Az uniós támogatások terén kialakult zűrzavar egyre inkább aggasztó méreteket ölt: a 7,4 milliárd euró sorsa mostanában komoly kérdéseket vet fel. Az átláthatóság hiánya és a döntési folyamatok zűrzavara miatt sokan kételkednek a pénzügyi források hatékon

Az Európai Bizottság és az Európai Parlament közötti viták már hónapok óta középpontban állnak, mivel a vita tárgyát képező uniós források elosztása és a támogatott civil szervezetek tevékenysége egyre inkább felkeltette a figyelmet. A fő kritika az Európai Néppárttól érkezett, amely azzal vádolta az uniós végrehajtó testületet, hogy zöldszervezetekkel kötött szerződéseket, amelyek lobbitevékenysége során akár a Bizottság érdekeit is képviselhették. Ezen vádakra reagálva a magyar kormány a USAID programokra hivatkozva követelte, hogy Brüsszel hozza nyilvánosságra a támogatási szerződéseket, ezzel is próbálva átláthatóbbá tenni a folyamatokat.

Az Európai Bizottság folyamatosan hangsúlyozta, hogy a közvetlen együttműködési megállapodásokkal kapcsolatos információk hozzáférhetők a testület saját átláthatósági platformján. Ezzel szemben a pályázati eljárások során nyertes NGO-k adatai a vonatkozó pályázati adatbázisokban lelhetők fel.

Az Európai Számvevőszék a fenti vitákra reagálva egy külön jelentést készített, amelyben nem talált bizonyítékokat visszaélésekre, ugyanakkor a jelentésben hangsúlyozta a transzparencia hiányát és a bürokratikus zűrzavart, amiért kritikát fogalmazott meg a Bizottság irányába.

Az auditorok tisztázták, hogy 2021 és 2023 között a Bizottság 4,8 milliárd euró értékben ítélt oda uniós forrásokat nem kormányzati szervezeteknek az EU belső politikái keretében. Ezen felül a tagállamok a megosztott irányítás alatt működő két legnagyobb alap, az Európai Szociális Alap Plusz (ESZA+) és a Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alap (MMIA) keretében további 2,6 milliárd euró támogatást osztottak szét NGO-k számára.

A végső összeg meghaladta a 7,4 milliárd eurót, azonban az Európai Számvevőszék megállapítása szerint a támogatások elosztására, céljaira és felhasználására vonatkozóan nem állnak rendelkezésre átfogó, megbízható és összehasonlítható információk.

Fontos tisztázni a félreértések elkerülése végett, hogy a problémájuk nem az, hogy nem tudni, mire költötték az uniós adófizetők pénzét, hanem hogy a közzétett információk számos különálló rendszerben és adatbázisban szerepelnek - többek között az EU pénzügyi átláthatósági rendszerében (FTS), nemzeti hatóságok honlapjain, illetve végrehajtó ügynökségek portáljain -, és gyakran nem géppel olvasható, illetve nem frissített formátumban érhetők el.

Azt azonban felróják, hogy az átláthatósági hiányosságok egyik fő oka a nem kormányzati szervezetek egységes fogalmi meghatározásának és osztályozásának hiánya.

A 2024 őszén elfogadott új költségvetési rendelet ugyan megkísérelte meghatározni, hogy milyen szervezetek minősülnek NGO-nak - ezek szerint olyan önkéntes, kormányzattól független, nonprofit szervezetek, amelyek nem politikai pártok és nem szakszervezetek -, de ez a meghatározás a gyakorlatban továbbra is eltérő értelmezésekre ad lehetőséget. A Számvevőszék dokumentált példái szerint a Bizottság különböző szervezeti egységei és végrehajtó partnerei - például az EACEA, a DG EMPL vagy a CINEA - saját értelmezési gyakorlatokat alkalmaztak arra nézve, hogy mi minősül kormányzattól való függetlenségnek, vagy éppen mi számít összeférhetetlenségnek.

