Képzeld el, ahogy a motor dübörög, az aszfalt alatt pedig a kerekek felnőttként tapadnak a kanyarokhoz. A Need for Speed izgalma és adrenalinja keveredik a 2,2 literes fogyasztás praktikusságával. Ez a kombináció nemcsak a sebességről szól, hanem arról is

Ha a gyári extrázhatóság és a sportos futómű a két legfőbb szempontod egy 125-ös robogónál, a Yamaha NMAX neked szól, arra viszont ne számíts, hogy olcsó lesz.

Szeretném hinni, hogy eljön az a nap, amikor nálunk is lehetőség nyílik B-kategóriás jogosítvánnyal 125-ös robogót vezetni. Jelenleg azonban csak a legkisebb esélyt látom erre a közeljövőben. Pedig mennyivel előrébb lépnénk, ha az emberek tömegesen váltanának a kellemetlen szagú, régi 50-es kétüteműek helyett! E téma rendszeresen felmerül a szakmai fórumokon, és még az illetékes Minisztérium környékén is gyakran szóba kerül. Tavaly az én életem is gyökeresen megváltozott, amikor hosszú évek nagymotorozása után kipróbáltam egy használt PCX-et. Idén pedig elhatároztam, hogy minél több 125-ös robogót tesztelek, és most éppen a Yamaha NMAX-ra csaptam le a kínálatukból.

A 125-ös robogók külseje és üléspozíciója több különböző kategóriára bontható. Itt találkozhatunk a felhízlalt kisrobogókkal, mint például a Kymco Agility S125, amely számos hasonló modell társaságában képviseli a régebbi vonalat. Ezen kívül ott vannak a kanapérobogókból származó modellek, például a Honda Forza 125, amely egyre népszerűbbé válik. A kaland-túramotorokra emlékeztető robogók, mint a Keeway XDV125, szintén egyre inkább teret nyernek. Azonban a sportos stílusú robogók egyre ritkábbak. Szerencsére az NMAX ebbe az irányba mutat. Amint megláttam és ráültem, azonnal felidéződtek bennem a régi Gilera Runner VXR-rel kapcsolatos emlékek, amire nem is számítottam annyi év elteltével. Az NMAX karaktere határozottan sportos, és ezt a hangulatot több részlet is hangsúlyozza.

Az NMAX valószínűleg azok számára készült, akik gyermekként a Need for Speed világában éltek, és a tuningolt autók iránti szenvedélyüket a virtuális térben élték ki. A gyári konfigurátor épp úgy animálja és pirosan villogtatja a motor látványtervét, mint ahogyan azt két évtizeddel ezelőtt megálmodták; csupán az extrém színek hiányoznak a képből. A játékos kedvű felhasználók sima fehér és fekete alapokról indulva alkothatják meg saját motorjukat, és a 1,45 milliós, egyébként teljesen indokolt alapárat könnyedén megdobhatják, ha hozzáadják a dobozt, plexit, látványelemeket, USB-s töltőt, Akrapovic kipufogót és egyéb izgalmas kiegészítőket, így könnyen elérhetik a 2 milliós határt is.

A sportosság nem a teljesítményben merül ki, körülbelül 12 lóerővel és 11 Nm nyomatékkal az átlag 125-ösök szintjét hozza, 130 kilós tömegével nem könnyebb, mint a hasonló gépek, a 6000-től érkező VVA változó szelepvezérlési rendszer viszont kisimítja a teljesítményleadást, és kipörgésgátló is van benne. Az üléspozíció sportos, az ülés viszont zömök, széles, nekem egyórás motorozás után is kényelmesebb, mint az aktuális PCX-é, noha az is sokkal jobb lett, mint az elődei.

A futómű dinamikus és jól csillapított, ami igazán élvezetessé teszi a kanyarokban való manőverezést. Képes viszonylag nagy szögeket is megugrani a visszafordítókban, köszönhetően a jól megtervezett felépítésének. Az úthibák és nyomvályúk esetén is meglepően merevnek érződik a váza, ami stabilitást biztosít, így az utazás nem válik kínzóvá, még a legrosszabb utakon sem. Egyedül a hátsó tengelyen tapasztaltam, hogy az ABS túlzottan agresszíven reagál, kicsit túlságosan érzékenynek tűnik, de cserébe elöl és hátul is jelen van, és valóban hatékonyan meggátolja a kerekek blokkolását.

