Ha a vércukor szintje nem javul a gyógyszeres kezelés ellenére, annak több lehetséges oka is lehet. Érdemes alaposan megvizsgálni az étrendet, a mozgás szokásokat, és az életmódbeli tényezőket is. A stressz, a nem megfelelő alvás vagy akár a gyógyszerek h
Ha minden szabályt betartasz, lehetséges, hogy egy különleges formájával nézel szembe a cukorbetegségnek.
A vércukorszint megfelelő szinten tartása elengedhetetlen a cukorbetegség szövődményeinek megelőzése érdekében. Ehhez nemcsak a helyes életmód követése szükséges, hanem gyakran gyógyszeres kezelésre is szükség van, 1-es típusú cukorbetegség esetén pedig inzulin alkalmazása kötelező. Ha a beteg követi orvosa utasításait, a magas vércukorszint stabilizálható. Azonban előfordulhat, hogy ennek ellenére a vércukorszint tovább romlik. Mi állhat ennek a jelenségnek a hátterében?
A magas vércukorszint, más néven hiperglikémia, komoly egészségügyi kihívásokat jelent. Ez az állapot súlyosan befolyásolhatja a szív- és érrendszert, ami a szívinfarktus és más szívbetegségek kockázatának növekedéséhez vezethet. A vesék működésére is káros hatással van, ami veseelégtelenséghez és vesekárosodáshoz vezethet. A diabéteszes retinopátia következtében a látás romlása is bekövetkezhet, emellett idegi problémák, vagyis neuropátia léphet fel, ami fájdalmat és érzészavarokat okozhat. A hiperglikémia gyengíti az immunrendszert, így a fertőzések kockázata megnő, és a sebgyógyulás folyamata is lassul. Hosszan tartó, kezeletlen állapot akár életveszélyes diabéteszes kómát is eredményezhet. Rövid távon a gyakori vizelés, szomjúság és kiszáradás tünetei jelentkezhetnek, amelyek elektrolit-egyensúlyzavarhoz és általános rossz közérzethez vezetnek. Éppen ezért kiemelten fontos a vércukorszint gondos nyomon követése és kezelése, hogy elkerüljük a súlyos szövődményeket.
A cukorbetegségnek 2 fő típusa van: az 1-es és a 2-es típus. A fő különbség a kettő között az, hogy az előbbit autoimmun zavar okozza (az immunrendszer a hasnyálmirigy inzulint termelő béta-sejtjei ellen fordul), míg a másikért elsősorban a helytelen életmód miatt kialakult inzulinrezisztencia a felelős.
Általánosságban elmondható, hogy az 1-es típust gyerekkorban fedezik fel, míg a 2-est felnőttkorban (bár egyre gyakrabban diagnosztizálnak gyerekeknél is 2-es típust). Éppen ezért, amennyiben felnőttként valakinél magas vércukor szintet állapítanak meg, úgy az illetőt jellemzően 2-es típusú cukorbetegnek könyvelik el és úgy is kezelik.
Érdemes megemlíteni, hogy létezik egy különleges diabétesz forma, amely az 1-es és a 2-es típus között helyezkedik el. Ezt a betegséget LADA-nak (Latens Autoimmun Diabetes in Adults) hívják, és a felnőtteknél megjelenő, lappangó autoimmun cukorbetegséget jelenti. Ilyenkor a szervezetben olyan antitestek, különösen a GAD, jelennek meg, amelyek károsítják a hasnyálmirigy inzulint termelő béta-sejtjeit. A folyamat azonban – ellentétben az 1-es típusú diabétesszel – fokozatosan, lassan zajlik le, így az inzulinhiány általában felnőttkorban lép fel. Ez a fokozatosság könnyen félreértésekhez vezethet, és az orvosok téves diagnózist állíthatnak fel.
A LADA (Latens Autoimmun Diabetes in Adults) esetében az idő előrehaladtával az inzulintermelés fokozatosan csökken, ami gyakran megzavarja a betegeket és orvosaikat. Kezdetben nehezen érthető, hogy miért romlanak a vércukorszint értékek, miközben a páciens szorgalmasan betartja a kezelési javaslatokat és az életmódbeli ajánlásokat. Ekkor már érdemes lehet a LADA lehetőségét mérlegelni. Ez a betegség a 2-es típusú cukorbetegséghez hasonlóan indul, és hasonló tüneteket is produkál, ám a hagyományos terápiák idővel már nem bizonyulnak elegendőnek. Ezért elkerülhetetlenné válik az inzulinra való áttérés.
A LADA igen alattomos betegség, hiszen nagyon gyakori, hogy tévesen 2-es típusú cukorbetegségnek diagnosztizálják. Ám, mivel a kezelés nem lesz hosszú távon eredményes, így jelentősen megnő a magas vércukorszint okozta szövődmények esélye (vesebetegség, szív-és érrendszeri betegségek, szemkárosodás stb.)
