Teljes mértékben elégtelennek ítéljük meg a kormányaink teljesítményét, és ez már konkrét gazdasági következményekkel jár.

2025. május 6-án újra felfedezzük, miként befolyásolja a LegalTech és a Digital Compliance a vállalatok versenyképességét. Ezen a napon alaposan megvizsgáljuk, melyek azok a kulcsfontosságú jogi és szabályozási aspektusok, amelyek meghatározzák a digitális térben való vállalati jelenlétet. Célunk, hogy a résztvevők számára világos képet nyújtsunk a modern jogi környezet kihívásairól és lehetőségeiről.

Bár a társadalmi részvételt célzó keretek és szabályozások papíron léteznek, a valóságban a világ kormányai gyakran ad hoc módon, alapos előkészítés nélkül hozzák meg döntéseiket. Az átlagpolgárok számára ezek a folyamatok szinte átláthatatlanok, és a szakértőkkel, illetve a gazdasági élet szereplőivel való párbeszéd is ritka. Amikor végül mégis sor kerül a diskurzusra, az általában felszínes marad, és csupán a szűk spektrumú, közvetlen hatásokra összpontosít, figyelmen kívül hagyva a komplex, összetett összefüggéseket.

Mindez világosan láthatóan megingatta az emberek bizalmát az egyes országok vezetése iránt.

A legfrissebb "Regulatory Policy Outlook" tanulmány rámutat, hogy az OECD-tagállamok lakosságának csupán 41%-a bízik abban, hogy kormánya hatékonyan szabályozza az új technológiák alkalmazását. A klímaváltozással kapcsolatos célok terén ez a bizalom még aggasztóbb képet mutat: mindössze 35% véli úgy, hogy országuk képes lesz teljesíteni a kitűzött kibocsátáscsökkentési célokat. Ez a hiányzó bizalom jelentős gátat jelent a hosszú távú politikai célok elérésében.

A társadalmi egyeztetés az OECD-tagállamok 76%-ában már kötelező a szabályozás előkészítése során. Ugyanakkor csak az országok 49%-a biztosít legalább négyhetes időt a konzultációra - Magyarország esetében eleve ritka a sarkalatos, vagy törvényekről szóló társadalmi egyeztetés, de ezek sem tartanak tovább két hétnél.

Még aggasztóbb, hogy a világ kormányainak csupán 33%-a reagál a visszajelzésekre, amelyeket a különböző érdekelt felek küldenek.

Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a konzultációk nem segítik elő az érdemi párbeszédet, és a résztvevők gyakran nem tudják, hogy véleményük hogyan befolyásolta a döntést.

Az Európai Unió ezen a téren pozitív példaként jelenik meg az OECD jelentésében. A Bizottság olyan intézkedéseket vezetett be, amelyek lehetővé teszik a jelnyelvi, Braille-írásos, illetve hang- és videóformátumú konzultációt. Az inkluzív formátumok eredményeként megnőtt a részvétel az alulreprezentált társadalmi csoportok részéről is.

A szabályozási hatásvizsgálat (Regulatory Impact Assessment, RIA) bevezetése széles körben elterjedt gyakorlat az OECD-tagállamok között, a legfrissebb adatok szerint ezeknek körülbelül 80%-a, többek között Magyarország is, alkalmazza ezt a módszertant. Ugyanakkor csupán 33 ország írja elő a szabályozások költségeinek kötelező és alapos számszerűsítését. A várható hasznok számszerűsítése még ennél is ritkább, pedig ezek a lépések elengedhetetlenek ahhoz, hogy a döntéshozók megalapozott döntéseket tudjanak hozni.

Az átláthatóság szempontjából a kormányzati hatásvizsgálatok terjedelmét figyelembe véve Magyarország a mezőny hátsó részében helyezkedik el. Míg az Európai Unió mintául szolgál, folyamatosan fenntartva a kapcsolatot a szabályozások elfogadása után is a folyamat résztvevőivel, rendszeresen végzi el a döntések hatásának értékelését, addig hazánk e téren jelentős fejlődésre szorul.

A magyar kormány eddig lényegében nem végzett átlátható, utólagos hatásvizsgálatokat.

A disztribúciós hatások, vagyis az, hogy egy adott szabályozás milyen módon érinti hátrányosan vagy éppen ellenkezőleg, előnyösen a különböző társadalmi csoportokat, nem minden ország gyakorlatának része. Az Európai Bizottság Better Regulation Toolbox nevű eszköze előírja a társadalmi hatások figyelembevételét, azonban ennek a végrehajtása nagyon eltérő képet mutat az egyes tagállamokban. Például Svédországban és az Egyesült Királyságban a szabályozási hatásvizsgálatok (RIA) közel 70%-a tartalmazza az ilyen típusú elemzéseket, míg más országokban ez az arány 10% alá csökken.

A jelentés konkrét eseteket is említ, hogy miért is problémás, ha a jogszabályok elfogadását nem kíséri szakmai és társadalmi egyeztetés. Ezek egyik eklatáns példája a mikrotápanyag-hiány elleni intézkedések - például az élelmiszer-dúsítás - gazdasági hatását. A dúsított élelmiszerek olyan termékek - legyenek akár ételek vagy italok -, amelyekhez a feldolgozás során plusz vitaminokat, ásványi anyagokat vagy más egészség szempontjából hasznos összetevőket adnak annak érdekében, hogy javítsák azok tápértékét vagy biológiai hasznosulását.

