A csúcstalálkozók utáni tájképek mindig különös élményt nyújtanak. A politikai diskurzusok és a globális kihívások színtere gyakran hagy maga után lenyomatokat, amelyek nemcsak a résztvevők, hanem a környező táj számára is jelentőséggel bírnak. A közélet

A NATO és az EU csúcstalálkozói után érdemes számot vetnünk a meghozott döntésekkel, illetve a hatásukkal a világra és kis hazánkra. Trump elnök jött, látott, és elfogadtatta a NATO-tagállamaival, hogy a GDP 5 százalékát költsük majd honvédelemre. Miután évtizedeken keresztül a 2 százalékot sem érte el a legtöbb NATO-tagállam (német kultúrkörben ezért beszélnek az utóbbi időben arról, hogy felélték a Friedensdividende-t, tehát a béke-osztalékot...), ez bizony komoly terheket ró mindenkire. Hát még Magyarországra, ahol az elhibázott fideszes gazdaságpolitika miatt így is arányaiban keveset költünk egészségügyre, oktatásra, a szociális rendszerre. Pedig a közgazdászok nyelvén a "humántőkébe", szerintünk az emberekbe kell kiemelkedően sokat invesztálni ahhoz, hogy hazánk kitörjön a közepes fejlettség csapdájából. Ezért is szerepel például a Jobbik Klebelsberg Oktatási programjában az a célkitűzés, hogy középtávon költsünk GDP-arányosan 8 százalékot oktatásra.

Az EU-csúcson ismét a szokásos rituálét láttuk, Orbán Viktor egyedül maradt. És ahogy többször kifejtettem a külügyi bizottság alelnökeként is: természetesen minden irányba törekedni kell a kiegyensúlyozott politikai és gazdasági kapcsolatokra, de a nemzeti szuverenitás megőrzését egy percig nem szolgálja az autoriter rezsimekhez való dörgölőzés. A fideszes egypárti túlhatalom ezzel az egyensúlyvesztett külpolitikával pusztán a saját politikai és gazdasági hatalma megőrzését segíti, míg hazánkat akkugyárakkal, migráns munkásokkal, kínai rendőrökkel és kínai hitelekkel árasztja el, Magyarország nemzetközi megítélése pedig tragikus szintre süllyedt. Az orbáni külpolitika hosszas aprómunkával verte szét a visegrádi együttműködést, amely véleményem szerint Ausztriával kiegészítve alapját képezhetné a magyar nemzeti érdek jobb érvényesítésének, kiegészülve a hasonló fejlettségű déli EU-tagállamokkal (például Portugália) eddig elhanyagolt kooperációval.

Mindezt egy olyan időszakban, amikor bizony a veszélyek korában élünk, hiszen az 1945 utáni világrend második hullámú átrendeződésének időszakát jelzi mindaz, ami a 2008-as nagy gazdasági világválság után megbolygatta a geopolitikai erőviszonyokat. Reméljük, hogy az összes konfliktus, amely az átalakulást jelzi, nem fordul át világméretű háborúba, így például nyugvópontra jut az iráni helyzet is. Bár a mullahok rendszerének atomprogramja nem tudni pontosan, milyen pontra lett "visszabombázva". Sajnos az elkövetkező években várhatóan folytatódik ennek a világméretű, összefüggő geopolitikai átrendeződésnek a rengeteg emberi szenvedéssel járó folyamata. Kína, India, Pakisztán, a húszik, a BRICS-államok és Európa stb. pedig keresi a helyét. Ebben az elképesztően nehéz helyzetben véleményem szerint újra kell szabni az EU-n belüli együttműködés kereteit is, kell egy új kiegyezés a nyugati alapítók államok és a 2004 után csatlakozók között. De közben nem szabad utat téveszteni, nem szabad kockáztatni azt a célt, hogy a magyarok végre jólétben és szabadságban élhessenek!

A 2026-ban egyre biztosabban bekövetkező rendszerváltás olyan állapotában éri el a magyar államot, hogy az több területen is a működésképtelenség határán jár. A polgárok jelentős része, aki megteheti, és muszáj neki, a magánegészségügyet választja, az állami rendszert már csak a benne dolgozók önfeláldozása és akarata tartja fenn, csakúgy, mint az oktatási rendszert, a MÁV helyzetét bárki kipróbálhatja, és így tovább. Átfogó és kiegyensúlyozott, az érdek- és az értékelvűség helyes arányát követő magyar külpolitika nélkül a magyar nemzeti érdeket nem lehet érvényesíteni a veszélyek korában.

A szerző nyelvészettel foglalkozik, egyetemi oktatóként tevékenykedik, emellett a Jobbik elnökhelyettese és országgyűlési képviselőként is aktívan részt vesz a politikai életben.

A Hang-hu platformján megjelenő vélemények nem feltétlenül reprezentálják a szerkesztőség hivatalos nézeteit.