A jelentés rávilágít arra is, hogy az FTS-ben a szervezetek NGO-státuszát alapvetően önbevallás alapján rögzítik, és bár a Bizottság bizonyos elemeket ellenőriz - például a jogi forma vagy a nonprofit jelleg meglétét -, nem vizsgálják például azt, hogy

A szervezet irányító testületeiben kormányzati képviselők is részt vesznek-e, valamint az is fontos kérdés, hogy a szervezet tevékenységei a tagjai kereskedelmi érdekeit szolgálják-e.

Az ennek következtében előálló besorolási bizonytalanságok nem csupán technikai természetűek, hanem komoly hatással vannak az átláthatóságra és az elszámoltathatóságra is. A jelentés szerint előfordult, hogy az FTS-ben nem kormányzati szervezetként szereplő jogalanyok valójában állami befolyás alatt álltak, vagy kifejezetten üzleti érdekképviseletet láttak el, míg más szervezetek, amelyek valóban megfeleltek volna az NGO-definíciónak, nem kerültek be ebbe a kategóriába.

Az adatbázisban található több mint 70 000 szervezet közül több mint 90 százaléknál nem töltötték ki az erre vonatkozó mezőt, mivel a kitöltés nem volt kötelező.

A Számvevőszék felhívja a figyelmet arra, hogy a rendezetlen adatbázisok következtében a közérdekű pénzügyi adatok torz képet mutathatnak, így nem tükrözik hűen az uniós támogatások kedvezményezettjeinek tényleges összetételét.

Az adatok megbízhatósága és frissessége terén is hasonló kihívások merültek fel. A luxemburgi auditorok alapos vizsgálata során az FTS-ben több olyan esetet fedeztek fel, ahol a nyilvánosságra hozott támogatási összeg nem tükrözte a tényleges támogatási szerződés értékét. Például az egyik esetben a szerződésben rögzített összeg 549 millió euró volt, míg az FTS-ben csupán 317 millió euró szerepelt.

A Bizottság álláspontja szerint az a magyarázata ennek, hogy az FTS keretein belül csupán a halmozott éves kötelezettségvállalásokat publikálják, míg a teljes szerződéses összegeket nem. Ez viszont ellentmondásos, hiszen az Európai Számvevőszék más típusú szerződéseknél a teljes összegeket is feltünteti. Továbbá, kritikaként merült fel, hogy a rendszer frissítéseinek gyakorisága is rendkívül alacsony.

A kötelezettségvállalások feltöltése kizárólag a következő év júniusáig történik meg, és a szerződésmódosítások automatikus nyomon követése nem valósul meg.

A megosztott és közvetett irányítás keretében kezelt uniós forrásokkal kapcsolatban hasonló kihívásokkal találkozunk. Például az Erasmus+ program és az Európai Szolidaritási Testület végrehajtó partnereinek 90%-a nem civil szervezetként működik, ennek ellenére az FTS-ben az általuk kapott támogatás NGO-támogatásként van feltüntetve.

Az Európai Bizottság nem figyelemmel kíséri, hogy ezek a szervezetek valóban átadják-e a juttatott forrásokat hiteles, nem kormányzati szervezeteknek.

A tagállami hatóságok sem kötelezettek arra, hogy külön gyűjtsenek adatokat az NGO-knak juttatott összegekről, így ezek az adatok legfeljebb külön lekérdezéssel, nem egységes formátumban állnak rendelkezésre.

Az Európai Számvevőszék hangsúlyozta, hogy a támogatások jelentős hányada csupán néhány kiválasztott szervezethez érkezik.

A 2014 és 2023 közötti időszakban a közvetlen irányítás alatt működő programokból származó tapasztalatok és eredmények jelentős hatással voltak a fejlődésre.

több mint 4400 NGO részesült támogatásban, de az összes forrás több mint 40%-a mindössze harminc szervezethez került.

Ez a koncentráció számos kérdést vet fel: egyrészt korlátozhatja a kisebb, helyi kezdeményezések hozzáférését az uniós forrásokhoz, másrészt pedig csökkentheti a szakpolitikai pluralizmus mértékét is.

