Ne nevezd le bunkónak! A kaukázusi juhászkutya egy lenyűgöző és különleges fajta, amely nem csupán impozáns megjelenésével, hanem intelligenciájával és hűségével is kitűnik. Ezek a kutyák rendkívül védelmező természetűek, és mély kapcsolatot ápolnak gazdá

Pásztorkutya-e a kaukázusi juhász? Valóban annyira kezelhetetlen és agresszív ez a fajta? E kérdések körüljárására Oláh Gáborral, a Karakán Klub elnökével folytattunk beszélgetést.

O. G.: Ezzel a témával kapcsolatban csupán a saját nézőpontomat tudom megosztani, hiszen nem vagyok szakértő a pásztorkutyák világában. A kaukázusi kutyák ősai között valóban megtalálhatók pásztorkutyák, és emiatt úgy vélem, hogy a mai egyedekben is fennmaradhattak ezek a régi tulajdonságok. Nyilvánvaló, hogy mióta a kutyákat ebben a formában tenyésztjük, sok minden megváltozott, és a környezetük is eltér a hajdani állapotoktól. Ráadásul az ismeretségi körömben nem tudok olyan kutyáról, amely jelenleg pásztorként működne. Tisztában vagyok a szovjet Vörös Csillag állami tenyésztelep fontosságával a fajta fejlődésében, de úgy gondolom, hogy egy bizonyos ösztönkészlet mégiscsak megmaradt bennük a múlt örökségeként.

O. G.: Ennyi év elteltével és a felhalmozott tapasztalatok tükrében egyre világosabbá válik számomra, hogy a fajtával magában nem áll fenn komolyabb probléma, amennyiben megfelelő idegrendszerű egyedeket választanak a párzásra.

A legnagyobb problémát abban látom, hogy csak néhányan képesek megfelelően bánni ezzel a kutyával, ahogyan azt igazán megérdemelné.

Számos rendezvényen vállalok bírálói szerepet, ahol rendszerint wesenpróbát is tartunk. Tapasztalataim alapján...

sok olyan kutya van, akik a tulajdonosok és a "Facebook-szakértők" szemében úgymond nagyon kőkemény kutyák, holott igen nagy százalékban azt látom rajtuk, hogy sok közülük félelem-agresszív tüneteket és viselkedést mutat.

Ezek a mozgásigényes kutyák gyakran olyan környezetben élnek, ahol az életük java részét egy udvarra korlátozzák. Ideális esetben nem csupán 2 × 2 méteren, de sajnos vannak olyan helyzetek is, ahol ez a valóság. Ilyen körülmények között ezek a kutyák potenciálisan komoly veszélyt jelenthetnek. Tudom, hogy a kutyások körében ez egy gyakran felmerülő téma, de ennél a fajtánál különösen fontos, és egyre inkább úgy vélem, hogy a szocializáció korai megkezdése a kulcsa a problémák megelőzésének. Én magam például már fiatalon elviszem a kutyáimat a lovardába, sőt, néha konferenciákra is. Most a legújabb 7 hetes kölykeimmel éppen azt csinálom, hogy arra kérem az ismerőseim gyerekeit, hogy jöjjenek el, és játsszanak velük, simogassák őket. A cél, hogy minél több emberrel találkozzanak, amilyen korán csak lehet. Felnőttkorukra kialakul bennük az a tudás, hogy ki az, aki a családhoz tartozik, és ki az, aki nem. Így elkerülhetjük, hogy olyan kutyák váljanak belőlük, akik idegenekkel szemben agresszíven lépnek fel.

Mélyen élvezem figyelni, ahogy egy kiskutya személyisége szinte napról napra átalakul a környezeti hatások következtében. Az aktuális alomnál például észrevettem, hogy már 4-5 hetes korban néha még én is zavarba ejtő hatással vagyok rájuk. Ahogy szoktatni kezdem őket magamhoz, majd az ismeretlenekhez, úgy a karakterük is drámaian megváltozik. Visszatérve az eredeti kérdéshez, bár az elmondottak egy része valóban sztereotípiákra épül, nem tagadható, hogy a kaukázusi kutyák rendkívül erősek és figyelmet igényelnek a helyes nevelésükhöz.

Akkor van nagyon nagy baj, ha ezt a kutyát bunkónak nevelik, vadítják és agresszívvá teszik.

Kb. húsz évvel ezelőtt egy régi kutyás barátom megosztott velem egy érdekes gondolatot, amely akkor még nem igazán ütött szöget a fejemben: "Nincs ezekkel a kutyákkal semmi baj, csupán sok esetben olyan emberek kerülnek a közelükbe, akiknek nem lenne szabad." Az első év valóban kulcsfontosságú, hiszen ez határozza meg, hogy milyen felnőtt kutyává érik a négylábú. Például, mostanában visszakerült hozzám egy kilenc hónapos kan kutya, akit problémásnak tartottak. A volt gazdái nem tudtak vele megbirkózni, sőt, még féltek is tőle. A háttérben az állt, hogy a kutyát egy nyolcvan év körüli hölgynek vásárolták a gyermekei, aki próbálta nevelni, de sajnos teljesen határozatlanul, és minimális kutyás tapasztalattal. Ez a helyzet nem volt elegendő a kutya megfelelő fejlődéséhez. Most, hogy végre hozzám került, sikerült helyreállítani a dolgokat, bár ez hónapokat vett igénybe, hiszen a fiatal kutyák nevelése nem mindig egyszerű. De meglepő módon egy tiszta gondolkodású, fiatal felnőtt kutya fejlődött ki belőle.

A lényeg az, hogy számomra ez a fajta valóban lenyűgöző, és gazdag történelme van, de nem mindenkinek való. Valójában csak a kiválasztottak számára ideális. Fontos, hogy mélyen megértsük ennek a fajtának a lelkét, és tisztában legyünk a fizikai adottságaival is.