Balla László cikksorozata, amely a "szovjet magyar" identitás kérdéskörét boncolgatja, mélyreható hatással volt Kárpátalja közösségére. Az írások nem csupán történelmi és kulturális szempontból vizsgálják ezt a komplex identitást, hanem érzelmeket is megm
Seres Attila: Egy cikksorozat, amely forradalmasította Kárpátalját A "szovjet magyar" identitás kialakulásának problémaköre a brezsnyevi időszakban című tanulmány a 24. évfolyam 5-6. számában látott napvilágot az ArchívNet online folyóiratban. A cikk teljes szövege elérhető az alábbi linken.
Balla László, a brezsnyevi korszakban a kádári magyar kormányzat által "a kárpátaljai magyarság félhivatalos vezetőjének" tekintett író, lapszerkesztő, 1975-1976 fordulóján négy részből álló esszét tett közzé a Kárpáti Igaz Szó hasábjain.
Ebben a szövegben az úgynevezett "szovjet magyarok" esetét kívánta bemutatni, akik a kárpátaljai magyar közösség tagjai, és akiknek az önálló politikai és társadalmi tudatuk, valamint egyedi szellemi hagyományaik létezését igyekezett igazolni. A célja az volt, hogy rávilágítson ennek a közösségnek a kiformálódására, valamint arra, hogy az 1970-es évek közepére már megvolt a sajátos szociológiai és mentális jellemzőik összessége.
Balla László gondolatainak középpontjában az állt, hogy bár a kárpátaljai magyarság nyelvi és etnikai szempontból az egyetemes magyar közösség részét képezi, a második világháború utáni három évtized során a Szovjetunió politikai, gazdasági, társadalmi és szellemi környezete alakította a közösség identitását és életmódját.
Emiatt a közösségi identitásának a szovjet politikai és állampolgári öntudat, vagyis a szovjet állami, politikai berendezkedés által meghatározott társadalmi, kulturális és mentális mintakövetés is a szerves részévé vált.
E megfontolások tükrében a véleménye az volt, hogy az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság (USZSZK) Kárpátontúli régiójának magyar nyelvű irodalmi termése szorosan kapcsolódik a magyar emigráns kommunista irodalom által kialakított hagyományos értékekhez és irányzatokhoz.
Balla László cikksorozatának hátterében a kárpátaljai magyar nemzeti kisebbség szellemi áramlatai állnak, különösen a "másodgenerációs" magyar alkotók irodalmi aktivitása és polgárjogi törekvései az 1960-as és 1970-es évek fordulóján. Ezt a jelenséget már számos irodalom- és művelődéstörténeti szakmunka elemezte, amelyek a második világháború utáni kárpátaljai magyar irodalom genezisére és fejlődésére összpontosítanak. E kutatások révén megismerhetjük a kisebbségi lét kihívásait és a helyi értelmiség válaszait, amelyek nemcsak a kulturális identitás megőrzését szolgálták, hanem hozzájárultak a közösség társadalmi aktivizálódásához is.
A forrásközlés célja, hogy a cikksorozat utótörténetének mélyebb megértéséhez egy korábban már említett szempontot tovább árnyaljak és pontosítsak. Ezen belül különös figyelmet kívánok fordítani arra, hogy a magyar diplomáciai apparátus hogyan viszonyul Balla László esszéjéhez, és ezt a viszonyulást a rendelkezésre álló diplomáciai iratok tükrében igyekszem feltérképezni.
