Nem rendelkezett elegendő tehetséggel, így fiát, Wolfgang Amadeus Mozartot, a csodagyerek szerepébe öltöztette.
Első munkaadója nem volt éppen lenyűgözve a később világhírű színészóriás, Clark Gable tehetségétől.
Leopold Mozart és Anna Maria Pertl legkisebb gyermekeként 1756. január 27-én látta meg a napvilágot. Hat testvére közül csupán egyedül nővére, Maria Anna érte meg a felnőttkort.
Leopold Mozart mindkét gyermekének művészeti oktatását támogatta. Mozart már négyévesen komponált, ahogy nővére is kisgyermekként vált kiváló zongoristává. A két testvér együtt koncertezett Európa több pontján. Azonban Maria Anna karrierje félbeszakadt azután, hogy férjhez ment.
Mozart már hatéves korában a bécsi udvar színpadán varázsolt, tehetsége hamarosan München, London és Párizs koncerttermeibe is eljutott, ahol számos nemesi család hívta meg őt. Mindenki tűkön ülve várta, hogy a csodagyermek zenéje elragadja őket. Tizenhárom évesen már a salzburgi udvar tiszteletbeli koncertmesterének járó címet érdemelte ki, ami még inkább megerősítette hírnevét.
Édesapjával való kapcsolata fokozatosan megromlott, ahogy a szigorú nevelés és a folyamatos elvárások egyre inkább elnyomták a közös pillanataikat. Az 1780-as évek elején új életet kezdett Bécsben, ahol nem csupán a szabadság szellője fújt, hanem a szerelem is rátalált.
1782-ben feleségül vette Constanze Weber énekesnőt. Bár korábban egy másik Weber lányt akart elvenni, a házasságot szerelemből kötötték. Mozart édesapja és nővére nem támogatta a házaságot, így a család még inkább eltávolódott. Az édesapa attól tartott, hogy a házasélet elvonná Wolfgang Amadeus figyelmét a zenéről.
Mozart és édesapja az öt évvel később bekövetkező haláláig mindössze kettő alkalommal találkoztak. Nővérével kicsivel kedvezőbb kapcsolatban maradtak: időnként váltottak leveleket, azonban mindegyiknek kimért hangvétele volt.
Constanze Weber jelentős hatással volt Mozart zenéjére; például 1783-ban egy salzburgi koncerten ő énekelte a főszerepet. A házaspárnak összesen hat gyermekük született, de sajnos csak kettőjüknek sikerült megérnie a felnőttkort.
Érdekesség, hogy Mozart szerette az állatokat, feleségétől kapott egy macskát, de volt több madara is. Egyikhez különösen kötődött, aki inspirálta a zeneszerzésben. Amikor a madár meghalt, egy megemlékezést is szervezett neki.
Mozart nővére, Nannerl, és édesapja, Leopold, különleges szerepet játszottak a zeneszerző életében. Nannerl tehetséges zongorista volt, és sokáig szoros kapcsolatban állt testvérével, osztva vele a zene iránti szenvedélyt. Leopold, aki maga is zenész és zenetanár volt, nemcsak a gyerekek zenei fejlődését irányította, hanem komoly hatással volt Mozart zenei karrierjének megalapozására is. A család dinamikája és a zenei örökségük együtt formálta Wolfgang személyiségét és művészetét, amely mindmáig lenyűgözi a világot.
A házaspár időről időre adósságokkal küzdött, de ezek általában még elfogadható határokon belül maradtak: hatalmas otthonukat és a szolgálóik bérét továbbra is képesek voltak biztosítani. Mozart nem volt idegen az alkoholtól, sőt, a szerencsejáték sem állt távol tőle. Különösen kedvelte a biliárdot, amely gyakran elragadta őt a mindennapok monotonitásától.
Egyik legismertebb alkotását, a Requiemet, kérésre kezdte el megkomponálni – ám mélyen belül érezte, hogy az életének vége közeleg. Fiatalon, mindössze harmincöt évesen távozott az élők sorából, így már nem volt lehetősége befejezni ezt a monumentális művet. Halála körül számos elmélet született az évszázadok folyamán; sokan a mérgezés lehetőségét vetették fel, de valószínűbb, hogy valamilyen súlyos betegség húzódott meg a háttérben.
Felesége, Constanze, ötvenegy éven át őrizte meg Mozart emlékét, és életének legnagyobb részét annak szentelte, hogy gondoskodjon kiadatlan műveinek megőrzéséről és publikálásáról. Ezen felül ő volt az, aki Mozart életrajzát is megírta, így biztosítva, hogy a zeneszerző öröksége ne merüljön feledésbe.
