Valóban fenyegetheti Oroszország Európát? Mekkora a reális kockázat?

Oroszország és Európa jövője kapcsán manapság két ellentétes jóslatot hallhatunk: az egyik szerint Oroszország 5-10 éven belül támadást indít Európa ellen, míg a másik azt állítja, hogy egy ilyen lépés elképzelhetetlen. Furcsának tűnhet, de e két kijelentés nem feltétlenül zárja ki egymást; csupán az időtáv a kérdés. Rövid távon másképp fest a helyzet, mint hosszú távon. Érdemes tehát alaposan megvizsgálni a lehetséges forgatókönyveket, amelyek az orosz katonai fenyegetettség percepciójával összefüggésben felmerülnek. Milyen tényezők befolyásolják a helyzet alakulását, és milyen stratégiák körvonalazódhatnak a jövőben?

Oroszország öt éven belül készen állhat arra, hogy katonai erőt használjon a NATO-val szemben. Öt éven belül"

- mondta Mark Rutte, a NATO főtitkára pár hete egy londoni konferencián.

Volodimir Zelenszkij ukrán elnök még határozottabban fejezte ki véleményét, hangsúlyozva, hogy az oroszok nem csupán a támadásra való felkészülés állapotában vannak, hanem...

támadhatnak is öt éven belül.

Ehhez hasonló kijelentéseket egyébként a német kormány, Nagy-Britannia vezetői, amerikai véleményvezérek, és az előző NATO-főtitkár, Jens Stoltenberg is tett.

Oroszország szokásához híven nonszensznek és provokációnak nevezte ezeket az állításokat, Szergej Lavrov orosz külügyminiszter azt mondta Rutte beszédére válaszolva, hogy

Nincs tudomásunk arról, hogy bármilyen szándékunk lenne Európa megtámadására, különösen nem annak elfoglalására.

Az orosz külügyminiszter korábban azzal indokolta a NATO ellenes támadások elkerülését, hogy Oroszországnak nincsenek területi igényei egyetlen NATO-tagállammal szemben sem. Vlagyimir Putyin, az orosz elnök, 2023-ban a katonáknak azt hangsúlyozta, hogy a NATO jelentős fölénnyel bír mind a gazdasági, mind a katonai erejét tekintve, így a katonai szövetség megtámadása teljesen értelmetlen lenne.

A nyilatkozatokkal kapcsolatban fontos két alapvető dolgot kiemelni:

Határozottan kijelenthető, hogy Oroszország a közeljövőben nem indít szárazföldi inváziót a NATO ellen, mivel az Ukrajna ellen folytatott hadművelet is rendkívül lassú ütemben halad – ez nem vitatható tény.

Kisméretű, 40-70 ezer fős településekért hónapokon át véres harcok dúlnak az ukrán fronton, az orosz haderő minden négyzetkilométerért emberéletek százaival fizet, az orosz páncélozott harcjármű-képesség legalább 10 ezres veszteséget szenvedett, ráadásul Észak-Koreának kell kisegítenie az oroszokat tüzérségi lőszerrel, hogy folytatni tudják a háborút. Ilyen képességekkel nemhogy Berlin vagy Párizs, de még egy Vilnius elleni invázióval sem lehet egyelőre tervezni.

Érdemes megemlíteni, hogy a NATO jelentős katonai potenciállal bír: ha a stratégiai képességeket nem is vesszük figyelembe, pusztán néhány lényeges adat alapján is elmondható, hogy a szövetség körülbelül 9 millió aktív és tartalékos katonát, 5000 modern harckocsit, valamint több mint 20 ezer katonai repülőgépet felvonultat. Ezen erőforrások jelentős része ráadásul Európa keleti részén található, különösen Lengyelország, Németország és Románia területén.

Szóval a következő hónapokban, években egészen biztosan nem lesz semmilyen orosz invázió.

