Szabó Zsófi: Ha lehetőségem lenne rá, négy vagy akár öt csodás gyermeket szeretnék, és teljes munkaidőben anyaként élném az életemet.

Szabó Zsófi nemrég a Nők Lapjának adott címlapinterjút, melyben egyebek mellett arról is beszélt, hogy nem egyszerű menedzselni az életét, édesanyja és a testvére azonban a nap huszonnégy órájában segítik, ha szüksége van rájuk.

A munkámban a maximumot tudom nyújtani, mert nagyon lelkiismeretes édesanya vagyok. A külső szemlélők számára talán úgy tűnik, hogy nem töltök elég időt a gyermekemmel, de ez közel sem igaz; csupán a közösségi médiában nem osztom meg a mindennapjainkat. Ha megtehetném, négy-öt gyermeket nevelnék, és teljes mértékben a családomra összpontosítanék. Az élet azonban más irányt szabott, és én igyekszem alkalmazkodni a körülményekhez, hogy a legjobbat hozzam ki abból, ami van.

Mint mondja, ez egyedülálló szülőként nem mindig könnyű.

Sokszor van olyan, hogy reggeli műsorvezetéssel kezdek a TV2-n a Mokkában, utána vidéken forgatjuk az Újratervezést, aztán ha hazaértem, még kimegyünk a focipályára a kisfiammal.

A műsorvezető a téma kapcsán megosztotta, hogy fia és az édesapja között rendkívül szoros és harmonikus kapcsolat áll fenn. Ezért nem okoz számára nehézséget, ha időnként egyedül kell lennie Mendellel. Ugyanakkor elmondása szerint néha mégis kudarcnak éli meg, ahogyan az események formálódtak.

De ha nem annak éled meg, hanem úgy, hogy ennek valamiért így kellett lennie, és a szeretet vezérli a mindennapjaidat, akkor sokkal könnyebb minden.

A beszélgetés során Szabó megosztotta, hogy jelenleg az önismereti felfedezéseinek kezdetén áll. Folyamatosan a lelkével foglalkozik, hiszen tisztában van azzal, hogy ha belső harmóniában él, akkor bármilyen körülmény jöhet, az nem fogja megingatni az életét. Szerinte ebben rejlik az igazi erő; viszont, ha ez a védőburok megreped, akkor rendkívül nehéz navigálni a világ kihívásaiban. Elmondása szerint tudatosan kell munkálkodnia saját belső erején, mert egyetlen pillanat alatt összedőlhet az a vár, amelyet annyira ügyesen felépített.

A beszámolója alapján egy rendkívül nehéz időszakon van túl, hiszen a lelkét mélyen megérintették azok a sorsok, amelyekkel az Újratervezés című műsor forgatása során találkozott. Különösen sokkolta, hogy 2025-ben még mindig léteznek olyan családok Magyarországon, akik lavórban fürdenek, és nincs meleg víz a lakásukban. Ráadásul a megélhetésükhöz az is hozzájárul, hogy a kertjük szemétlerakóként funkcionál.

Képzeld el, hogy egy szürke hétköznapból hirtelen egy csillogó címlapfotózásra csöppensz. Felöltöd a csodás ruhát, egy széles mosollyal az arcodon pózolsz, majd másnap reggel már a kisfiaddal együtt írtok leckét. Ezután beülsz a stúdióba, ahol a közélet izgalmas témáiról diskuráltok. Az ilyen váltások néha igencsak próbára teszik az embert. Különösen, amikor A Nagy Duett zsűritagjaként rengeteg kritikával kellett megküzdenem. Sokan rosszindulatúként bélyegeztek meg, pedig csak a feladatomat végeztem: kritikát fogalmaztam meg. Ez a szerep lelkileg nem volt könnyű, és mély nyomot hagyott bennem.

- ismerte be a műsorvezető, hozzátéve: nem érti, miért hiszik egyesek, hogy menő bántani másokat.

Sokan hajlamosak arra, hogy mások életével foglalkozzanak a sajátjuk helyett. Pedig ha mindenki egy kicsit saját magára figyelne, és nyitott szívvel közelítene a környezetében élőkhöz, akkor létrejöhetne egy erősebb közösségi kötelék. Ez a kölcsönös támogatás és együttműködés nemcsak egyéni életünket gazdagítaná, hanem az egész közösség számára is előnyös lenne. Ha összefognánk, a világunk sokkal szebb és harmonikusabb hely lehetne.

A kisfia nevelésével kapcsolatban Szabó úgy véli, hogy édesanyja mindig is szigorú volt vele, és most Mendel nevelésében is következetes nagymamaként lép fel. Szerinte bőven elegendő az, amit Szabó Pálma nyújt ezen a téren.

Én már nem szeretnék többet hozzát tenni ehhez a helyzethez. A kisfiamat szabadon hagyom felnőni, és mindent megadok neki, amire szüksége van. Sokan azt kívánják, hogy gyerekük fogorvos vagy ügyvéd legyen, de én nem táplálok ilyen elvárásokat. Érdekes, hogy amikor én annyi idős voltam, mint most Mendel, már rengeteg dolgot kipróbáltam. A szüleimnek szélesebb rálátásuk volt a képességeimre. Karateztam, részt vettem balettelőadásban, úszóversenyeken indultam, zongoráztam, énekeltem, és színitanodába jártam. Mendel viszont tavaly nyáron tanulta meg az úszást.

Elmondása szerint egyáltalán nem helyez nyomást a fiára, de mindenben támogatja, Mendel kedve szerint. A kisfiú például volt, hogy érdeklődést mutatott a zongorázás iránt, Szabó pedig örülne is, ha lenne kedve beiratkozni zongoraórára, de nem erőlteti a dolgot.

