Ha villám csap egy repülőgépbe, az nem olyan drámai esemény, mint ahogy sokan képzelik. A modern repülőgépek tervezése során figyelembe veszik az elektromos kisülések hatásait, így ezek rendkívül jól védettek a villámcsapás ellen. Amikor a villám megüti

Volt olyan repülőgép, amibe több mint hétszáz alkalommal csapott villám, igaz, azt direkt csinálták.
Gondolkodott már azon, mi történik, ha egy repülőgépet villám csap meg? Előfordulhat egyáltalán ilyen eset? A rövid válasz az, hogy a legtöbb alkalommal semmi különös nem történik, míg a második kérdésre a válasz az, hogy igen, ez meglepően gyakori jelenség.
Az Egyesült Államok meteorológiai szolgálatának weboldala szerint a repülőgépeket évente átlagosan egy-két alkalommal éri villámcsapás. Érdekes módon, a legtöbb esetben a repülőgép maga generálja ezt a jelenséget. Időnként sikerül felvételeket készíteni ezekről az eseményekről, és a YouTube-on számos ilyen videó található. Például az alábbi felvétel 2016-ban készült Izland fölött.
Tavaly egy lelkes hobbifotós éppen kedvenc repülőgépét örökítette meg Kanadában, amikor váratlanul villámcsapás érte. Érdekes módon mindkét alkalommal a gép zavartalanul folytatta az útját, mintha semmi sem történt volna.
A villám lényegében elektromos kisülés, ami a felhőkben szétváló pozitív és negatív töltések miatt keletkezik. Minél kisebb egy repülő, annál kisebb az esélye annak, hogy egy kósza villám eltalálja - viszont a legtöbb esetben nem kósza villámokról van szó, hanem a gép maga okozza a kisülést.
A repülőgépek leggyakrabban a kilógó részeik, például az orr vagy a szárnyak találkoznak a villámcsapással. Ez általában akkor fordul elő, amikor a gép éppen fel- vagy leszállásra készül, és ilyenkor a manőverezésre korlátozott a lehetőség. A pilóták ilyenkor nem tudják kikerülni a viharokat, amit egyébként, amikor csak lehet, kerülnének az út során.
A repülőgép, akárcsak az autó, egy sajátos Faraday-kalitkaként működik. A külső burkolat, amely többnyire alumíniumból készül, kiválóan vezeti az elektromos áramot, lehetővé téve, hogy az energiatöltések a környező levegőbe távozzanak. A modern kompozit anyagokból készült repülőgépek esetében a vázat speciális vezető fémcsíkokkal erősítik meg, hogy fokozzák a védelmet a külső elektromágneses hatásokkal szemben.
Az utasok gyakran észre sem veszik a történéseket, de néha megesik, hogy egy váratlan durranás zökkenti őket vissza a valóságba, vagy egy hirtelen villanás vonja magára a figyelmüket. A pilótafülkéből nézve azonban a helyzet egészen másképp fest:
A repülőgépek tervezése során kulcsfontosságú, hogy a belső műszerek és elektronikai rendszerek alaposan földelve és szigetelve legyenek a vázuktól. Ennek köszönhetően a legtöbb esetben a gépek zökkenőmentesen végzik el útjukat. Azonban néha előfordulhatnak meghibásodások, ilyenkor a pilóták a biztonság kedvéért inkább a leszállás mellett döntenek. Egy figyelemre méltó eset történt több mint tíz éve, amikor Francois Hollande, Franciaország akkori elnöke, a beiktatása után éppen Angela Merkel német kancellárhoz indult látogatóba. Az útja során azonban egy villámcsapás miatt a gép kénytelen volt visszafordulni és leszállni. Ennek következtében a francia elnök egy másik repülőgéppel folytatta az útját, így hivatalosan is elkésett az első munkanapján - számolt be az eseményről a Guardian.
A villámcsapás után a pilóták minden esetben ellenőrzik, hogy biztosan minden műszer jól működik, a landolás után pedig jelzik a földi személyzetnek az incidenst, akik aztán alaposan átvizsgálják a gépet.
A villámcsapás utáni vizsgálatok hosszadalmas folyamatot igényelnek, amely miatt az érintett repülőgépek ideiglenesen szolgálaton kívül kerülnek. Sajnos, történt már olyan eset is, hogy egy villámcsapás következményeként egy gép kényszerleszállást hajtott végre, erről később részletesebben is beszélünk. Már a késedelem és a vele járó bonyodalmak – mint például egy másik repülőgép biztosítása vagy a reptéri forgalom átszervezése – is komoly gondot jelentenek, még akkor is, ha "csupán" annyiról van szó, hogy a gép vissza kell forduljon. Éppen ezért, a kutatókban felmerült az ötlet, hogy esetleg megoldást találjanak a villámcsapások megelőzésére.