Nincs azonban semmilyen garancia arra, hogy ez örökre így marad, Oroszország katonai ereje, hagyományos és hibrid hadviselési képessége folyamatosan növekszik:

Kétségtelen, hogy jelenleg Oroszország katonai potenciálja nem képez komoly fenyegetést Európa számára. Ugyanakkor nem állítható biztosan, hogy ez a helyzet a jövőben is változatlan marad.

Nézzük meg újra a cikk elején említett idézeteket: itt nem arról van szó, hogy Oroszország holnap nekiindulna Európának, hanem arról, hogy 5-10 éven belül, ha a Kreml úgy határoz és a körülmények kedvezőek, erre képessé válhat.

Igen, persze, egy orosz támadás valószínűsége 5-10 év múlva is alacsony lesz, hiszen jelenleg úgy néz ki, hogy ott lesz a NATO, illetve a szövetséget alkotó országoknak Oroszországnál lényegesen nagyobb katonai és gazdasági ereje, technológiai fejlettsége lesz.

Viszont nem állítható 100%-os bizonyossággal, hogy hosszú távon egy orosz támadás teljesen esélytelen lenne.

Nem zárható ki, hogy amennyiben a történelmi körülmények kedveznek, és a feltételek adottak, Oroszország esetleg megkísérel valamilyen katonai akciót a NATO ellen, még ha jelenleg ez szinte valószerűtlennek is tűnik.

Melyek azok a feltételek, melyek önálló vagy együttes teljesülése esetén Oroszország komolyan fontolóra vehet egy NATO-val szembeni támadást?

Ismételten kiemelendő: egyáltalán nem *garantált,* hogy ha ezek a tényezők egyedülállóan vagy együtt jelentkeznek, Oroszország valóban támadást kezdeményezne Európa ellen.

Mindazonáltal, ezek a viszályok, konfliktusok, válságok mind növelik annak esélyét, hogy a Kreml legalább komolyan elgondolkozik egy limitált támadáson Európával szemben.

A végére érve elérkezünk a leglényegesebb kérdéshez: vajon miért is támadná meg Oroszország a NATO-t? Szergej Lavrov szavaira hivatkozva elmondhatjuk, hogy Moszkvának nincsenek területi igényei a NATO-tagállamokkal szemben, és a Kreml a meglévő konfliktusok békés megoldásában érdekelt. Ismétlem: talán jelenleg valóban így van, de...

Óriási hiba lenne a geopolitikai színteret egy statikus, változatlan jelenségként felfogni.

Fontos, hogy figyelembe vedd az alábbi szempontokat:

Összességében tehát, ha a történelmi kontextus úgy alakul, Oroszország bármikor képes lehet arra, hogy találjon egy megfelelő – legyen az vélt vagy valós – indokot a NATO, vagy annak megmaradt részei ellen irányuló támadásra.

Nem szabad félvállról venni egy orosz-NATO háború esélyét hosszabb távon, még az sem teljesen kizárható, hogy az ukrajnai háború vége növelni fogja a katonai konfrontáció esélyét, nem pedig csökkenteni.

A hosszú távú konfliktus kockázatait éppen az csökkenti, ha a NATO alaposan felkészül egy lehetséges orosz támadás elhárítására. Az EU számára elindított, példa nélküli fegyverkezési program fő célja az elrettentés hatékonyságának növelése, és nem egy Oroszországgal szembeni katonai agresszió megvalósítása.

Magyarul tehát: ha Oroszország úgy látja, a NATO, EU erős és meg tudja védeni magát, biztosan nem fog támadni, sem most, sem 5, sem 10, sem 50 év múlva.

Az orosz agresszióval kapcsolatos folyamatos figyelmeztetések az EU vezetőitől nem véletlenek: ezek célja, hogy az adófizetők és a választók is támogassák a szükséges elrettentő intézkedések megvalósítását, még ha ennek költségei rendkívül magasak is. Ezzel a stratégiával próbálják biztosítani, hogy a legrosszabb forgatókönyv ne valósuljon meg.