Úgy vélem, egy új generációs szemléletformálás zajlik a gyereknevelés terén. A gyermekeinket nem úgy neveljük, mint ahogy a korábbi generációk tették. Nem akarom erőltetni rájuk, hogy leüljenek és tanuljanak, mert csak így válhatnak sikeressé. Inkább azt szeretném, ha maguktól fedeznék fel a tudás iránti vágyat, szabadon, stresszmentesen. Szerencsére az apuka ebben nagyszerű társ, és érdekes módon, a kettőnk közül én vagyok az, aki szigorúbb.

Az édesanya határozottan kifejtette, hogy nem engedi meg fiának, hogy kihagyjon egy pénteki iskolai napot csupán azért, mert az apukájával a hétvégi logisztika vagy egy utazás így egyszerűbbé válna. Emlékei szerint ő és a testvére gyakran "elcsalták" a pénteki iskolanapokat, hogy elkísérhessék édesapjukat, Szabó Gyulát Székesfehérvárra, ahol zenekari fellépése volt. Most, ezekkel az eltűnt napokkal kapcsolatban így fogalmaz: nem tudja visszaforgatni az idő kerekét, és nehéz megítélni, hogy ezek a döntések mennyire voltak helyesek vagy helytelenek.

Teljesen eltérő iskolai élményekkel gazdagodtunk, hiszen minden más volt. Számunkra nem a nyaralás jelentette a kikapcsolódást; sokkal inkább az volt az igazi kincs, hogy péntek délután és este együtt nézhettem meg egy dupla előadást az apukámmal. Úgy érzem, hogy ez az élmény legalább annyit ért, mint egy tanítási nap.

Az interjú alkalmával az édesanya hite is szóba került. Mint mondja, szerinte annyira színes világban élünk, hogy nem fekete-fehérben, nem végletekben gondolkodik, hanem úgy véli, lehet mixelni a dolgokat, akár a hitet és a spiritualitást is. Bevallása szerint az ő gyökere a kereszténység, amit édesapja hozott magával kilencedik gyerekként, akit mélyen vallásos édesanyja vitt magával a templomba.

Apukám legerősebb gyerekkori emlékei a hittel kapcsolatosak, mi ezt kaptuk tőle. Katolikus általános iskolába és gimnáziumba jártam, aztán felnőttként igyekeztem megtalálni önmagam. Már tizenvalahány éve benne vagyok a média nagy, zűrzavaros világában, de eközben soha nem veszítettem el a hitem, csak háttérbe szorult. A mai, rohanó világban az emberek azért fordulnak el egy picit a hitüktől, mert bedarálják őket a hétköznapok és a munka, és nincs idejük arra, hogy magukba forduljanak, és hálát adjanak Istennek, vagy annak, akiben-amiben hisznek

- fejtette ki.

Sokan akkor kezdik el kutatni a hit vagy a spirituális tanokat, amikor az életükben viharos időszakok következnek be. Velem is így történt. Tavaly januárban úgy éreztem, mintha kicsúszott volna a talaj a lábam alól. Bár tudtam, hogy fiatal vagyok, sikeres és jómódú, és hogy a gyermekem egészséges, mégis ott motoszkált bennem a kérdés: mi jöhet ezután? Egyedülálló szülőként ez a dilemma valószínűleg mindig ott fog lebegni a fejem felett. Belém ivódott egy hagyományos családmodell, egy olyan elképzelés, hogy milyen feleségnek és anyának kellene lennem. Ez a régi generációs nézőpont sokak számára megterhelő, és az új generációk ezzel a feszültséggel küzdenek. Én is megéltem ezt a belső harcot, amit végül mentális válság követett.

Szerinte nem éppen a legfiatalabb korosztályhoz tartozik, ha életközepi válságról van szó, különösen figyelembe véve azt az életformát, amit folytat.

Tizenkilenc éves korom óta mindent egyedül viselek. Tavaly viszont úgy éreztem, hiába van itt az anyukám, a testvérem és a barátaim, mégsem találom a biztos pontot, amibe bele tudnék kapaszkodni. Aztán egy nap hirtelen ráébredtem, hogy mi is izgat igazán? Isten ott áll mögöttem. Bármilyen kihívás jöhet, és ez adta meg nekem a bátorságot, hogy továbblépjek. Ez a felismerés olyan hirtelen és erőteljes volt az életemben, hogy azonnal meg akartam osztani másokkal is, így elkezdtem posztolni erről.

Hozzátette, hogy bár az Instagram leginkább egy marketingplatform, ahol a külsőséges dolgok vannak fókuszban, részéről nem a magamutogatás a cél, és szerinte nem is szabad erőlködve mindenképp beszélni valamiről.

Nem szoktam túlzottan megnyílni a közéleti témákban, és távol tartom magam a bulvárvitáktól is. A civil hétköznapjaimat sem kívánom a nyilvánosság elé tárni, mégis vágyom arra, hogy valamilyen értéket képviseljek a felszínes szelfik mögött. Sokan azért követnek, mert vonzó számukra a hajam, a stílusom vagy a ruháim, de az igazi énem ott rejtőzik mindezek mögött. Ezért minden szelfi vagy divatfotó mellé igyekszem egy-egy inspiráló gondolatot csempészni, amely Istennel kapcsolatos. Nem osztom meg magam teljesen, de ha visszatekintesz az elmúlt másfél év bejegyzéseire, láthatod, hogy sok mindent kibillentett bennem, és ez az utazás szerves része lett az életemnek.

- árulta el a műsorvezető, akit arról is faggattak, hogy képes-e figyelmen kívül hagyni a negatív megjegyzéseket.