Egy másik kiemelt kihívás az uniós értékek tiszteletének ellenőrzésében rejlik. Az uniós szerződések és a költségvetési rendelet világosan rögzítik, hogy a támogatásban részesülő szervezeteknek minden tevékenységük során be kell tartaniuk az EU alapelveit, mint például a demokráciát, az emberi jogokat és a jogállamiságot. Ennek ellenére az ellenőrzési rendszerek nem bizonyulnak elegendőnek e normák gyakorlati érvényesítésének vizsgálatára.

Problémát jelent, hogy az Európai Bizottság elsősorban az önbevallásokra támaszkodik, és ritkán használja ki a rendelkezésre álló további adatforrásokat. Például nem végeznek rendszeres ellenőrzéseket annak érdekében, hogy megállapítsák, a szervezetek mennyire függenek közpénzektől, milyen egyéb finanszírozási források állnak mögöttük, és hogy tevékenységeik valóban összhangban állnak-e az uniós értékekkel.

A vizsgált szervezetek túlnyomó többségénél, több mint 50%-uknál, az Európai Unió játszotta a legfontosabb szerepet a finanszírozás terén. Ennek fényében a jelentés hangsúlyozza, hogy elengedhetetlen az értékalapú ellenőrzések szilárdítása.

A jelentés külön kiemeli, hogy a működési támogatások keretében végzett lobbitevékenységek gyakran nem kerülnek nyilvánosságra a hivatalos adatbázisokban. Bár a Bizottság 2024 májusában már közzétette az iránymutatását, amely szerint a támogatási szerződések nem kötelezhetnek lobbizásra, ennek érvényesítése és ellenőrzése eddig még nem kapott kellő figyelmet. Ez a téma különösen kényes, mivel az EU-n belüli lobbiátláthatóság iránti érdeklődés az utóbbi időszak botrányai, mint például a Katargate-ügy, miatt jelentősen megnövekedett.

Az Európai Számvevőszék három konkrét ajánlással zárja jelentését.

Az Európai Számvevőszék megállapításai szerint, noha az utóbbi években tapasztalható előrelépések történtek a civil szervezetek uniós támogatásainak átláthatóságában, a jelentés világosan jelzi, hogy az uniós intézmények előtt még sok feladat áll. A nyilvános elszámoltathatóság, a pénzügyi és etikai átláthatóság, valamint a források igazságos elosztásának megvalósítása mind olyan területek, amelyek további, következetes intézményi intézkedéseket követelnek meg.

Ujvári Balázs, az Európai Bizottság szóvivője az Európai Számvevőszék friss jelentésére reagálva elmondta: a Bizottság üdvözli a testület munkáját, és mint mindig, most is alaposan áttanulmányozták a jelentést. Hangsúlyozta, hogy a Bizottság mindent megtesz majd a benne szereplő ajánlások követéséért, és örömmel vette tudomásul, hogy a Számvevőszék elismerte az elmúlt években tett előrelépéseket az átláthatóság javításában, különösen a kedvezményezettek - köztük a nem kormányzati szervezetek - támogatásával kapcsolatban.

A jelentés egyik legfontosabb kritikáját az NGO-k fogalmi meghatározása jelenti. Ujvári rámutatott, hogy a 2024-es költségvetési rendelet már tartalmaz egy hivatalos definíciót. Kifejtette, hogy ez a fogalom a Bizottság, az Európai Parlament és a Tanács közötti megállapodás következményeként került be a jogszabályba.

A szóvivő ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a Számvevőszék álláspontja szerint e meghatározás bizonyos aspektusai - különösen a kormányzati függetlenség követelménye - további pontosítást szükségelnek.

Kifejtette, hogy a Bizottság nyitottan viszonyul ehhez az ajánláshoz, és alaposan mérlegelik a lehetséges pontosítási lehetőségeket. Ujvári azonban azt is hangsúlyozta, hogy a Bizottság számára kiemelten fontos az adminisztratív terhek minimalizálása. Ennek érdekében a definíció pontosítása során arra fognak ügyelni, hogy ne teremtsenek újabb bürokratikus akadályokat a támogatási folyamatban.