Pár éve a Guardian számolt be egy kísérletről, amely során azt vizsgálták, hogy elkerülhetők-e az incidensek. A kutatók arra jutottak, hogy az egyébként semleges töltéssel rendelkező géptest negatív töltése csökkentheti a villámcsapás valószínűségét. Ennek a gyakorlati alkalmazására viszont egyelőre nem került sor.
Kétségtelen, hogy a pilóták minden esetben próbálnak távol maradni a zivatarzónáktól, mivel a lehetséges komplikációk miatt ez elengedhetetlen. Nyári időszakban, különösen Európában, azonban nem ritka, hogy a hatalmas viharok miatt több ország területén is megjelenik egy olyan helyzet, amikor nem lehet elkerülni a zord időjárást. Ilyen szituációk gyakran előfordulnak a fel- és leszállás során, amikor a manőverezésre szinte nincs lehetőség. A viharok elkerülése nem csupán a villámlás miatt fontos, hanem elsősorban a turbulencia és a jégkár kockázatának minimalizálása érdekében is.
Manapság a repülés során a villámcsapás már nem jelent komoly veszélyt, amiért jelentős mértékben a NASA-nak tartozunk hálával. Az ügynökség 1980 és 1988 között végrehajtott Storm Hazards Research Programja alatt egy F-106-os repülőgépet használt, amelyet a légierőtől kértek kölcsön. Ezzel a kétüléses géppel közel 1500 alkalommal merészkedtek bele a legnagyobb viharok szívébe. A repülés során a gépet összesen 714-szer csapta meg a villám, ám szerkezeti károsodás nélkül, minden esetben sikerült elkerülni a komolyabb problémákat.
Az egyik kísérletben részt vevő pilóta, Bruce Fisher, később megosztotta tapasztalatait, miszerint a viharban a villámcsapás csupán a legkisebb aggodalom forrása. Gyakran előfordult, hogy csupán a gép orrából kiáramló szikrákat figyelve tudta megállapítani, mi is zajlik valójában. Az igazi kihívást ilyenkor a gépet falevélként forgató turbulencia jelenti. Emellett nem szabad elfelejteni a jégkár veszélyét sem, amely tavaly például Ausztriában komoly problémát okozott egy repülőgéppel.
A NASA kísérleteinek révén ma már sokkal többet tudunk a repülőgépeket ért villámcsapásokról, azonban a múltban történtek már olyan esetek, amikor egy-egy villámcsapás súlyos következményekkel járt. Az egyik legismertebb tragédia 1963-ban zajlott, amikor a villám következtében keletkezett szikrázás miatt lángra kapott az üzemanyag, és a lezuhant repülőgép fedélzetén 81 ember vesztette életét. Ez a szörnyű esemény jelentős hatással volt a légiközlekedés biztonságának fejlődésére, és azóta a szakemberek kiemelt figyelmet fordítanak arra, hogy az ilyen balesetek elkerülhetők legyenek a jövőben.
A legtragikusabb repülőgép-baleset, amely villámcsapás következtében történt, 1971. december 24-én zajlott le Peruban. A gép, amely három ezer méteres magasságban haladt, körülbelül negyed órával a leszállás előtt lett célpontja egy villámcsapásnak, amely a jobb szárnyát sújtotta. A katasztrófát csupán egyetlen személy élte túl: Juliane Diller, aki akkor mindössze 17 éves volt, és szemtanúja volt a tragikus eseményeknek. A fekete doboz adatai szerint a repülőgép a villámcsapás következtében gyakorlatilag kettétört, majd a sűrű őserdőbe zuhant.
Diller óriási szerencséje, hogy az a terület, ahol az incidenst átélte, szülei biológusi munkásságának fókuszában állt. Ennek köszönhetően nagyjából tisztában volt azzal, mit kell tennie a túlélés érdekében. A zuhanás során - a sors iróniájának köszönhetően - komolyabb sérülés nélkül megúszta a dolgot: "csupán" a kulcscsontja tört el, a bal térdében pedig elszakadt a keresztszalag, és egy mély, de szerencsére nem vérző vágás keletkezett a felkarján. A legnagyobb problémát az jelentette, hogy a szemüvegét elvesztette, és az egyik szeme teljesen bedagadt, így szinte semmit sem látott, a másikat pedig csak résnyire tudta kinyitni. Diller, aki a lezuhant gépből némi élelmet tudott szerezni, azonban az egy hét elteltével kifogyott az utánpótlásból. Összesen 11 napot töltött a dzsungelben, ahol egy folyót követett abban a reményben, hogy az egy lakott területhez vezet. Végül egy halászcsónak állította meg, ami megmentette a nehéz helyzetéből.