Az OECD által idézett becslések azt mutatják, hogy ezek az intézkedések akár 16%-kal is hozzájárulhatnak a GDP növekedéséhez bizonyos fejlődő országokban.

Ez főként az egészségügyi költségek csökkentésével és a munkaerő hatékonyságának növekedésével magyarázható.

A FAO és a WHO statisztikái alapján évente több millió gyermek szenved mikrotápanyag-hiánytól, ami hosszú távon kedvezőtlen hatással van a kognitív fejlődésre és a gazdasági aktivitásra. A Világbank előrejelzései szerint a táplálkozással összefüggő problémák évente legalább 1 milliárd dollárnyi veszteséget okoznak a globális gazdaságban.

Ezzel párhuzamosan, az élelmiszer-szabályozások terén a kormányzati döntések előkészítésekor gyakran csak a gyártócégekre nehezedő plusz kötelezettségeket és az egészségügyi következményeket veszik figyelembe. A gazdasági hatások általában a háttérbe szorulnak, és az élelmiszer-dúsítással kapcsolatos vizsgálatok során ritkán történik meg az erre irányuló alapos utánkövetés.

Az OECD jelentése alapján pontosan ennek elmaradása miatt, a fejlődő országokban kevés az erre vonatkozó szabályozás, pedig a szakmai szereplők bevonása a jogalkotásba, segíthetné az államokat nemcsak, hogy az egészségügyi és élelmiszerbiztonsági aspektusokra koncentráljanak, hanem az elérhető gazdasági eredményekre is.

Az élelmiszer-dúsítás esete remekül szemlélteti, miért elengedhetetlen a társadalmi partnerek bevonása a törvényi szabályozások tervezésekor. Ez a viszonylag szűk és specifikus terület révén világossá válik, hogy mennyire sokrétű hatásokat kell mérlegelni, amelyek befolyásolják az élelmiszeripart, a fogyasztókat és a közegészséget egyaránt.

A klímavédelmi szempontok beépítése a szabályozási döntésekbe meglepően alacsony arányban valósul meg: az OECD-tagállamok csupán 21%-a vizsgálta felül jogi kereteit "zöld lencsén" keresztül. Ez azt jelenti, hogy a jogszabályok túlnyomó többsége nem veszi figyelembe a szén-dioxid-kibocsátásra, a környezetszennyezésre vagy a biológiai sokféleségre gyakorolt hatását. Ennek következtében a szabályozási reformok gyakran ellentmondanak a klímacélok elérésének törekvéseinek.

A "Franco-German Barometer on Administrative Complexity" egy figyelemre méltó példa a határokon átnyúló szabályozási együttműködés terén. Ennek a barométernek az a fő célja, hogy a lakosság szempontjából feltérképezze a legnagyobb zűrzavart okozó szabályozási akadályokat. E program keretében például átértékelték a Strasbourg és Kehl közötti villamosvonal jegyrendszerét, amely korábban nem működött összehangoltan. A módosítások eredményeként a villamoshasználat 17%-kal emelkedett, míg a csúcsidős gépjárműforgalom 11%-kal csökkent - derül ki a helyi közlekedési vállalat 2023-as jelentéséből.

Ez nemcsak klímavédelmi szempontokból hozott pozitív eredményeket, hanem gazdasági szempontból is: a tömegközlekedési rendszer fenntartása így már nullszaldós lett a korábbi veszteséges időszak után.

A digitális technológiák alkalmazása terjed a szabályozási gyakorlatban. Az OECD szerint egyre több kormány használ mesterséges intelligencián alapuló eszközöket, valós idejű adatkövetést és webes adatgyűjtést például a nem megfelelés azonosítására. Kanada például 22%-kal csökkentette az élelmiszer-biztonsági ellenőrzések számát AI-alapú kockázatelemzéssel.

A tanulmány ugyanakkor hangsúlyozza: a digitalizációs folyamatok sikeressége szorosan összefonódik a megfelelő adatminőséggel, az átlátható algoritmusok alkalmazásával és a hatékony felügyeleti mechanizmusok jelenlétével. Ha ezek a feltételek nem teljesülnek, a rendszer torzítja az eredményeket, ami alááshatja a közbizalmat, különösen akkor, ha az emberi szakértők nem vesznek részt az értékelési vagy előkészítési fázisokban.

Magyarországon a jogalkotás során minden elsődleges jogszabályt és rendeletet kötelező hatásvizsgálatnak alávetni a vonatkozó jogszabály 2023-as módosítása óta, amelyet az Európai Bizottság követelt meg a jogállamiság eljárás részeként. A hazai törvény szerint a Központi Statisztikai Hivatal adatokat szolgáltat ezekhez az elemzésekhez - ez az OECD-tagállamok között ritka, de pozitív gyakorlat.

A tanulmány szerint ugyanakkor hiányzik a szabályozási ciklus korai szakaszában történő konzultáció, a visszacsatolás, és az utólagos hatásvizsgálat nem történik rendszerszinten. A központi konzultációs portál ugyan létezik, de használata korlátozott, az előzetes hatásvizsgálatok közzététele gyakran csak formalitás, elnagyolt összefoglalói egy rendelet tartalmának és várható eredményeinek.

Az OECD Magyarország számára számos ajánlást fogalmazott meg, többek között a következőket: