A pengő bevezetése jelentős mértékben hozzájárult a gazdaság stabilizálásához.

A Fuggerek üzleti előnyük fokozására egyedi megoldásként magánhírszolgálatot hoztak létre, amely lehetővé tette számukra a piaci információk gyorsabb és hatékonyabb megszerzését.
A magyar gazdaság újjáépítésének, bekapcsolódásának a nemzetközi gazdaság vérkeringésébe feltétele volt a stabil nemzeti valuta. Az Osztrák-Magyar Monarchia idejéből fennmaradt korona a háború és utána a belpolitikai válság miatt rohamosan veszített értékéből. Felváltása az új pénznemmel Bethlen István miniszterelnök stabilizációs programjának egyik legfontosabb lépése volt, amelynek alapjául nagyrészt a Népszövetségtől kapott kölcsön szolgált.
Az új valuta bevezetését gondos előkészületek előzték meg: 1924-ben életre hívták a Magyar Nemzeti Bankot, amely az új pénz bevezetésének folyamatát is felügyelte. A törvényhozás 1925-ben fogadta el a XXXV. törvénycikket (A pengőérték megállapításáról és az ezzel összefüggő rendelkezésekről), amely kimondta, hogy a korona helyébe lépő új fizetési eszköz 1927. január 1-jétől a pengő, amellyel a gyakorlatban már 1926. december 26-tól lehetett fizetni.
Egy pengő 100 fillérből állt, értéke 12 500 papírkoronának felelt meg. Egy kilogramm finom arany 3800 pengőt ért, bár a pengő aranypénz formájában soha nem került forgalomba (csak emlékérmét bocsátottak ki). Bevezetésekor a legnagyobb címlet a 100 pengős volt. Egy amerikai dollár 5,7, egy birodalmi német márka 1,3, egy osztrák schilling 0,8 pengőt ért. (A "pengő" korábban nemesfém pénzt jelentett, amely pengő hangot adott, ha kemény tárgyhoz ütötték. Az 1858-ig forgalomban lévő pengőforintot ezüstből verték.)
Balogh Béla 1936-os filmje, a "Havi 200 fix" emblematikus betétdala, amelynek sorai így kezdődnek: "Havi 200 pengő fixszel, ma egy ember könnyen viccel", máig népszerű dallamként él a köztudatban. A kétszáz pengős havi bér akkoriban nem csupán tisztesnek, hanem kifejezetten jónak számított. A pengő népszerűségét nemcsak a vásárlóereje, hanem a megjelenése is növelte: az első bankjegyek tervezésénél a dollár esztétikai elemeit és a korona hagyományait ötvözték. Az 1930-as években Horváth Endre kreatív tevékenysége révén a pengő arculata jelentős átalakuláson ment keresztül. Munkássága nemcsak új formákat hozott a magyar bankjegy-grafikába, hanem egy olyan iskolát teremtett, amely a hazai bankjegytervezés igazi fellendülését eredményezte.
Az újonnan bevezetett fizetőeszköz beteljesítette a hozzá fűzött nagyszabású reményeket, a folyamatos gazdasági növekedés és a stabilizáló tényezők egészen a 1933-as nagy gazdasági világválság kitöréséig kitartottak. Azonban a nemzetközi pénzügyi válság következtében a pengő fokozatosan elveszítette értékét. A második világháború időszakában, majd azt követően a helyzet tovább romlott, és 1946 nyarára egy szomorú világrekordot felállító hiperinflációval szembesült az ország.
A pengő elértéktelenedésének okai között kiemelkedő szerepet játszottak a háborús kiadások, a költségvetési fegyelem lazulása, valamint a háborús rombolások következményei. Továbbá, a Vörös Hadsereg által kibocsátott fedezet nélküli hadipénz is jelentős mértékben hozzájárult a helyzet súlyosbodásához. Az ezt követő időszakban, amelyet mesterségesen generált áruhiány is jellemzett, az állam bevételei drasztikusan csökkentek, a forgalomban lévő pénz pedig gyakorlatilag fedezet nélkül maradt, ami a gazdaság teljes működésképtelenségéhez vezetett.
Mizerák István fotója
A történelem során számos alkalommal tanúi lehettünk hiperinflációs jelenségeknek. Az első, jelentős esemény a Római Birodalomban történt, ahol a pénzromlás e szélsőséges formáját először tapasztalták. Később, az első világháború utáni Németországban is felerősödött ez a jelenség, amely szinte önálló életre kelt. Azonban a magyar pengő sorsa, amely 1946. augusztus 1-jén véglegesen megbukott, páratlan példát mutat a történelemben: akkoriban 1 forint értéke 400 ezer kvadrillió pengőre, vagyis 200 millió adópengőre rúgott. Ez a drámai denominálás a pénzügyi összeomlás legszélsőségesebb megnyilvánulása volt, amelyet semmilyen más eset nem tud felülmúlni.
Az árszínvonal drámai emelkedése 11 óra leforgása alatt már meghaladta az ötven százalékot, egy olyan rekord, amelyet csak 2008-ban tudott megdönteni Zimbabwe. Az egykor népszerű nemzeti valuta értékének drámai csökkenését jól illusztrálja, hogy az 1946 júliusában forgalomban lévő bankjegyek összértéke mindössze 600 ezer dollárt képviselt. Ekkoriban a világsajtó figyelmét felkeltette Mizerák István híres felvétele, amelyen egy utcaseprő fáradhatatlanul takarítja a főváros utcáin heverő, elhagyott, nagy címletű bankjegyeket, mintegy szimbólumaként a valuta drámai devalválódásának.