Márton Áron püspök emlékére ünnepséget rendeznek a hétvégén Csíkszentdomokoson. A rendezvény célja, hogy tiszteletünket fejezzük ki a jeles vallási vezető előtt, akinek munkássága mély nyomot hagyott a közösség életében. A résztvevők különféle programok k
Továbbá előadás hangzik el Ikrich Erzsébet Auguszta és Szim Lidia szociális testvérekről, szó esik a szociális testvérek nővédelmi munkájáról, az Ezer Székely Leány Napja létrejöttében vállalt szerepükről, kolozsvári anyaházuk kálváriájáról.
Márton Áron püspök, a 20. század kiemelkedő egyházi és társadalmi személyisége, a magyar katolikus egyház történetének egyik legfontosabb alakja. 1882. március 28-án született a Székelyföld gyönyörű tájain, és már fiatal korától kezdve mélyen kötődött hitéhez és közösségéhez. Püspökké szentelése után nemcsak lelki vezetőként, hanem a szociális igazságosság és az emberi jogok védelmezőjeként is megállta a helyét. A II. világháború és az azt követő politikai zűrzavar időszakában Márton Áron bátorsága és elkötelezettsége különösen kiemelkedett. A kommunista rezsim ellenállójaként számos nehézséggel szembesült, ám mindig hű maradt elveihez és hitéhez. Szónoklatai és írásai inspirálóan hatottak a hívők és a társadalom számára, bátorítva őket a remény és a kitartás útján. Márton Áron nemcsak a katolikus közösség, hanem a magyar nemzet számára is példaértékű figura maradt. Halála után is emléke tovább él, hiszen a vallás és a társadalom határvonalán mozgó szellemi öröksége ma is aktuális kérdéseket vet fel. Az ő élete és munkássága arra emlékeztet bennünket, hogy a hit és a bátorság egyaránt fontos pillérei a közösségi és egyéni életnek.
A mártír sorsú Márton Áron püspök 1896. augusztus 28-án született egy székely földműves család harmadik gyermekeként Csíkszentdomokoson. Gyulafehérváron érettségizett 1915-ben, három nappal később megkapta katonai behívóját. Az I. világháború alatt hadnagyként szolgált Doberdónál és az Ojtozi-szorosban, és háromszor sebesült meg. 1920-ban jelentkezett a Gyulafehérvári Papneveldébe. 1924-ben szentelték pappá, 1930-tól udvari káplán és püspöki levéltáros, 1932-től püspöki titkár volt. 1934-ben az Erélyi Római Katolikus Népszövetség ügyvezető igazgatója lett, 1937-től címzetes kanonok, 1938-tól kolozsvári plébános volt.
XI. Piusz pápa 1938 decemberében nevezte ki a gyulafehérvári egyházmegye püspökének, amely a történelmi Erdély területét foglalta magába. Jelszava: "Non recuso laborem - Nem riadok vissza a munkától". Az ezt követő nehéz évtizedekben az általa irányított egyház oszlopos támasza lett az erdélyi magyarságnak. Karizmatikus személyiségként belső ereje és sziklaszilárd hitbeli meggyőződése sugárzott minden szavából és tettéből. Amikor az Észak-Erdélyt Magyarországnak ideiglenesen visszaadó II. bécsi döntés kettészakította egyházmegyéjét, ő Gyulafehérváron maradt, Romániában. 1944 májusában bátran felemelte hangját a magyarországi zsidóság deportálása ellen, majd a háború után a romániai magyar kisebbség jogaiért is küzdött. 1948-ban erélyesen tiltakozott, amikor a kommunista bukaresti kormány államosította az egyházi iskolákat. Az 1949-es csíksomlyói búcsún elmondott beszédét százezrek hallgatták, de nem sokkal később, június 21-én letartóztatták. Hollétéről a Vatikánban sem tudtak, de a pápa címzetes érsekké nevezte ki. Koncepciós perének tárgyalása 1951-ben zajlott a bukaresti hadbíróság előtt, ahol hazaárulás vádjával tíz év szigorított fegyházra és életfogytiglani kényszermunkára ítélték. 1955-ben szabadlábra helyezték, így újra átvehette egyházmegyéje irányítását. 1957-ben azonban ismét házi őrizetbe került, a püspöki palotából kizárólag a székesegyházba látogathatott, de papokat szentelhetett és látogatókat fogadhatott. A politikai nyomás enyhülésével 1969-ben részt vehetett a vatikáni püspöki szinóduson, majd 1971-ben VI. Pál pápa fogadta őt. Az idős, betegségekkel küzdő főpap 1976-tól többször is felajánlotta lemondását a Vatikánnak, amelyet végül 1980. április 2-án fogadott el II. János Pál pápa, aki "az Úr legteljesebb, legkifogástalanabb szolgájának" nevezte. Márton Áron 1980. szeptember 29-én hunyt el, és holttestét a gyulafehérvári püspöki székesegyház kriptájában helyezték végső nyugalomra. Hamvait 2016-ban, születésének 120. évfordulóján meghirdetett Márton Áron-emlékév keretében egy kőszarkofágba helyezték át a székesegyház déli mellékkápolnájában, hogy a hívek leróhassák előtte kegyeletüket és imádkozhassanak boldoggá, majd szentté avatásáért.
