha elfelejtenék, hogy milyen korban vannak. Mick Jagger folyamatosan azt sugallja, hogy „mindjárt jövök, és megduglak”, mintha ez valós fenyegetést jelentene. Mégis, sokan egyfajta derűs elfogadással, a gerontológiai csoda jegyében próbálják megmagyarázni ezt a viselkedést. Az idősebb korosztály számára is léteznek más, érvényes hangok: ott van például Johnny Cash, aki új dimenziókat nyitott meg a zenében. Hogy én hogyan értelmezem ezt a helyzetet, még nem vagyok biztos benne, de valószínűleg egyfajta szintézist fogok létrehozni a két megközelítésből. A legutóbbi szám, a „Nagyon” pedig már a címében is hordozza ezt a bummerdiszkó hangulatot.