Trump képviselője határozott üzenetet fogalmazott meg a vámokkal kapcsolatban: "Csak a csalók profitálnak belőlük."

Peter Navarro, az amerikai elnök kereskedelmi tanácsadója szerint az Egyesült Államok ipara komoly válsággal néz szembe: 6,8 millió ipari munkahely eltűnt, és a bérek stagnálása 1979 óta aggasztó trendet mutat. Navarro úgy véli, hogy a világ országai, amelyek profitálnak az Egyesült Államok gazdaságából, viszonossági vámokkal tartoznak. A Kereskedelmi Világszervezet jelenlegi működésképtelensége miatt csak a csalók profitálnak, emiatt az Egyesült Államok nem tervezi a vámintézkedések visszavonását, amíg a nemzetközi közösség nem hajlandó változtatni a helyzetén.

Peter Navarro, Donald Trump amerikai elnök kereskedelmi és feldolgozóipari főtanácsadója úgy véli, hogy az Egyesült Államok nemzetközi kereskedelmi helyzete fenntarthatatlan. Navarro a Financial Timesban közzétett véleménycikkében egyértelműen megfogalmazta, hogy a Világkereskedelmi Szervezet (WTO) szabályai állnak a kialakult válság hátterében. Szerinte a WTO által előírt kereskedelmi normák és gyakorlatok nemcsak az amerikai gazdaságot, hanem az ország globális versenyképességét is veszélyeztetik, és sürgette a változtatásokat a nemzetközi kereskedelem rendszerében.

Évtizedek során az Egyesült Államok olyan egyoldalú kereskedelmi intézkedéseket alkalmazott, amelyek révén magasabb vámok és szigorúbb nem vámjellegű korlátozások sújtották a nemzetközi partnereit. Ez a helyzet gazdasági és nemzetbiztonsági válságokhoz vezetett, amelyek jelentős hatással voltak az ország kereskedelmi politikájára és nemzetközi kapcsolataira.

Szerinte Donald Trump "viszonossági vámokra" épülő politikája végre képes helyreállítani az egyensúlyt és az igazságosságot, amelyet a WTO nem tudott biztosítani.

Navarro úgy vélte, hogy az amerikai árukereskedelmi hiány mára meghaladja az évi 1000 milliárd dollárt, és az 1976 óta felhalmozott hiány következtében

több mint 20 ezermilliárd dollárnyi amerikai vagyon került külföldi kézbe.

Úgy véli, ez nemcsak mezőgazdasági termelőket és technológiai vállalatokat érint, hanem az élelmiszerellátás egy részét is. Úgy fogalmazott, hogy a szabadkereskedelmi modellek, amelyek szerint az árfolyamok majd automatikusan kiegyenlítik az egyensúlytalanságokat, teljesen hibásnak bizonyultak.

A cikkében hangsúlyozta, hogy a WTO "legnagyobb kedvezmény" (MFN) szabálya is a problémák egyik fő forrása. Navarro azt mondta, hogy ez az elv akadályozza meg a méltányos kétoldalú alku lehetőségét, hiszen minden tagországnak a legalacsonyabb vámokat kell alkalmaznia, amit bármely más tagállam felé alkalmaz.

A szerző hangsúlyozta, hogy 1979 óta az Egyesült Államok 6,8 millió gyártóipari munkahelyet veszített el, miközben a bérek szinte változatlanok maradtak, különösen Kína WTO-tagsága óta.

A szerző hangsúlyozta, hogy míg az Egyesült Államok kedvezményes legnagyobb kedvezményes vámtarifája (MFN) mindössze 3,3%-ot tesz ki, addig Kína esetében ez a szám 7,5%, Indiában pedig akár 17%-ra is rúghat. Az Európai Unió pedig az autókra vonatkozóan négyszer akkora vámtarifát alkalmaz. Navarro megjegyezte, hogy ez az eltérés nem csupán a vámok szintjén mutatkozik meg: a külföldi államok számos, vámjellegűnek nem minősülő intézkedéssel is nehezítik az amerikai export lehetőségeit. Ezen eszközök közé tartozik a dömping, a szellemi tulajdon jogainak megsértése, a kvóták bevezetése, az adatok helyben tárolására vonatkozó követelmények, valamint olyan gyártási eljárások alkalmazása, amelyek nemcsak környezetszennyezőek, de a munkavállalók kizsákmányolásával is járnak, míg az Egyesült Államokban ezeket elkerülik.

Navarro szerint a WTO vitarendezési mechanizmusa gyakorlatilag működésképtelen.

Példaként hozta fel, hogy az Egyesült Államok számos mezőgazdasági vonatkozású jogi eljárásban szerzett már győzelmet, mint például a hormonkezelt marhahús vagy a génmanipulált termékek kapcsán. Ennek ellenére ezek az ítéletek végrehajtása mindeddig nem valósult meg – az Európai Unió például továbbra is fenntartja a hormonkezelt amerikai marhahúsra vonatkozó tilalmat. Azt hangoztatta, hogy

egy ilyen rendszerben csak a csalók járnak jól, az USA pedig többé nem lehet passzív szemlélője ennek.

A szerző végső megállapítása szerint Trump "reciprok vámok" politikája nem csupán egy alku lehetősége, hanem egy sürgető nemzeti vészhelyzetre adott válasz. A jövőben az Egyesült Államok azokat a vámokat és kereskedelmi akadályokat fogja bevezetni, amelyeket más országok alkalmaznak az amerikai termékekkel szemben. Navarro kiemelte, hogy nem az együttműködés ellen vannak, viszont azok az államok – mint Kambodzsa, Mexikó és Vietnam – amelyek lehetővé teszik Kína számára a vámok megkerülését, szigorúbb intézkedésekre számíthatnak. Szerinte ez a lépés elengedhetetlen a kereskedelmi egyensúly helyreállításához.

Az Egyesült Államok csupán annyit vár el, hogy vele is méltányosan bánjanak – ennek egyik kulcsfontosságú eszköze pedig a viszonosság elvének következetes alkalmazása.