A világ legjobb futballcsapata tragikus módon eltűnt, és a hírek szerint három napos légi úton próbálták megmenteni a klubot.

A futballtörténelem legborzalmasabb tragédiája történt 76 éve, 1949. május 4-én. Az Il Grande Torino, a valaha volt egyik legerősebb klubcsapat, amely csaknem azonos volt az olasz válogatottal, repülőgéppel hazatérőben Lisszabonból a Superga kolostor dombjának ütközve megsemmisült. A katasztrófa hírére a River Plate Argentínából azonnal Torinóba repült, hogy egy emlékmeccsel megsegítse a piemonti klubot.

Az Indexen is számtalanszor írtunk már a Grande Torinóról, a futballtörténelem egyik legerősebb klubcsapatáról, amelynek játékosai és edzője - a magyar Egri Erbstein Ernő, a direttore tecnico - 1949. május 4-én egy légikatasztrófában életüket vesztették. A Lisszabonból hazatérő csapatot szállító repülőgép a torinói Superga dombnak, illetve a kolostor falának csapódott leszállás közben, s a fedélzeten tartózkodó 31 személy - pilóták, légiutaskísérők, játékosok, edzők, újságírók - életét vesztette. Köztük magyarok is: a csapat edzője, Egri-Erbstein Ernő és a balösszekötő Schubert Gyula, aki akkor már Julius Schubert néven csehszlovák állampolgár volt.

A magyar szál még ennél is erősebb volt, hiszen Kubala László akkor éppen Torinóban dekkolt, mielőtt a Barcelona leszerződtette volna, és Ferruccio Novo klubelnök Kuksit is kapacitálta, hogy utazzon el a csapattal Lisszabonba, de mivel a játékos kisfia megbetegedett, a játékos Torinóban maradt. Ennek köszönhette, hogy nem lelte halálát a többiekkel együtt.

Érdekes módon, pontosan két évvel ezelőtt, 1947. május 11-én a torinói Stadio Communale 73 ezer lelkes szurkolója előtt zajlott le egy emlékezetes mérkőzés az olasz és a magyar válogatott között. A házigazda csapata tíz játékosát a Torino adta, csupán a kapus, Sentimenti IV volt a Juventus kötelékében, de ő is torinói származású. A magyar együttesben viszont kilenc újpesti játékos szerepelt, és csak Rudas Ferenc (FTC) és Puskás Ferenc (Kispest) képviselték más klubokat. Íme a csapatok összeállítása:

Olaszország csapata: Sentimenti a kapuban, védők között Ballarin, Maroso, Grezar, Rigamonti és Castigliano, míg a középpályások és támadók sorát Menti, Loik, Gabetto, Mazzola és Ferraris alkotja. Magyarország kerete: Tóth György áll a kapuban, mögötte Rudas és Balogh II védelmez, míg Nagymarosi, Szűcs és Kirádi a középpályán harcol. Az előretolt támadósorban Egresi, Szusza, Zsengellér, Puskás és Patkoló (Szilágyi) szerepelnek.

Gabetto remek teljesítményt nyújtott, hiszen két gólt szerzett, míg Loik egy találattal járult hozzá a sikerhez. A 3:2-es olasz győzelemhez Szusza és Puskás gólja is hozzájárult, így alakult ki a végső eredmény.

Ahogy a tragédia híre május 4-én eljutott Buenos Airesbe, Antonio Vespucio Liberti, a River Plate elnöke rögvest kijeletette:

Egy különleges jótékonysági mérkőzés került megrendezésre, ahol a házigazdák, akiknek csapata sajnos jelentős veszteségeket szenvedett el, a tartalék és ifjúsági játékosaikkal léptek pályára. A mérkőzés bevételeit a tragikus események következtében elhunytak családtagjai kapják meg, ezzel is kifejezve együttérzésünket és támogatásunkat. A River Plate játékosai önként lemondtak a fellépti díjukról, és a csapat elnöke vállalta magára az utazás minden költségét, hogy e nemes cél érdekében egyesíthessék erőiket.

Juan Domingo Perón, Argentína köztársasági elnöke, a légi közlekedéshez a csapat rendelkezésére bocsátotta az ország kereskedelmi légitársaságának egyik repülőgépét. Az alapos előkészületek után, május 24-én, a 25 fős küldöttség, amely tartalmazta a 14 játékost is, útnak indult a moróni légibázisról (Buenos Aires repülőtere), hogy megkezdje hosszú és kalandos légi útját.

Az útvonal a következő volt: Morón-Río de Janeiro-Dakar-Lisszabon-Róma-Torinó. Az út 34 óráig tartott, és miután Rómában leszálltak, audiencián fogadta a csapatot XII. Pius pápa a Vatikánban.

A mérkőzésre másnap, május 26-án került sor Torinó szívében, ahol 50 ezer lelkes néző gyűlt össze. Az esemény teljes bevétele, amely 28 millió lírára rúgott – mai értéken körülbelül kétmillió dollárnak felel meg – az áldozatok családtagjainak támogatására lett felajánlva.

A hazai csapatot Torino Símbolo néven ismerték, és összetéveszthető volt az olasz nemzeti válogatottal. Ezzel szemben a River Plate a legendás La Máquinával állt ki, amelyben olyan ikonikus játékosok szerepeltek, mint Alfredo Di Stéfano és Ángel Labruna.

A Torino Símbolo jobbszélsője Nyers István, az Újpest egykori kiváló csatára volt, aki ekkor már az Internazionalét erősítette. Ki ne emlékezne Gunnar Nordahlra, a Milan gólkirályára, vagy Gianpieri Bonipertire, a Juventus ikonikus alakjára?

A két csapat felállása a következőképpen alakult:

Torino Símbolo: Sentimenti IV - Manente, Giovannini, Furiassi - Annnovazi, Achili -Nyers, Boniperti, Nordahl III, Hansen, Ferraris II.

River Plate: Carrizo - Vaghi, Soria - Yácono, Rossi, Ramos - De Cicco, Coll, Di Stéfano, Labruna és Loustau.

Érdekesség, hogy a River nem halasztotta el a bajnoki mérkőzését, hanem kiállt a tartalékjaival és az ifikkel, és idegenben 3:0-ra legyőzte a Racing Buenos Aires csapatát! És azt is meg kell említeni, hogy a Superga-katasztrófa utáni argentin bajnoki fordulóban minden mérkőzést félbeszakítottak, és egyperces gyászszünettel emlékeztek az áldozatokra.

A visszaút Torinóból Buenos Airesbe még a korábbi odaútnál is kalandosabbra sikeredett: 42 órás utazás várt Di Stéfanóékra, összesen tehát 76 órát töltöttek a levegőben – ez több mint három napot jelent! Valóban lenyűgöző az argentin labdarúgók sportszerűsége és kitartása.