Felhasználói szempontból egy robogónál a praktikusság talán még a futóműnél is lényegesebb. Az ülés alatt kényelmesen elfér egy L-es, felnyitható állrészű bukósisak, valamint egy kisebb bevásárlásra alkalmas táska. A kulcs nélküli indítás és nyitás remekül működik, de ha véletlenül egy percre ülésnyitási állapotban hagyod, azonnal elkezd csipogni, ami különösen zavaró lehet egy csendes esti hazautazás során. A telefonos MyRide alkalmazás nagyon hasznos, hiszen figyelmeztet a közelgő szervizekre, nyomon követi az akkumulátor állapotát, a fogyasztást, és tárolja az összes korábbi utadat. A Bluetooth-kapcsolat stabil, és automatikusan létrejön, sőt, a kapcsolat alatt szinkronizálja a régi utakat is. Azonban ha lekapcsolódik, nálam mindig 0-t mutatott, ami egy kicsit frusztráló.

A Bluetooth-kapcsolat egyik figyelemre méltó előnye, hogy a mobiltelefonos zenevezérlés a motor menügombjain keresztül is könnyen elérhetővé válik. Emellett az időjárás-előrejelzés is megtalálható a rendszerben, és a gyári Garmin navigációs alkalmazás is tükrözhető a motor kijelzőjén. Ez ugyan remek lehetőség, de még mindig messze van attól a szinttől, amit a vezeték nélküli CarPlay vagy Android Auto kínál, ahol többféle navigációs szoftver és térképes nézet is elérhető lenne. A kezelőszervek terén viszont gyakran hiányzik valami lényeges funkció a robogókból; például itt a vészvillogó működik, de a fényszóró villogtatás lehetősége sajnos elmarad, csupán a hagyományos tompított és távolsági fényszóró váltásra van lehetőség.

Egész pontosan a gyárilag megadott 2,2 liter/100 kilométeres fogyasztást tudtam hozni a teszt során, 300 kilométeres merítéssel. Hasonló viszonylatban egy PCX kevesebbet, 2,0 alatti értéket is tudott, viszont a legtöbb 125-ös inkább 2,5-2,8 literrel jár hasonló távon. A fogyasztás persze ezen a szinten inkább lelki előnyt, mintsem valódi spórolást jelent, főleg a kis hatótáv, ami miatt a kényelmesnél többször kellhet tankolni a motort: 7,1 literrel bő 300 kilométernél kell tankolni. A PCX tankja egy literrel nagyobb, de van olyan Keeway, amibe 10 liter feletti tankot raknak, így ezen a téren inkább átlagos, mintsem jó a hatótáv. Nekem egy erősen robogózós, sokfelé ingázós héten legalább egyszer kell tankolnom ilyen hatótávval.

Az NMAX egy sportos hangulatú, jó minőségű, ugyanakkor technikailag teljesen átlagos 125-ös robogó, 1,45 milliós alapára könnyen eljuthat 1,7-1,8 millióig némi extrázással. A PCX drágább, de kicsit jobb a szélvédelme és hátul kényelmesebb ülni rajta, a Burgman 125 jóval olcsóbb, de hiányzik belőle a kulcs nélküli indítás, a kipörgésgátló és a start/stop is, ráadásul a kis kereke miatt kényelmetlenebb is. Alkalmi robogózáshoz ott vannak a Keeway 700-800 ezer forint körüli ajánlatai is - ahol a Yamaha az 1 millió körüli RayZR-rel indul -, évi többezer kilométerre azonban én mindenképpen ajánlom ezeket a drágább, jobban felszerelt 125-ösöket, akár a Keeway XDV 125-öt, akár a PCX-et, akár az NMAX-ot. Ja, és ha tudsz tölteni, akkor 1,5 millió környékén már elektromos alternatívákból is egész jók vannak.